Percy arra kelt, hogy valami neszt hallott az erdőben. Nem tudta, hogy az egy vadállat, vagy valami más. Felkelt, és automatikusan Thélosz felé nézett, de a pasas még mindig csak feküdt a földön.

Percy felállt és körbenézett, közben pedig a zsebébe nyúlt az Árapályért. Az erdő sötétjében megpillantott egy alakot, ezért kinyitotta kardját.

- Te meg mit csinálsz? - szólalt meg hirtelen Thélosz fáradt hangon, majd mikor ránézett Percyre, rájött, hogy mi van. - Nézz rám, Jackson!

Percy nem értette miért, de Thélosz felé fordult, de persze még mindig résen volt. Thélosz rajzolni kezdett a földbe egy kis gallyal, közben pedig Percyhez beszélt.

- Csak rosszat álmodtál, oké? - mondta a srác, közben pedig a földbe azt írta:

Ne csinálj őrültséget, nem tudsz vele elbánni!

Percy nem értette, hogy kire gondolt Thélosz, he nagyonis érdekelte. És ugyan Thélosz az előbb figyelmeztette, Percy ki akarta deríteni, hogy ki figyeli őket.

- Mutasd magad! - kiabálta be a sötétbe. De mivel válasz nem jött, tovább mondta: - Tudom, hogy itt vagy! És ha...

- Nem csak egy állat volt? - kérdezte Thélosz.

- Láttam az alakját - válaszolta a fiú. - Teljesen emberi volt.

- Igazad van - szólalt meg a sötétből egy lágy női hang. - Ember vagyok, ahogy ti is.

Egy lány lépett ki a sötétből. Haja kicsit tovább ért a vállánál, és még így, sötétben is vörösesnek hatott. Ruhái színei nem látszódtak jól, csak annyi, hogy a csaj egy szál pólóban, egy farmerben és egy cipőben mászkált. Farmerjáról lógott egy kis tárgy, ami olyasmi volt, mint egy kard markolata. De a pengéje hiányzott.

Percy sosem látta még a lányt, viszont Thélosz reakciójától biztosra vette, hogy a csaj az egyik aközül a két lány közül, akik megőrjítették Annát-legalábbis Thélosz sztorija szerint.

Percy nem tette le az Árapályt.

A lány csak állt Percyvel szemben. Mindketten kínosan hallgattak. Percy eszébe beleszökött a gondolat, hogy a lány csak segítségért van itt. Viszont nem bízhat benne.

- Szóval... - törte meg Percy a csendet. - Én vagyok Percy Jackson.

- Igen, tudom, hogy ki vagy - mondta a lány. Látszólag nem sokszor beszélt így szemtől szemben az ellenségével, mert nagyon csöndben volt. De végül ő is bemutatkozott. - A nevem Maddeline Watney.

- És... Mit keresel itt, Maddeline Watney? - kérdezte Thélosz.

- Titeket, kettőtöket - válaszolta a lány. Mostmár visszaszállt belé a magabiztosság a beszélgetés iránt. – Pontosabban egy árulót és egy lázadót.

– Lázadó, mi...? – motyogta Percy. – Mégis mi ellen lázadok?

– Anna ellen.

– Tudtommal nincs birodalma, ami ellen lázadhatnék, szóval elég csak Jacksonnak vagy Percynek hívnod, nekem baromi mindegy.

– Neki most...más dolga van – mondta Maddeline, és a kardmarkolatra tette bal kezét. Percy nem tudta, hogy ez most valami fenyegetés-e, vagy mi, mivel nem volt pengéje. – Meg hát nem Anna akar téged holtan.

Maddeline hirtelen felemelte a markolatot, és olyan történt, amit Percy még életében nem látott: a kard pengéje tűzből épült fel.

– Jó, mi? – kérdezte Maddeline. – A neve Apocalypse.

Percynek eszébe jutott valami: ha a kard pengéje teljes tűz, akkor elvileg az Árapály nem képes felvenni vele a versenyt, ergo Percy most esélytelen karddal. Úgyhogy rárakta a kupakot a kardjára, hogy újra toll legyen belőle.

