Simán a végzeted

– Na mi van nyuszifüle, arra van a papír osztás – húzott magához majd szó szerint az írnok elé nyomott.

– Nevet? – kérdezte ekkor az írnok.

– Violet, Sorrengail – felelte ekkor a nő mire az írnok lefagyott arccal végig nézett rajtam.

– A nagy Sorrengail tábornok lánya?

– Meg hát, na írd már fel aztán haladjunk!

– Jézusom Vika, te ma is citromot ettél? – mormogott az írnok felírta a nevem, aztán folytattuk az utunkat.

– A szobámig vitt, benyitotta az ajtót, és az ablak mellett üres ágyra mutatott.

– Az a tied nagy Sorrengail tábornok lánya – jegyzete meg gúnyosan.

– Te mindig citromot eszel? – kérdeztem ekkor meg, mire elvigyorogta magát.

– Kisanyám, reggel, délbe este, sőt Dain golyóinak szopogatása után akkor a legfincsibb, na lódulj és itt van a tanórád, na csá.

Pislogva néztem utána. Mármint ez a nő és az én gyerekkori barátom? Tényleg azt csinálja, amit jól halottam, hogy csinál a szent golyóbisaival? Az órámra néztem, kemény diónak látszott, kiképzések sora, majd órák, az átérkezők felét végig nézve jobban jártam, ha figyelek majd növénytanon, el fog kelleni egy kis két lábon járó kis bódé. Csak tudnám magamról levakarni ezt a titulust, amit rám nyomtak. Nagy Sorrengail tábornok lánya... a miben nagy?

A szájalásban meg a csúnya nézésben? Apámon kívül nem sok kukacot látott, csak a földön csúszva és akkor is mint a kétéves óvodás inkább elfutott tőle minthogy felvette volna a földről nagy ő méltósága a tábornok, úgy futott el sírva mintha az a szerencsétlen földön kúszó barna földet túró szerencsétlennek benőtt pókhálókkal itatott kis kagylóját akarta volna megerőszakolni. Na jó nem hergelem magam, szuszá.

Szóval, neki leselkedtem hánytatott itt létemnek és az első kötetnek a maga kis 800 oldalával, itt ott változni fog, nem garantálom a tömény mennyiségű hülyeséget, de hát már csak simán Violet vagyok, szokd meg.

A következő négy nap alatt jó pár püffölést sikerült túlélnem, csak lila foltokkal, és majdnem négyszer eltört lábbal, de talán még senki sem adta tudtomra, hogy kiakarna nyírni. Viszont a nő aki Vika néven mutatkozott be, vagyis Viveka, tényleg Daine párja, ő az a tipikusan olyan nő aki leszakítja a tökeidet és nyersen megeszi, semmi fűszer kis apám, vagy sütési eljárás, kivágja a golyóidat míg te üvöltesz, ő ádáz vihogással szépen elfogyasztja a nemesebben guruló férfiasságodat. Dain imádja, úgy követi, mint valami kiskutyus, ezen nem is csodálkoztam, egyszer ebéd után is egy eldugott kis sikátorban éppen, összecuppanva végeztek ki és be matekolást, én meg gyorsan otthagyva őket próbáltam resetelni a látott emlékeket.

De már legalább megtudtam, őt sokan úgy hívják, hogy simán a végzeted. Aztán ott volt Xaden is, nem csak én hívtam úgy, hogy Xaden gyönyörűséges feje, volt, akitől azt hallottam, és gyönyörűséges kockái, vagy farka, ezeket is azt hiszem gyorsan törölnöm kell a mélységes emléktáramból és marad Xaden, aki három köteten át, földön túli gyönyöröket okozó mámorító, elveszed az eszem és szüzességem leszel.

A növénytan egész jól ment, már ki bódéval is kiálltam, Violett kotymálnyai címen árultam őket, és igaz a helyzeten nem javítottam, a szex tilalmon meg főleg, megnőtt a szexuális vágy, amit én egy kék virágból a Viagrus incisből kevertem, amit simán Viagrának neveztem el.

Aztán ott volt a fosóka, maróka növény is, hatásos lett, ha éppen szorulással küzdött valaki, vagy simán nem akartam, hogy ő legyen a következő. Jacknek különlegeset terveztem, az őszinte légy című poromat teszteltem rajta, az ebédnél bele szórtam neki egy jó adagot, majd megkértem egy csajt, hogy kérdezzen már tőle. Na Jack annyira őszintévé lett, hogy az már fájt.

Elégedetten néztem, ahogy a kis standom hétről, hétre nő, szerzem meg a tőrjeim, válok híressé, míg egy nap maga elbűvölő, hogy ugranék rád, és erőszakolnálak meg Xaden, a Xadenekbe hívott ki párbajozni. Na nekem most, lesz viszlát az élők sorából... 

Sep 01, 2024