Percy már két teljes napja indult el a Félvér Táborból Thélosszal, hogy megkeresse Annabeth-t, de még semmi nyomot nem talált, gonosz mása pedig nem mondott neki semmi hasznosat.

Thélosz vállcsonkja néha még mindig vérzett, pedig még a táborban Leo elégette. Percy azóta pedig már megbánta, hogy ennyire brutálisan elbánt vele. Szörnynek tartotta magát ezért, szégyelte magát. Ezért próbálta végleg elállítani a vérzést, de a csonk mindig újra és újra vérezni kezdett. Tudta, hogy Thélosznak már csak napjai vannak hátra, bármennyire is nem akarta.

Éjjel, tűzrakás után Percy leült Thélosszal szemben és megkérdezte:

– Mennyi van még az útból? – kérdezte már egy kicsit idegesen.

Féltette Annabeth-t. Eddig csak egyszer volt tőle ennyire távol, amikor Héra ellopta Percy emlékeit és fél évig senki sem tudott róla semmit, majd elvezette Új-Rómába. Aztán mikor újból találkoztak, megfogadták egymásnak, hogy soha többé nem lesznek távol egymástól. Nos, ezt Percy akkor szegte meg, amikor nem engedte, hogy Annabeth Párizsba menjen vele, Jason-nel és Karával a küldetésre.

Bűntudata volt emiatt, mert úgy érezte, hogy ez is miatta van, ami végülis igaz volt. Párizsban ugye Anna Coose átlökte Percyt az átjárón, majd Korra segített neki és Jászonnak, hogy hazajussanak, ahol ugye elvesztették Nico-t, aki szintén Percyt védte, vagyis ő is miatta halt meg. De ugye közben Annabeth és egy csapat összegyűlt, hogy hazavigyék őket. Tehát igazából tényleg Percy miatt történt ez mind. És most jóvá akarja tenni.

– Nem sok – válaszolta Thélosz.

Kínos csend váltotta fel Thélosz hangját. Csak a tűz ropogott. Végül Thélosz törte meg a csendet.

– Tudom, hogy min gondolkodsz – mondta hirtelen. – És teljes mértékig igazad van. Miattad van minden. De ez nem azt jelenti, hogy a te hibád is.

– Mi van, eddig meg akartál ölni meg a testembe költözni, most meg lelkizni akarsz? – kérdezte Percy gúnyosan.

– Nem látod át a dolgot, mi, Jackson? – kérdezte Thélosz. – Akkor elmondom. Én egy másik világból származok. Pár éve megtalált ott Anna, elmondta, hogy mire kellenek neki különleges emberek, én pedig mivel nem találtam a helyem a világomban, csatlakoztam hozzá. Megtanított, hogy használjam a képességeimet: hogyan vegyem fel azoknak az alakját, akiket látok, a képességükkel együtt. Ezért voltam képes a képességeidet használni, Jackson.

– És mi volt az a duma, hogy ha megöllek, akkor én leszek te? – kérdezte Percy.

– Azt csak kamuztam, hogy hatásosabb legyen a dolog – legyintett maradék kezével Thélosz, majd folytatta. – Egymásba szerettünk és évekig együtt voltunk. Figyeltünk téged, egészen kiskorod óta, mert tudtuk, hogy ha téged nem állítunk magunk mellé, akkor te és a barátaid képesek lehettek meghiúsítani, hogy elpusztítsuk az Olimposzt. Egyik éjjel Anna sírva ébredt és mondta, hogy egy Nemesis nevű nő beszélt hozzá álmában, majd pár órával később megjelent két fiatal lány, akik azt állították, hogy Nemesis küldte őket, meg hogy ők ketten Nemesis öt kiválasztottjának, vagyis a Sötét Ötös tagjai.

– Éés... Mi a dolga ennek a...csapatnak? – kérdezte Percy.

– Azt mondták, hogy fel akarják támasztani Nemesis-t – vonta meg maradék vállát Thélosz.

– Én ezt nem értem... – mondta Percy. – Nemezis él és virul...vagyis bosszús. Nem kell neki feltámasztás.

– Nem Nemezis, hanem Nemesis – jevította ki Thélosz Percyt. – Vagyis nem az istennő, akit te ismersz...

– Szerencsére nem személyesen.... Ki volt ez a két lány?

– Emily Darkness és Maddeline Watney.

Percynek egyik sem volt ismerős, viszont biztos volt abban, hogy legalább az egyiket látta már valamikor.

– És mit akartak?

