Leült mellém a földre, olyan közel hogy a szekrénytől menekülni se tutam.
- Újra megkérdem, ittál?- fogta meg a csuklom hogy ne nézek más írányba
- Hagyál, engedj el- keztem el ficánkolni
- Elöbb válaszolj- monta Pietro
- Ha nem engetsz el, akor kiszabaditom magam- nyitotam ki a tenyerem, robbantottam egy nagyobat. Pietro a szóba másik oldalában kötöt ki. Feláltam és gyorsan szalatam valahová, míg van egy kis előnyöm. Ki érti ezt a srácot? Egyik pillanatban bunko a másikban érdeklödő. Azt hiszem megörülök. A gondolkozásomból P.É.N.T.E.K zavart meg. Miszerint mindenki menyen a öltözni mert bevetés lesz. Nem tudom hogy most van vagy nincs isten? Mindegy. Györsan felvetem a ruhám és felszáltam a hajóra.
- Végre hogy ide értél- monta Pietro
- Nem mindenki egy gyalogkakuk mint te Maximoff- olyan mesze áltam töle amenyire csak tutam- De ha nem zavar megkérdezhetem mi az a küldetés amire megyünk?-kérdeztem meg
- Egy bizonyos Ajaxot kell elfognunk- ahogy ezt a nevet meghallottam mosojogni támat kedvem
- Miért mosolyogsz Dinamit lány- kérdezte Pietro
- Azért mert örülök, hogy végre rács mögé kerül az a szemétláda mutáns gyártó rohadék- montam
- Akor, te már ismered- monta Stark
- Pekem volt vele találkozni- montam- most legalább azt kapja amit meg érdemel- tetem hozzá
- Igaz az, hogy azokat az emereket akiket mutánsá tesz eladja- kérdezte Wanda
- Az, nekem is anyi szerencsém volt hogy az a hely felrobban ahól tartotak így elbirtam szökni- atam neki választ- de mondok valamit, a társa Angel-el vigyázatok, srafabiró egy nő és a képeségének hála nagyon erős