12.fejezet
-Hívja vissza admirális.-szóltam neki.
-Megpróbálhatnám, de blokkolták az adásokat.
-Nem lesz baj. Vannak vakmerő akcióik és eddig mindeggyiket túlélték.
***
Egy fél óra mulva.
-Majd én beszélek velük, ha kell át is megyek.
-Nem tudsz beszélni velük. Nem engedem, hogy át menny, a parancsnok rámbízta magát!-Emelte fel az admirálos a hangját és felém fordult.
-Akkor átmentem! Nem önengedett át én vállaltam fel.-beszéltem nyugottan és nem választ türően. Gondolkodás nélkül egy szempillantás alatt eltüntem.
Egy hajón teremtem. A gépen belül az egyik helyiségbe kerültem. Mivel nem ismerem semmi féle hajónak a belsejét körülnéztem. A terem fehér színű volt. Ládák hevertek nekem a baloldalamon. Én pedig az ajtó felevoltam fordulva.
Gondolkodás nélkül kirohantam az ajtón. Szerencsémre magától kinyilt. Végig rohantam a folyosón és egy kereszteződésnél találtam magam. Balról hat vettem-vettem droid jött felém. Megáltam, a fal felé fordultam. Becsuktam a szemem, kinyújtottam mind két kezem és koncentráltam. Ellökktem őket jó messzire.
Aztán jobbra futottam. A folyosó végén egy ajtó elött találtam magam. A fülemet ráraktam a bejáratra és füleltem. Nem halottam semmit így beléptem. Nagyon nagy raktárban találtam magam. Rengeteg dobozzal volt teli. Egymásra is voltrakva sok, kisebb nagyobb kupacokba össze vissza hevertek. Nem láttam senkit, de mégis úgy éreztem, hogy van mögöttem valaki. Ezért megfordúltam. Találd ki kivolt mögöttem. Vajon? Ki más mint Dooku gróf.
-Üdvözöllek a hajómon. Jó, hogy találkozunk.-mondta, közben a hangjában győzelem és feljebb valóság tükröződött.
-Örülök a szerencsének, hogy megímerhetem.-válaszoltam egy kicsit félve, de büszkén. Nem lehetne, hogy elmegy és nem vesz erről tidomást.-Próbálkoztam, bár tudtam, hogy nincs esélyem ezzel.
Bekapcsolta a fénykardját. Én fegyver telenül mi mást tehettem volna. Megpróbáltam ellökni jó messzire.
-Ennyi telik tőled? A Christopsisi jelentésben nem ezt olvastam.
-Elfog bukni a terve! Én már csak tudom öreg ember.-ezzel próbáltam erősnek tünni, de csak erőszakot váltottam ki vele. Gyorsan láthatattlanná váltam.
-Ne hidd, hogy nem érzem a jelenléted! Tudom hol vagy.-beszélt, közben felém sétált és behívott négy magnaguard droidot.
A droidokat miután tönkre tettem. Dookut megpróbáltam megfolytani. Ez nem járt sikerrel, mert amit megérezte, hogy mivel próbálkozok azonnal vissza szorított. A földre estem, alig tuttam levegőt venni. Így elengedett. Két ujjabb gépet hívott.
-Mehetünk a cellába vagy még nincs vége a trükköknek?-én köhögve nem válaszoltam és csak hagytam magam.
***
A köztársaság cirkálóján vannak már a csapatok. Csak nézik az égő szeparatista roncsokat.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro