Amint Percyék elmentek, Kheirón és a többiek mind a táborozók felé vették az irányt. Egyedül Korra és Jordan állt még a Nagy Ház előtt. A lány csak nézett a fiúra. Nem tudta, hogy most nekik is menni kéne-e, vagy mit kéne csinálniuk. Aztán a srác zavarba jött, elfordult és annyit mondott:

– Nekem...mennem kéne megnézni a sérülteket...

– Ja, nekem meg asszem mennem kellett volna a többiekkel... – mondta Korra. De egyikük sem ment egyik irányba sem, majd a hatásszünet után végül Korra mozdult meg. – Hát akkor...szia.

– Szia...

Korra sietett Kheirónék után. Közben arra gondolt, hogy milyen gázul viselkedett az előbb. Ugyan még csak pár órája találkoztak, bírta a srácot. Tetszett neki. Viszont még vele sem tudta elfelejteni azt, hogy elpusztult a világa. Nem tudott a tudattal megbékélni, hogy ő nem ott halt meg a világával együtt.

Kheirón és a többiek már összegyűjtötték az egész tábort és az ott tartózkodó Vadászokat és Amazonokat. Így együtt rengetegen voltak, konkrétan Korra nem látta az összes embert. Viszont még így is azon a véleményen volt, hogy nem lesznek elegen.

Emlékezett, hogy mennyi szörny támadta meg az ő világát, ahogy arra is, ahogy az a két isten megtámadta azt a kis csapatot, amivel Anna ellen akartak menni. Azok ketten megölték volna ötüket, ha Thor nem avatkozott volna közbe—aminek ellenére még mindig haragudott az istenre, de már nem akarta megölni. És nem tudta, hogy mennyi isten lesz még Annával azon a kettőn kívül. Ezek miatt teljesen biztos volt abban, hogy a szörnysereg hatalmas túlerőben lesz a tábor ellen.

– Félvérek, Amazonok, Vadászok! – kezdte a beszédet az iszákos pacák. – Ajánlom, hogy mindenki ismerjen, de aki mégsem ismerne – nézett automatikusan Korrára –, annak Mr. D vagyok! Nem mondom, hogy az Olimposznak szüksége lenne rátok, mert amúgy nincs! Meg tudnák ezt maguk is oldani! De a római tábor seregének van, és ez egyik istent—velem az élen—sem érdekli. Azonban egy pár perccel ezelőtt Pierre Johnson, Jacobs Cave és John Green...

– Percy Jackson, Jason Coose és Jászon Grace – javította ki Korra.

– Tökmindegy! Szóval ezek hárman elindultak segíteni a testvértáborunknak, amit mondjuk nem értem, hogy minek, mert úgysem érnek oda időben....

– Jólvan, Dionüszosz, inkább átveszem – szólt közben Kheirón.

– Hála Zeusznak! – hallatszott a táborozók közül egy hang.

– Szóval mint hallhattátok, Mr. Jackson, Mr. Grace és Mr. Coose elindult segíteni a Jupiter Tábornak, mert nagy bajban vannak: egy hatalmas ellenség megtámadta a testvértáborunkat. Végső célja elpusztítani az Olimposzt, de ehhez előbb ki kell iktatnia az ellenségeit. Pár napja is az ő seregének töredéke támadta meg a tábort. Viszont most úgy néz ki, hogy az egész sereget a Jupiter Tábor ellen vezette. Most van rá esélyünk, hogy elkerüljük az Olimposz pusztulását! Most össze kell fognia mindenkinek! Hatalmas sereggel nézünk szemben, igen! De van esély legyőzni! Van esélyünk megmenteni az...

Hirtelen egy pukkanás hallatszott a távolban. Egy nagyon távoli robbanásnak tűnt. Korra nem tudta, hogy honnan jöhetett a hang. De Kheirón arca elsötétült.

– Az Empire State Building-hez! Gyerünk!