– Remélem tudod, hogy a megadásod nem fog rajtad segíteni – mondta Maddeline. – Ezzel csak azt éred el, hogy gyávának nevezzenek.

– Ki mondta, hogy megadom magam? – kérdezte Percy, majd hirtelen felemelte a kezét, amitől egy vízcsóva repült fel a földből az Apocalypse pengéje felé, a talaj pedig ahonnan kijött a víz, elszáradt.

Maddeline még időben elkapta a pengéjét a vízcsóva elől, de egy másij hátulról fejbe csapta, így elesett, kardja pedig a földre zuhant, Percy mellé. A fiú felvette.

– Ezt nagyon meg fogod bánni! – ordította Maddeline.

Na most, Percy eddig vegyes véleménnyel volt a lányról: egyszerre viccesnek találta a tesze-toszaságát és szánalmasnak a próbálkozását. De egy pillanattal később megváltozott a véleménye.

Maddeline kezei lángolni kezdtek, és felállt. Szemei is izzottak, haja pedig úgy lengett, mintha durva szél lenne, pedig semmi nem volt. Kicsit ijesztőnek találta Percy.

Maddeline egy lángcsóvát küldött a kezéből Percyre, amit a fiú sikeresen kikerült, de aztán mégegyet ki kellett kerülnie, a harmadikat pedig már csak pajzzsal sikerült, és hátra is borult tőle, majd gurult is arrébb, hogy Maddeline tűzcsóvái ne találják el. A lány annyira gyorsan küldte rá az újabb és újabb támadásokat, hogy ideje nem volt felállni. Úgyhogy gyorsan ki kellett találnia valamit, mielőtt a talaj eltűnik alóla. Mármint véridomításon kívül, mert ahhoz az egyhez inkább nem folyamodna.

Aztán eszébe jutott az, hogy Thélosz nem csinál semmit, csak nézi, amit meg is értett azután, hogy levágta a karját. Vagyis rá most nem számíthat. Valami más kell neki...

Egy kis gurulás után Percy erőteljesen rántotta magával a karját, amitől Maddeline oldalába csapódott egy vízcsóva a talajból. Ettől a lány kibillent az egyensújából, vagyis Percynek volt még annyi ideje, hogy felálljon. Odaugrott Théloszhoz, pajzsa pedig a teste előtt volt, hogy Maddeline tűzcsóvái ne találják el. De a lány hirtelen abbahagyta a tűzdobálást.

– Nem értem, hogy Nemesis hogy félhet tőled... – mondta hirtelen.

– Azért te sem vagy épp a legjobb harcos, már bocs... – próbált visszavágni Percy.

A lány csak mosolygott, majd megfordult és elindult az erdő belseje felé.

– Még találkozunk, Perseus Jackson.

Percy Théloszra nézett:

– Ez mi volt?

– Ezt én is kérdezhetném tőled – mondta Thélosz. – Ennél sokkal jobban harcoltál az Idő Fájánál. Sőt, ezt, amit most csináltál, még harcnak sem lehet nevezni.

– Jó'van, nem vagyok erre kíváncsi – mondta Percy. – Amúgy meg ő sem volt a legjobb, akit eddig láttam.

– Csak felmérte, hogy mit tudsz.

Percy sóhajtott.

– Inkább menjünk tovább...

– Mostmár nem lenne értelme – mondta Thélosz. Percy értetlenül nézett rá. – Watney azt mondta, hogy Annának most dolga van, ami azt jelenti, hogy nincs otthon.

– És? Az nekünk csak jó, nem?

– Nem, mivel ez azt is jelenti, hogy valószínűleg magával vitte a csajod. Tudta, hogy jössz, gondolkozz már!

– És akkor most mi legyen? – sóhajtott Percy. Még mindig nagyon aggódott Annabeth-ért és meg akarta menteni, de be kellett látnia, hogy fogalma sincs, hol lehet a lány.

– Vissza kéne mennünk a Félvér Táborba és felkészülni Anna fogadására. Ugyanis hamarosan megkezdi a támadását az Olimposz ellen.