Amint visszaérkeztek a Félvér Táborba, Thor elvitte Korrát a gyengélkedőre. Eközben Jason-ék kifújták magukat. Vele ment még Steve is. Natasa és Kara elvitte a többieket Kheirónhoz. Egyedül Annabeth maradt Jason-nel, mert beszélni akart vele.

– Örülök, hogy jól vagy – mondta Jason. – De ezek szerint nem találtad meg Percyt.

– Sajnos nem... – sóhajtott Annabeth.

Jason látta a lányon, hogy nagyon hiányzik neki a fiú, meg hogy félti. Ami persze természetes volt. Félt attól, hogy a nővére valamit tett vele. De persze mivel kemény csaj volt, próbálta leplezni az érzéseit, de nem nagyon ment neki.

– Amúgy kik ezek? – bökött az állával Thorék nyomába.

– A világban, ahova Anna küldött minket, ők a hősök – válaszolta Jason. – Bosszúállóknak hívják őket. Még egyébként többen vannak, csak most ők jöttek.

– Ahhhaaa....

Kis kínos csönd.

– Szóval hogyan tovább? – sóhajtotta végül a lány.

– Nem tudom... – vallotta be Jason. – Anna eddig is erős volt és őrült is, de most, hogy egy akkora fegyver van a kezében, hogy egy egész világot elpusztított, nem hinném, hogy legyőzhetjük a teljes Káoszruha nélkül. És sajna csak két Káosztargyunk van, ugye?

– Azt hiszem....

– Várjál csak! – csillant fel hirtelen Jason szeme. – Percyék valahogy haza kellett, hogy jöjjenek abból a másik világból, nem? Ami azt jelenti....

– Hogy van Percynél is egy Káosztárgy! – örült meg Annabeth. Jason újra reményt vett ki Annabeth tekintetéből. A lány hirtelen elindult az egyik kabin felé.

– Most hova mész? – kérdezte Jason.

– Leo-hoz – válaszolta a lány. – Tudod, van egy olyan szerkezete, amivel be tudja mérni, hogy hol használtak utoljára Káosztárgyat. Lehet, hogy magát a Káosztárgyat is képes bemérni.

Nem volt rossz ötlet, azonban Jason nem hitte, hogy sikerülni fog. Viszont egy próbát megért.

***

Leo nem volt a Héphaisztosz kabinban. Féltestvérei azt mondták, hogy a fiú a Kilences Bunkerben van, így hát Annabeth és Jason elindultak oda.

Jason még sosem járt a Kilences Bunkerben, sőt, még hallani sem hallott róla. Főleg azért, mert még csak pár napja tudta meg, hogy félvér és ideje nagyrészén nem igazán volt a tábor területén. Sőt, egy ideig az egész világ területét is elhagyta Karával, ugyan nem önszántukból.

– Tulajdonképpen mi is ez a Kilences Bunker? – kérdezte Jason. – Valami menedékhely?

– Hát nem éppen – válaszolta Annabeth. – Ez egy hatalmas műhely. Leo nagyon szeret ott lenni. Néha még Kalüpszó is megy vele... Nem akarom megtudni, hog, miket csinálnak ott...

– Kalüpszó? – kérdezett vissza Jason. Derengett neki ez a név, de biztos volt benne, hogy nem a barátaitól hallotta, hanem még korábban. – Az a mitológiai picsa, aki bezárta Odüsszeuszt?

– Magam sem mondhattam volna szebben – nevetett Annabeth.

Kis séta után meg is érkeztek az erdő mélyén levő hatalmas építményhez, aminek hangár ajtaján egy hatalmas kilences púposodott. Jasont már kívülről is lenyűgözte az épület. Aztán kinyílt a hangár és kisétált rajta Leo és mellette egy barna hajú gyönyörűszép lány, talpig fehér ruhában.

– Mondom, én nem akarom tudni, hogy ezek ketten mit csinálnak odabent – mondta Annabeth, amitől Leo és Kalüpszó is megugrottak. Aztán meglátták Annabeth-éket.

– Annabeth? – nézett a lányra hitetlenkedve Leo, majd megölelte. – Hol van Percy?

Annabeth lehajtotta a fejét. Szeméből egy könnycsepp csordult ki.

– Nem tudom.

– Nem vele jöttél haza? – kérdezte Leo.

– Nem... Tudom, hogy elindult értem, de fogalmam sincs, hol lehet. Ezért kerestünk téged – mondta a lány. – Egyszer sikerült bemérned az univerzumok közti átjárókat. Gondolod, hogy ez menne Káosztárgyakkal is?

– Hát... Őőh... – Leo-n látszott, hogy nem tudja, hogy erre mit mondjon. – A segglyukak, ahogy én hívom őket, elég energiát bicsátanak ki ahhoz, hogy egy eszközzel bemérjem őket, viszont a Káosztárgyak semmit. Próbáltam már, hidd el!

– Te komolyan elneveztél egy térhasadást segglyuknak? – kapta fel a fejét Jason. – Ugye tudod, hogy a pasid nem normális? – szegezte a kérdést Kalüpszónak.

– Tudom – vigyorgott Kalüpszó. – De én így szeretem.

– Csak átmenetileg, ameddig ki nem találok neki egy normálisabb nevet – vonta meg a vállát Leo.

– És semmit nem nem tehetünk ezügyben? – kérdezte Annabeth. A lány már az idegösszeroppanás szélén állt.

– Max annyit, hogy elmegyünk Anna bázisára és körbenézünk, mert hát ugye Percy oda indult el Thélosszal – mondta Leo.

– Akkor lehet, hogy Anna már el is kapta – mondta Annabeth.

– Ne legyél már ennyire pesszimista, Chase! – csattant fel Kalüpszó. – Percy tud vigyázni magára, ezt te is tudod! Aki túlélt egy vulkánkitörést úgy, hogy benne volt a vulkánban, az bármit túlél!

– Te meg azt tudod, hogy ha mégegyszer emlékeztetni mersz arra, hogy két hétig nálad aludt, akkor te viszont a holnapot sem éred meg!

Jason sóhajtott.

– Akkor mi legyen? – kérdezte.

– Menjünk el Pe.... – Annabeth hirtelen abbahagyta a mondandóját, mert valami erős rengés rázta meg a talajt.

– Ez mi? – kérdezte Kalüpszó.

– Nem tudom, de nem tűnik jónak – mondta Annabeth, majd elkezdett a tábor felé futni. Jasonék pedig futottak utána.

A táborba visszaérve rögtön meglátták a probléma forrását: megtámadták a tábort. Vagyis csak próbálják, ugyanis Thália fája még kitart egy ideig.

– Gyerünk, harcosok, fegyverbe! – kiabálta Kheirón végigvágtatva a taboron.

– Jaj ne... – mondta Annabeth a támadókra meredve.

Kis nézelődés után Jason megértette, hogy miért mondja ezt a lány: egy arany páncélos, arany sisakos pasas is volt a támadó szörnyek közt, aki mintha lengetett volna valamit. Sokkal magasabb volt, mint a többi szörny, vagy két-három fejjel.

– Ez meg mi?! – kérdezte Nyssa Jason mögül, aki ezzel teljesen leírta Jason érzéseit is.

Kalüpszó

– Tartarosz.