Percynek amint átlépett az átjárón, pillanatnyi képek suhantak át az agyán.

Az egyik kép egy hegyet mutatott egy olyan helyen, aminek az ege narancssárga volt. A hegy egyik oldalában mintha egy arcot látott volna, hozzá pedig hatalmas testet és végtagokat. Mintha egy óriási hegyember lenne ott.

Egy pillanatnyi ideje volt megnézni ezt a képet, majd változott. Most egy aranyosan világító követ látott egy barlangban, egy oltáron. Valószínűleg annak a hegynek a barlangjában, amit az előbb látott. A kőnek még így látomáson keresztül is érezte a hatalmát.

A kép ismét változott. Ez a kép nem egészen kép volt, hanem videó szerűség. És ez sokkal tovább tartott, mint a másik kettő. Percy most egy kis faházat látott egy gyönyörű tájon. A faház mögött a távolban két ismerős fénycsóvát látott.

Percy a ház előtt állt és a lépcső tetején, az ajtó felé fordulva pedig egy nagydarab csávó volt. Feje kopasz, bőre lila volt, bal karja pedig mintha elkezdett volna rohadni. Bal kezén pedig ott volt egy arany kesztyű, amiből hat valami kidudorodott, valószínűleg kövek. Ebből Percy rögtön levágta, hogy Thanos áll előtte.

Thanos egy ideig csak állt a lágy szellőben, amit valamiért Percy is érzett. Teljesen olyan volt, mintha ott lett volna.

Thanos elfordította a fejét, hogy válla fölött ránézzen a fiúra. Percy látta hereálla fölött azt a vigyort, ami egyszerre tűnt neki gonosznak és őszintének is. Valamiért azt az érzést nyújtotta Percyben, hogy a pasas nem teljesen gonosz. Nem volt százas, az biztos, de gonosz sem.

- Én vagyok a végzetetek - mondta Thanos.

Percy előkapta az Árapályt.

- Az enyém biztos nem! - ordította Percy, majd a titánra támadt volna, ha el nem tűnik, és körülötte minden. Majd Percy meglátta, az igazi világot, nem a látomást. A Félvér Táborban volt. Két kemény hét után. Ismét a Félvér Táborban. Vele pedig új barátai meg Bianca.

Velük szemben a Nagy Ház volt, ahol épp mintha egy gyűlést tartottak volna. Amit Percyék félbe szakítottak.

A fiú Annabeth-t kereste a tekintetével, majd amikor végül megtalálta, könny csordult a szemébe. Hihetetlenül boldog volt, hogy a lány nem esett áldozatául a történteknek.

Annabeth szeméből könnycseppek záporoztak, miközben Percy felé szaladt.

Amint Annabeth Percyhez ért, a fiú végre újra átölelhette a lányt.

– Azt hittem elveszítettelek – szorította magához Percyt Annabeth.

– Nem megmondtam, hogy sosem hagylak el? – nézett a lány szemébe Percy, majd megcsókolta.

Bolin lépett oda következőnek. A földidomár nagyon figyelte a Percy mögött állókat. Ismerősnek találta őket, de nem tudta honnan. Aztán beugrott neki.

– Aaaaa! – kiáltott fel, majd Aang mellé ugrott. – Aang avatár! Katara és Toph mester fiatalon! És Sokka! El sem hiszem, amit látok!

– Éés... – kezdte Sokka. – Te ki vagy?

– A nevem Bolin – mutatkozott be a fiú. – Földidomár vagyok, ahogy te is, Toph mester.

– Mester? – csodálkozott el Toph. – Ez tetszik!

– Bianca? – hallatszott Grover csodálkozása a tömegben. A szatír lassan sétált a lányhoz. – Tényleg te vagy az?

– Igen.... – válaszolta lassan a lány. – Ismerjük egymást?

– Grover vagyok! – mondta a kecskesrác. – Együtt indultunk küldetésre, hogy kiszabadítsuk Annabeth-t és Artemiszt. Azt hittük meghaltál. Hogyan lehetsz életben?

– Ez egy hosszú sztori – válaszolta Bianca.

Percy a Nagy Ház előtt bámészkodó emberekre nézett, akik között a táborozókon kívül rengeteg új arcot látott. Meg volt még ott két sárkány is, ami nagyon megragadta Percy figyelmét.

– Ezek szerint – ment oda Percyhez Kheirón is – te is ugyanúgy jártál, mint Kara.

– Mert ki van Karával? – kérdezte Percy.

– Ugyanúgy elporladt, mint te és a többiek, és ő is visszajött, mint te – magyarázta Kheirón. – Azt mondta, hogy megmentette őt valami.

– Engem is – vágta rá Percy. – Egy világító és beszélő papírsárkány vagy mi volt az.

– Egy....papírsárkány....? – döbbent meg Kheirón. A kentaur ilyet még Percytől sem várt volna.

– Ja. De ők ott kicsodák? – mutatott Percy az újakra, akiket életében még sosem látott.

– Ők ott – mutatott Annabeth egy pasasra, egy mosómedvére, egy kék nőre és egy másik pasasra – a Bosszúállók maradéka. Tony Stark, Mordály, Nebula és Bruce Banner. Ő Harry Potter, egy varázsló, ők pedig Astrid Hofferson és Hanga, a sárkányok pedig Fogatlan és Szélpenge.

