– Fogd már be! – csattant fel Percy. – Nem tévedtünk el, fogod?!

– Biztos vagy benne? – kérdezte Thélosz.

– Igen!

– Hát ha te mondod...

Percy és Thélosz már második napja próbálnak kijutni az erdőből London közelében. Azért mentek oda, mert Thélosz azt mondta, hogy ott van Anna bázisa, de mivel nemrég megtudták, hogy Anna nincs a bázison, és nem igazán maradtak hátra sokan, Percy szinte biztos volt, hogy Anna nem hagyná magára a legfontosabb és egyben egyetlen foglyát úgy, hogy tudja, hogy Percy értemegy.

– Deee, szerintem tényleg eltévedtünk – mondta Thélosz.

– AAH! – kiabált Percy. – Hagynál kicsit gondolkozni?!

Már idegesítette Thélosz. Folyamatosan a hülyeségeivel traktálta a fiút.

– Ahogy akarod – vonta meg a vállát Thélosz.

– Vagyis KUSS!

Percy szinte biztos volt abban, hogy Thélosz direkt csinálja, szándékosan idegesíti. De ha ezt így folytatja, akkor el fogja érni Percynél, hogy pofán vágja.

– Valójában lehet, hogy tudnék segíteni – mondta Thélosz. – Tudod, nekem is van erőm...

– Nem kell a segítséged! Csak kerüljünk egy folyó, patak vagy forrás közelébe és én megmondom, hogy merre tovább!

Nos hát egy ideig nem találtak semmi vizet abban az erdőben. Ami pedig egyébként elég valószínűtlennek tűnt, mivel egy erdőben azért általában nem egy patak szokott folyni.

Ismét pár óra gyaloglás után Percy már megúnta, hogy azt sem tudja, hogy hol vannak, úgyhogy kipróbált valamit, hátha működik: a maga körül levő vizekre koncentrált, majd az egyik mellette levő fából kiidomított egy kevés vizet, azonban a fa összeroppant.

– Látom te sem vagy környezetbarát...

Percy hirtelen arcon csapta a vízcsóvával Théloszt, majd a talajba küldte az összes vizet. Viszont nem az történt, amit várt. Történetesen semmi sem történt.

– Na? – kérdezte Thélosz. – Megtudtál valamit a víztől?

– Nagyon érik már neked az a pofon...

– Most miért? Csak kérdeztem!

– Pont ezért!

Percy valami neszt hallott tőle jobbra. Reflexesen előrántotta az Árapályt és a nesz irányába fordult. A fák közt meglátta a lányt, akivel néhány éjjel azelőtt "harcolt". Percy már támadásra készen állt.

– Nyugi – tartotta fel mindkét kezét Maddeline. – Nem harcolni jöttem.

– Nem? – engedte lejjebb meglepetten Percy. Nem tudta elképzelni, hogy mi másért jött volna ez a lány. – Akkor miért?

– Láttam, hogy nagyon szenvedtek a kijutással – mondta a lány.

– Így van – helyeselt Thélosz.

– Pedig egész jól boldogulunk – mondta Percy.

– Ahhaa.... Látom.

Percy eddig is utálta a gondolatot, hogy az egyik ellenségével kell utaznia, de az, hogy mostmár kettővel kelljen, az már kicsit sok volt neki. Théloszban sem bízott, ahogy Maddeline-ben sem.

– Ember, épp segíteni akar neked! – mondta Thélosz.

– Miért segítenél? – kérdezte Percy, ignorálva Théloszt.

– Mert irritál, hogy nem tudsz kijutni ebből a szaros erdőből, Jackson, azért! – csattant fel Maddeline. – Meg persze azért, mert beszélni akartam veled.

– Velem? Mégis miről?

– Ha jössz, megtudod – mondta Maddeline.

Percy nagyon nem bízott a lányban. Legszívesebben inkább a másik irányba ment volna, minthogy abba az irányba, amelyikbe Maddeline megy, de nem volt más választása, ha ki akart jutni. Úgyhogy elindult a lány után, persze a megfelelő távolságban mögötte.

– Tudod, Jackson, lehet, hogy az ellenséged vagyok, de megbízhatsz bennem – mondta Maddeline.

– Bocs, de ez a kettő nem igazán fér össze. Miről akarsz velem beszélni?

– Annáról – mondta. – Meg kell halnia.

– Mégis miért akarod azt, hogy a főnököd meghaljon?

– Mert Nemesis nincs megelégedve vele. Mellesleg nem a főnököm.

– Nemesis?

– Anna csak egy... Bábu volt eddig, hogy felkeltse a figyelmed. Ugyanolyan bábu, mint Thanos. Ezzel ugyan sikert aratott, azonban ellenkezett Nemesis parancsával, amikor megindította a támadást az avatárra.

– Avatár...? Korra! – kezdett aggódni Percy.

– Meg ezen felül elkövetett egy hatalmas hibát is: a csajod elszökött – mondta Maddeline. – Már rég a kis táborodban játsza Csipkerózsikát.

Percy megkönnyebbült. Ugyan nem tudta, hogy a lány szava mennyire igaz, viszont érezte, hogy azok.

– És most Nemesis azt akarja, hogy Anna meghaljon.

– És... Ebben nekem mi szerepem van?

– Te ellene harcolsz, Jackson. És jobb harcos vagy nála. Le tudnád győzni...

– Nem fogok megölni senkit sem, Watney! Főleg nem az istened kedvéért!

– Óh, Nemesis nem isten, Percy – mondta Maddeline kicsit ijesztően. – Ő sokkal több annál. És ha azt akarja, hogy megölj valakit, akkor meg is fogsz ölni valakit! Ez esetben Anna Coose-t!

Hirtelen Percy szeme elé tárult a hatalmas kék tenger, apjának az otthona.

– Nem fogok megölni senkit sem, Watney, ezt fogadd is el! De egyébként kösz az információkat!

Percy már lépett volna bele a vízbe Thélosz-t tartva, de Maddeline elkapta a karját. Szeme most teljesen fekete lett. A fiút ki is rázta a hideg. A lány hangja pedig teljesen más lett. Mintha egy másik személy beszélne rajta kívül. És ez a másik személy nagyon szörnyű lehetett.

– Rettentő szenvedések várnak rád, Perszeusz Jackson! Nem menekülhetsz a végzeted elől!

– Nem is menekülök semmi elől! – mondta Percy, majd egy vízcsóvával arcon csapta Maddeline-t, amitől a lány a földön kötött ki, majd Thélosszal beleugrott a vízbe és egy hullámhátán elindultak a Félvér Tábor felé.