Nagy volt a sietség. Korra azt sem tudta, hogy mi az az Empire State Building, úgyhogy inkább ment a hatalmas félvér sereggel. Vagyis inkább ment volna, ugyanis Kheirón hirtelen megfogta a vállát.

– Te menj vissza a gyógysátorhoz! – mondta neki Kheirón.

– Mi? De már jól vagyok...

– Nem az állapotod miatt – magyarázta. – Ismered Percyt, ugye? Az a fekete hajú fiú, akit elküldtem a másik táborhoz.

– Igen – válaszolta Korra.

– A gyógysátorban van valaki, aki nagyon fontos neki – mondta tovább Kheirón. – Annabeth Chase. Vele jöttél ide át. Kérlek védd, amíg magához nem tér! Mindketten sokmindenen mentek már keresztül. Percy nem bírná ki, ha Annabeth-nek valami nagy baja lenne.

– Rendben – mondta Korra. Ugyan nem tetszett neki a dolog, hogy őt most kihagyják a csatából, de úgy volt vele, hogy Percy egyszer megmentette Thélosztól, és tartozik neki ennyivel. Meg a srác jóbarátja volt.

A gyengélkedő bejáratánál Korra meglátta Jordan-t, ahogy valami kanna löttyel mászkál ide-oda.

– Te...mit csinálsz? – kérdezte Korra.

Jordan úgy megugrott, egy kevés kilöttyent a kannából.

– Hallod... Ne ijessz meg így, légy szíves! – kérte Jordan a lányt.

– Bocsánat.

– Egyébként adok egy kis nektárt nekik – mondta a fiú és egy keveset öntött az italból az egyik kómás szájába. – Ettől gyorsabban meggyógyulnak.

– Aaahhaaa – jelezte Korra, hogy érti.

Az avatár meglátta Annabeth-t. Az egyik ágyon feküdt, szintén eszméletlenül. Arca és karjai tele voltak sebbel.

– Ő Annabeth Chase – mondta Jordan. – Az Athéné kabin vezetője és a Hetek tagja. Meg persze Percy barátnője.

– Igen, tudom, hogy ki ő – mondta Korra. Kicsit rossz érzés volt hallani, hogy Percy barátnője volt a lány. – Mit jelent az, hogy a Hetek tagja?

– Úgy egy éve volt, hogy Gaia, a Földanya felébredt és el akarta pusztítani az egész világot – mondta Jordan. – Ők heten voltak, akik a legnagyobb szerepeket játszották benne.

– Értem...

Aztán Korra észrevett egy kis vörös csíkot Annabeth torkán. És ez nem a szokásos csík volt, ami minden embernek ott van, hanem mintha valami belülről megégette volna a lányt. És ha visszagondolt, akkor ugyanilyet vett észre Percy torkán is, amikor még pár nappal a világa pusztulása előtt Zuko egyik kisebb palotájában szálltak meg.

– És ez mitől van? – kérdezte Korra. – Ez nem természetes. És ugyanilyen van Percynek is.

– Ez valószínűleg még a Tartaroszból maradt meg mindkettejüknek – mondta Jordan. – Azon a helyen még a levegő is éget, és ha nem akarsz meghalni, akkor időközönként innod kell a Flagmeto-ból, vagyis a tüzes folyóból, ami megint elég égető. Úgyhogy elég valószínű, hogy ez onnan maradt meg nekik.

– Tartarosz? Az nem az az isten vagy kicsoda, aki megtámadta a tábort?

– Ő csak a helynek a megtestesítő istene – magyarázta Jordan.

Korra hirtelen egy koppanást hallott maga mögül. Mikor hátra nézett, akkor meglátta, hogy Jordan a földön hever eszméletlenül, fölötte pedig egy hosszú sötétbarna hajú, lila szemű izmos lány állt. Korra megismerte a lányt, ugyanis ő is Jason-nel és Karával ment át Köztársaságvárosba, hogy segítsenek nekik.

– Sajnálom, avatár, de kell a lány!

– Sajnálom, kislány, de nem adom! – mondta gúnyos hangon Korra.

– Akkor te is meghalsz!