– Azt, hogy öljünk meg téged – mondta Thélosz.

Percyben volt egy olyan furcsa érzés, hogy egyszerre sokkolta a dolog, de nem is. Lehet, hogy ez attól van, hogy annyian próbálták már megölni, hogy már majdnem lepereg róla.

– Ezért akartál odaát megölni?

– Majd mindjárt kitérek erre is, jó? – kérdezett vissza Thélosz. – Azt is mondták, hogy még ezen a világon kívül három másikban keresnek valakiket, akik fenyegetést jelenthetnek Nemesis-nek.

– És én az lennék?

– Hát fenyegetően idegesítő vagy, azt meg kell hagyni! Szóval Annának később a rögeszméjévé vált, hogy elpusztítsa az Olimposzt és bosszút álljon az isteneken. Szó szerint megőrült, és szerintem ebben benne van a keze a két kis kurvának. Aztán jött az, hogy Anna átküldött téged az avatár világába, én pedig már ott vártalak.

– Azt mondtad a börtönben, hogy Anna ellen fordultál.

– Mert így is van, tényleg ellene fordultam. Viszont nem azokkal az indokokkal, amiket mondtam. Szerettem Annát, de megőrült. És én nem őt akarom bántani, hanem azt a két lányt, akik megőrjítették. Tudtam, hogy Anna biztos valahogy hallgatózni fog, ezért mondtam, hogy elárultam és én akarok lenni a leghatalmasabb meg minden, amit akkor mondtam. Akkor jött a testcserés ötlet is. Ti négyen is szerepet játszottatok a játékban, ahogy Zaheer is.

– És mi volt a lényeg? – csattant fel Percy. – Hogy eltörd Jason lábát, Nico-t pedig megölesd?!

– Nem egészen, de bejött a dolog, ugyanis csak annyit akartam, hogy Anna azt higgye, hogy elárultam, és akkor az a két kurva is tudni fog róla. Azt is tudják, hogy megyünk, ugye tudod?

– És ennek mi értelme van, te nagyonhülye? – kérdezte Percy. – Ahelyett, hogy beszélnél az asszonnyal, meg akarod öletni magad! Igazad van, tedd csak meg!

– Még mindig nem látod? – kérdezte Thélosz. – Darkness és Watney irányítja Annát, vagyis Anna érzései és gondolatai nem jelennek meg rajta. Olyan, mint egy testcsere dolog, de mégsem. Szóval csak irányítják őt. Azt akartam, hogy ha azt hiszi, hogy elárultam, akkor legalább előjönnek-e a saját érzései.

Percy csak nézett Théloszra. Sosem gondolta volna, hogy egyszer meg fogja sajnálni az alakot, aki meg akarta ölni odaát és a nőt, aki elszakította Annabeth-től. Persze voltak kétségei Thélosz történetének hitelességében, de látta rajta, hogy teljesen igazat mond. Ahogy azt is látta, hogy megtört. De már rég. Azóta, hogy Anna elvesztette az irányítást.

– És miért mondod el ezt nekem? – kérdezte Percy.

– Nézz rám, Jackson! – mondta Thélosz. – Lassan meghalok. Valdez és az ambrózia nem sokat tudott segíteni, ahogy te sem tudsz. Nem a vérzéstől fogok meghalni, mert ha ilyen kevés vér folyik ki belőlem, akkor még jó sokáig foglak idegesíteni a foglyodként. Valami más fog megölni, érzem.

Thélosz ismét kihozta Percyből a bűntudatot, szóval fel is állt és odasétált Théloszhoz. Megfogta a lábán és kezén levő láncokat, majd az Árapállyal elvágta őket.

– Most...mit...?

– Nem a foglyomként fogsz idegesíteni, hanem mint útitársként – mondta Percy.

Tisztában volt vele, hogy ezzel lehet, hogy egy hatalmas hibát követett el, de azok után, amiket Thélosz mondott neki, a történet után, egyszerűen elkezdett bízni Théloszban.

Percy lefeküdt a tűz mellé.

– Kérhetek tőled valamit, Jackson? – kérdezte Thélosz.

– Úgy kérj, hogy barátok még nem vagyunk!

– Csak annyit akarok, hogy ha én is megőrülök, akkor ölj meg!

– Nem vagy már így is elég őrült? Honnan tudnám, ha már ennél is őrültebb leszel?

– Hidd el, hogy meglátszik – mondta Thélosz. Hangjában hallatszott a szomorúság. – Kérlek, ígérd meg!

Percy habozott, de végül kimondta:

– Ígérem...