– És már majdnem két hete itt vannak – tette hozzá Kheirón. – Azt mondják együtt képesek vagyunk legyőzni Tha-natosz-t?

– Thanos-t – javította ki Percy. A látomásában az előbb látta a titánt. És látta azt a két fénycsóvát is az égen. Akkor nem esett le neki, hogy az mi, de most igen. – Tudom hol van.

– Korra világában – vágta rá Jason.

– Nem egészen. Ugyanaz az univerzum, de nem az ő világában. Hanem a Szellemvilágban.

– Mondjuk ez logikus is – mondta Jason. – Anna csak az Anyagi Világot pusztította el, a Szellemvilágba nem ért át a kő ereje. És ha ott el akart valamit rejteni, mondjuk Thanos-t, akkor okos gondolat volt a számáról.

– Tényleg, Annával mi lett? – kérdezte Percy.

– Blace WonderNight elvitte – mondta Jason. – De a Végtelen Követ nem sikerült – mutatta fel a Káoszkardot a srác. Benne pedig ott hevert a lila Végtelen Kő.

– Na, ha ez nálunk van, mellette egy másik Káosztárggyal, akkor szerintem mehetünk is megölni Thanos-t. Mit szóltok?

– Nem jó ötlet – mondta Tony. – Thanos-nál van még öt Végtelen Kő. Nem lesz könnyű így legyőzni. Amúgy meg kellenek valami járművek, hogy eljussunk hozzá.

– Minek, ha van Káosztárgyunk? – kérdezte Percy. – Odaadjuk Jason-nek, odateleportálunk, Thanos-t megmurdereltetjük és jövünk is. Nem nagy dolog.

– Ez aztán a terv, Hínáragyú! – mondta Annabeth.

– Nüx-nél is bejött – vonta meg Percy a vállát.

– Nem egészen – válaszolta Annabeth. – Kell egy terv. Nem tudjuk Thanos milyen erős. Nagyon az lehet, ha képes volt az egész multiverzumban ezt csinálnia.

– Le van gyengülve – mondta Percy. – A fél karja mintha elkezdett volna rohadni.

– És ezt te honnan tudod? – kérdezte Astrid.

– Láttam egy látomásban.

– Aha... – morogta Astrid. – Ő az a srác, akiről beszéltél, Annabeth? Nem látszik rajta, hogy kétszer megmentette a világot. Hablaty sokkal okosabb és jobb nála. Minden szempontból.

Percy megértette, hogy a lány ideges volt, mert ez a Hablaty, aki valószínűleg a pasija, eltűnt. De attól még túlságosan fenn hordta az orrát.

– Eddig, amit megbeszéltünk az volt – kezdte Kheirón –, hogy Tony és a maradék Héphaisztosz kabin építenek elegendő gépet, hogy el tudjunk menni abba a másik univerzumba. Aztán majd utána kitalálunk valamit.

Percynek eszébe jutott, ami konkrétan percekkel ezelőtt történt: Jack és a sárkánya.

– Van egy kis gond – mondta. – Van egy csávó Thanos mellett. Jack Scoresby-nek hívják és van egy sárkánya. Nagyon szadista a srác és elég erős. Még én is sokat szenvedtem a sárkányával, aztán elmenekültek. De náluk van egy Káosztárgy.

– Mi az, hogy még én is? – kérdezte Astrid. – Úgy mondod, mintha ez nagy dolog lenne.

– Mert az is – mondta Annabeth. – Percy egyszer majdnem megölt egy istennőt a saját otthonában.

Percy tudta, hogy barátnője Akhlüszről beszél. Hirtelen elöntötte a kíváncsiság, hogy mi lehet azóta az istennővel. Talán a bosszút forralja? Vagy belátta, hogy jobb békén hagyni Percyt? Mindegy is, a fiú annyiban biztos volt, hogy újra látni fogja a primordiális istennőt.

– Szóval van egy sárkányuk – mondta Hanga. – Nekünk van kettő. Le tudjuk győzni.

– Az a sárkány sokkal nagyobb, mint ez a kettő – vonta meg a vállát Katara.

– Visszatérve Thanos-ra – szólt közbe Jason. – Nem lesz könnyű legyőzni, bármennyire is le van gyengülve. Idáig mindenkitől, aki említette Thanos-t, félt tőle. Még Anna is.

Tony Jason-re nézett. Percy látta a férfin, hogy valami nagyon nincs rendben vele. És ezt nem úgy érteni, hogy nem normális, hanem nagy trauma érte, méghozzá Thanos-szal kapcsolatban. Valakit elveszthetett, aki közel állt hozzá. És ez ösztönözte.

Percynek beugrott Thanos mosolya. Hinni akart benne, hogy a titán nincs teljesen ellenük. Hinni akart abban, hogy Thanos-nak megvoltak az okai arra, amit tett.

– Mennyi idő elkészíteni a gépeket? – kérdezte Percy.

– Így, hogy én is itt vagyok, kb egy-két hét – válaszolta Tony.

– Addig fel kell készülnünk – nézett Percyre Kheirón. – Mindenkinek.