Annabeth-t sokkolta a helyzet. Rengeteg barátja, köztük Korra, Kara, Jászon, Thália, Hylla és Leo egyszerűen elporladtak. Ahogy Percy is. És a legrosszabb az volt az egészben, hogy a karjai közt volt a fiú, akit a világon a legjobban szeretett. És elporladt.

Összerogyott a fájdalomtól. Nem tudta elviselni a tudatot, hogy Percy a karjai közt halt meg.

A lány maga előtt látta egypár emlékét, melyeket Percyvel szerzett. Látta az első csókjukat a vulkánban; a víz alatti csókot; amikor Percy Annabeth mellett térdelt és aggódott érte, miután megszúrták; a pillanatot, amikor Annabeth meglátta Percyt az Orthys-hegyen, miután Tüske elrabolta a lányt, amikor Percy megpróbálta megmenteni őt attól, hogy a Tartaroszba essen, de nem tudta, és nem hagyta egyedül, így együtt zuhantak le; azt, amikor az Argo II-n együtt aludtak és Frank vette őket észre. De a legkedvesebb emléke mégiscsak a legelső szemtől-szembeni találkozásuk volt.

Látta maga előtt a tizenkét éves Percyt, jobb kezében a Minótaurusz szarvával. A fiú csak állt Annabeth és Kheirón előtt. Még nem tudott sokat a félistenek világáról és ez idegesítette Annabeth-t. Jóképűnek találta, de idegesítőnek. Első ránézésre. Aztán amikor Kheirón megkérte Annabeth-t, hogy mondjon már valamit a fiúnak, a lány csak ennyit mondott: „Nyáladzol álmodban.”

Annabeth nem tudta miért ez a legkedvesebb emléke Percyről. Talán mert ekkor találkoztak először. Fogalma sem volt róla. Azonban azt tudta, hogy Percyről már csak emlékek maradnak neki. És ezt nem tudta elviselni.

Annabeth könnyes szemmel, összetört szívvel körbenézett. Az életben maradtak arcán mind ugyanazt látta. Kétsébeesést. Mind az Amazonok, a Vadászok és a maradék táborozók arcán kétsébeesést. Még Clarisse is sokkoltan állt egy helyben, lándzsáját elejtve.

Kheirónt is megviselte a dolog. Látszott a kentaur arcán, hogy szenved. Annabeth nem is csodálta. Hisz mindenki, akit felnevelt, egyszercsak köddé lett.

Szeretlek.... – visszhangzott Annabeth fejében Percy utolsó szava. Ettől még rosszabbul érezte magát a lány. Úgy érezte cserben hagyta Percyt. Ami persze nem volt igaz, és ezt ő is tudta. De mégis, volt egy olyan érzése, amitől ezt gondolta.

***

A táborban minden üresnek hatott, pedig mindenki, aki életben maradt, ott volt. Mégis, most olyan más volt minden. Az Ellelop fivérek egyáltalán nem szórakoztak, Grovernek sem volt olyan jó kedve, mint amúgy szokott lenni. Mondjuk miért is lenne, hiszen látta a legjobb barátját meghalni. De Annabeth szerint ő még a szerencsésebbek közé tartozott, mert Boróka is túlélte.

Mindenki csöndben volt. Senki meg sem szólalt. Legalábbis addig, amíg hirtelen nem nyílt egy átjáró, amiből a rómaiak jöttek ki, szintén megtizedelve, Reyna és Hazel nélkül. Jason jött ki legutóbb, egy szikladarabbal kísérve. Földet érve kiesett a kezéből a Káoszkard.

Amint a fiú felállt, nem a kardért nyúlt, hanem körbenézett. Annabeth tudta, hogy Karát keresi. Már szólt volna róla Jason-nek, de a fiú előbb rájött, hogy Annabeth megszólalhatott volna. Jason szemébe is könnyek szöktek és rögvest Thor-hoz, Natasához és Steve-hez sétált.

– Hol van Anna? – kérdezte még az egyik centurio de Jason nem válaszolt, csak a három Bosszúálló felé viharzott. Amint odaért hozzájuk, ingerülten kezdte.

– Ki az a Thanos?! – kérdezte.

Annabeth levágta, hogy a fiúnak említették már a Bosszúállók ezt a nevet, azonban sosem magyarázták el neki.

A Bosszúállók egy szót sem szóltak, csak a fiúra pillantottak, majd újra a földet kezdték nézni.

– Azt kérdeztem – gyulladt meg Jason jobb keze –, hogy KI AZ A THANOS!?

Thor hirtelen felugrott a székéből és farkasszemet nézett Jason-nel.

– Mit érdekel az téged? – kérdezte Thor.

– Nézz körül, isten, mert ugyanaz történt, mint a ti világotokban! – csattant fel Jason. – Ott azt mondtátok Thanos tette és segítséget kértetek ellene. Szóval? Ki vele! Ki az a Thanos?

Thor sóhajtott egyet.

– Nem tudjuk pontosan – ült vissza a székébe a viharisten. – Annyit tudunk róla, hogy az univerzum legerősebb lénye, aki a Titán holdról származik és a Végtelen Köveket gyűjtötte össze, amik összes erejével ezt – mutatott körbe – érte el.

Jason felvette a földről a Káoszkardot, majd megmutatta Thor-nak a benne levő lila követ. Thor szeme kikerekedett.

– Anna azt mondta, hogy ez is egy Végtelen Kő – mondta Jason.

– Igen – erősítette meg Steve. – Ez a Hatalom Kő. Ezzel pusztította el azt a másik világot. De honnan szerezte...?

– Szerintem köze lehetett Thanos-hoz – mondta Jason. – És nem is kevés.

– Hát mivel a kő nála volt... – mondta Natasa.

– Nem úgy értem! Hanem úgy, hogy tudta, hogy hol van.

– Akkor kérdezzük meg tőle! Egy kővel kevesebb van Thanos-nál, most van esélyünk ellene – pattant fel Thor. – Végre bosszút tudunk állni.

A bosszú nem volt Annabeth esete. Azonban ezúttal tetszett neki a dolog.

– Nehéz lesz megkérdezni tőle – mondta Jason. – Blace WonderNight elvitte Nemesis elé. Valószínűleg megölik. De lehet, hogy nem is kell megkérdezni tőle.

– Mire gondolsz? – kérdezte Natasa.

– Anna azért pusztította el Korra világát, mert el akart ott rejteni valamit – mondta Jason. – Lehet, hogy Thanos volt az, akit előlünk akart elrejteni.

– Lehet – szólt közbe kisírt szemekkel Heni, akinek a pasija, Adam szintén elporladt. – De lehet, hogy nem. Odaát semmi nem maradhatott életben.

– Az Anyagi Világban nem is – mondta hirtelen Jinora. Ő volt az egyik legszerencsétlenebb az előbbiben. Neki az apja, a testvérei és a barátja is elporladt. Mégis, volt ereje megszólalni és bosszút akart ő is állni. Ahogy Annabeth is. – Viszont a Szellemvilágban annál inkább. Mivel az egy teljesen másik dimenzió, ezért oda nem ért el ennek az átoknak vagy minek a hatása.

– Akkor ott lesz Thanos – mondta Thor. – De mi lesz, ha visszaszerzi a követ? Újra csettinthet vele és elbukunk. Újra.

Annabeth fejében visszhangzott a csettintés szó. És hirtelen az eszébe jutott valami.

– Lehet van egy mód, hogy visszahozzuk, akik elporladtak – mondta ki. Ettől mindenki egyből ránézett, ettől a lány kötelességének érezte, hogy elmagyarázza az ötletét.