Mióta vesztettek Thanos ellen, Tony-nak minden éjjel rémálmai voltak. Minden éjjel újra látta a titánt a Jupiter holdján és minden éjjel újból átélte azt az érzést, azt a fájdalmat, amit akkor érzett, mikor Peter Parker is Thanos csettintésének áldozatává vált. És még mindig hallotta, amit Thanos mondott neki:
„Minden elismerésem, Stark. Ha végeztem, a fél emberiség még élni fog. Remélem emlékezni fognak rád.”
Aztán a bal kezét, amin a kesztyű volt, benne négy kővel, Tony felé emelte. Már készült volna megölni őt, de ekkor Strange megállította.

Tony-ban megfogalmazódott a gondolat, hogy Thanos nem gonosz...legalábbis nem átlagosan gonosz. Nem olyan, mint Loki volt, aki uralni akarta a Földet—vagy szerinte Midgard-ot—; se nem olyan, mint Ultron volt, aki pedig meg akarta semmisíteni az embereket. Thanos teljesen más volt. Neki volt egy olyan célja, hogy megmentse az univerzum élőlényeit a véges erőforrásoktól. Ami egyébként még Tony szerint sem volt hülyeség, sem gonosz.

Azonban a mód, ahogy ezt el akarta érni, az tette Thanos-t gonosszá. Elpusztította az univerzumuk élőlényeinek a felét, mikor az erőforrásokat is megduplázhatta volna.

Tony sokat gondolkodott azon, hogy miért ezt az utat választotta, és két lehetőségre jutott.

Az egyik szerint Thanos valakinek dolgozik, valami nála sokkal hatalmasabbnak, és Thanos csak előkészítette neki a terepet. De akkor jön a kérdés, hogy miért nem az a sokkal hatalmasabb lény csinálta maga?

A másik gondolata pedig az volt, hogy Thanos valami nála sokkal hatalmasabb elől akarta védeni az univerzumot, és úgy gondolta, ha megfelezi a népességet, akkor nem fog az univerzummal foglalkozni.

Mindazonáltal, Tony nem tudta nem gyűlölni Thanos-t, bármiért is tette amit tett. Félt is tőle. És bosszút akart állni.

Az is az eszébe jutott, hogy három éve, 2015-ben előre látta ezt. Amikor megérintette Loki jogarát, az annak erőt adó Elme Kő megmutatta neki, hogy mi fog történni. Hogy elbuknak.

És meg is történt. Elbuktak. És ezt Tony a saját hibájának érezte. Mert nem szólt senkinek a látomástról, inkább magában tartotta. Sőt, ő maga sem vette inkább tudomásul. Pedig kellett volna.

Tony teljesen tudta, hogy Thanos egymagában is erős, de úgy, hogy a Végtelen Kövek is nála vannak, külön-külön egyszerűen nem voltak képesek legyőzni. De együtt képesek lehetnek rá. És most az együtt alatt, Tony mindenkire gondolt. Még Jason-re, Karára és Nyssa-ra is.

Látott bennük potenciált, főleg Jason-ben. Látta, hogy a fiú tudja mit akar, és küzd azért, hogy elérje. Szimpatikusnak tartotta. És emlékeztette valakire, akit elvesztett. Valakire, aki a mentorának tartotta. Aki felnézett rá.

Tony hitt benne, hogy Jason segíthet legyőzni Thanos-t. De ő maga is ott akart lenni. Látni akarta Thanos halálát. Ő maga akarta megölni őt.

***

Tony állapota sokat javult a legutóbbi pár napban. Már újra talpra tudott állni és úgy érezte, már kész harcolni is. Azonban Bruce nem így látta.

– Először is – mondta Banner. – Azt sem tudjuk, hol van.

– Megtaláljuk.

– Másodszor pedig nem harcolhatsz így! Még nem épültél fel teljesen.

– Tényleg nem – mondta Tony. – De elég ahhoz, hogy megöljem Thanos-t!

Bruce sóhajtott.

– És hogy akarod megtalálni? – kérdezte végül. 

– Én sehogy – mondta Tony. – Emlékszel még Jason-re?

– Aki pár napja járt itt és Steve, Nat és Thor elmentek vele? Persze!

– Na, ő azt mondta, hogy érzi a Káoszpáncélon—ami történetesen az én páncélom—, hogy zavarodott, mintha egy másik tárgy, mondjuk egy Végtelen Kő, nyitott volna átjárót.

– Azt akarod mondani, hogy Jason meg tudja találni Thanos-t? – kérdezte Bruce.

– Teljesen biztos.

– És te hogy akarod megtalálni a srácot? – lépett oda hirtelen Mordály.

Tony elgondolkodott, de erre még ő sem tudott magyarázatot találni. Vagy mégis?

– Rá kell jönnünk, hogy tudunk utazni univerzumok közt – mondta ki Tony.