A gépen utazókat Aang mentette meg levegőidomítással. Azonban nem egészen tudott mindenkit megmenteni. Bolin-nak például eltört az egyik karja, Annabeth-nek és Katarának pedig az orra, illetve a többi táborozónak is lett egy-két kisebb sérülésük—horzsolás, zúzódás. De szerencsére senki sem halt meg.

Percynek, Tonynak és Aang-nak semmi baja sem lett. Azonban Percynek mégis fájt mindene a zuhanástól.

A levegőburok megvédte őket a zuhanástól és a törmelékektől. Azonban a többi gép utasait semmi sem védte, úgyhogy rengeteg halott volt. De a többség így is túlélte.

Percy egyetlen valakit nem talált, sem holtan, sem élve: Jason-t. Kara ugyan a gép romjai közt feküdt eszméletlenül, de Jason-nek nyoma sem volt. De a Káoszkardnak igen. Ott feküdt a gép darabjai közt.

Percy körbenézett, hogy mennyire rossz a helyzet.

Felettük az a fekete élőlény-csapatszállízó izé horda repkedett, ami rájuk lőtte a rakétákat. A roncsok mellett ült egy kőtömbön egy nagydarab, lila fazon. Bal kezén ott volt az arany kesztyű, benne öt Végtelen Kővel. Thanos-on volt egy aranypáncél, amiből kilátszott sebesült bal oldala, mellette pedig a földbe szúrva állt egy hatalmas, kétpengéjű kard, melynek a felfele álló hegyén ott pihent Thanos sisakja.

Percy ekkor nem volt teljesen önmaga. Olyan haragot érzett Thanos iránt, amit eddig még senki iránt nem érzett.

– Percy – fogta meg a vállát Annabeth.

Percy tudta, mit akar mondani: hogy most vesztettek, és vissza kell vonulniuk. De Percyt ezúttal nem érdekelte a csata kimenetele. Egyedül csak az érdekelte, hogy végezzen Thanos-szal.

És ezzel nem volt egyedül. Tony-n is ugyanez az érzés látszott.

Hirtelen valaki közelebb lépett hozzájuk hátulról. Thor volt az. Arcán levő sebekből patakokban folyt a vér. De ez nem érdekelte az istent. Benne is ugyanaz az érzés volt, mint Percyben és Tony-ban.

– Tartsátok távol a sereget Thanos-tól – mondta Percy Harry-nek. – A sebesülteket pedig próbáljátok megvédeni!

– Te mit akarsz csinálni? – kérdezte aggódó hangon Annabeth.

– Nem csak ő – mondta Tony. – Hárman megyünk rá. Nálad van a Hatalom Kő?

Percy felmutatta a Káoszkardban levő Végtelen Követ, majd az Árapályt is kivonta a jobb kezében.

– Ugye tudjátok, hogy ez csapda? – kérdezte Thor.

– Ja – válaszolta Tony. – De nem érdekel.

– A fő, hogy ezzel mindhárman tisztában legyünk – mondta Thor, majd felemelte jobb kezét és villámlás és dörgés kísérete mellett a kezébe repült a csatabárdja, a Vihartörő. – Ezúttal rendesen öljük meg!

***

Percy, Tony és Thor lassan közeledett Thanos felé, miközben Percy megnyomta a Káoszpáncél gombját, hogy bevonja a testét. A titán pedig csak nyugodtan üldögélt a szikláján. Percyt kicsit arra emlékeztette a póz, ahogy Thanos ül, amikor várja az ember az orvosi rendelőben, hogy sorra kerüljön. Ez az egyik kar kinyújtva a combon, másik kar pedig behajlítva, és így könyököl a másik combján.

– Nem tudtatok a kudarc tudatával élni – kezdte Thanos, mély hangján. – Hova vezetett ez? Vissza hozzám... Azt hittem, ha kitörlöm a multiverzum felét, a másik fele boldogan élhet. De ti megmutattátok, hogy ez lehetetlen. Amíg vannak, akik emlékeznek mi volt, addig lesznek olyanok, akik nem tudják elfogadni, ami lehet. Lázadni fognak.

– Ja, elég makacsok vagyunk – mondta Tony.

– Hálás vagyok. Mert mostmár tudom, hogy mit kell tennem. – Thanos felállt, háttal fordult a hármasnak, a kardja felé, és lassan felvette a sisakját és a kardot is kihúzta a földből. – Atomjaira fogom bontani a multiverzumot, majd a Kövekkel, melyek egyik darabját ti fogjátok átadni, újat kreálok, csodálatos élettel, melyek csak azt fogják tudni, amit kaptak, azt nem, amit elvesztettek. Egy hálás multiverzumot.

– Vérből születve – egészítette ki Percy.

– Nem fogják tudni – mondta Thanos. Percy arcizmai megfeszültek. Tudta, hogy a harc hamarosan elkezdődik. – Mert nem lesztek életben, hogy elmondjátok nekik!