A barlangban még úgy is rettenetesen sötét volt, hogy Leo keze meg volt gyújtva. Még maga Leo is épphogy látott valamit maga körül. De legalább a láng arra jó volt, hogy a többiek követni tudják.

Ebben a világban először Leo-nak volt egy olyan furcsa érzése, hogy már nem forognak. Ez egyszerre volt üdítő érzés és egyszerre lett tőle rosszul, mivel ez alatt a két nap alatt már bőven megszokta a forgást.

Ahogy egyre mélyebbre mentek a barlangban, Leo észrevett egy kis fényforrást, és arra kezdett el menni. Volt egy olyan érzése, hogy a kő az, ami világít.

Hallotta a suttogást, amit Sam mondott még kint. Egyre erősebben, egyre hangosabban. Egy lágy női hang hívogatta, hogy menjen oda hozzá.

Gyere.... – mondta a női hang. – Segíts nekem! És megadok neked bármit, amit szeretnél! Leo....

Maga a duma nem volt nagyon meggyőző, mégis a nő valahogy belemászott a fejébe. Leo-t egyre jobban érdekelte, hogy megszerezze a követ. És nem értette miért.

Kis idő múlva Leo meglátta a követ. Egy szikla-oltáron hevert, és aranyosan világított. Annyira világos volt, hogy Leo-nak már nem volt szüksége, hogy világítson a keze. Amint kialudt a tűz a kezében Sam megszólalt.

– Miért oltottad el, Valdez?

– Hogy érted, hogy miért? – kérdezte Leo. – Elég világos a kő.

– Milyen kő? – kérdezte Maya. – Még nem vagyunk a kőnél! Gyújsd meg újra a kezed, hadd lássunk!

Leo nem értette Maya miről beszél. Ott volt előttük a kő.

Nem fogják hagyni, hogy elvedd a követ, Leo – mondta a fejében a lágy női hang. – Ők maguknak akarják! De te nem akarod magadnak. Te jót akarsz vele cselekedni, ők pedig nem! Maguknak akarják a hatalmam!

– Tudom, hogy mit akartok – mondta Leo, majd megfordult a többiek felé. Mindkét kezét meggyújtotta.

– Valahogy nem hiszem, hogy ez jó.... – mondta Mantis.

– Magatoknak akarjátok a kő hatalmát! – mondta Leo. – Nem engedem! Ki fogom szabadítani Nemesis-t, hogy élhessen! És jót fogok tenni a világnak. Az összes világnak!

– Ez nem jó poénnak, Valdez... – mondta Hylla.

– Nem viccel – mondta Strange. – Nemesis belehatolt a fejébe.

– És most mit csináljunk? – kérdezte Sam.

– Van egy varázslatom, hogy a kő ne tudjon többé megbabonázni senkit – mondta Strange. – Ezzel leállítjuk Leo-t is.

– NEM! – üvöltötte Leo, majd két kezét előre tartotta és mint egy lángszóró, tüzet lövellt társaira.

Nem tudta miért csinálja ezt. De érezte, hogy muszáj ezt csinálnia. Nem teljesen ő irányította a testét. Sőt, egyáltalán nem.

A lángokat Strange védte ki egy varázslattal, majd Hylla egy sokkoló nyilat lőtt Leo-ra. Leo az elektromosságtól rázkódva esett össze a földön. Ekkor Sam és Maya lefogta a két karját a srácnak, Mantis pedig megfogta Leo fejét, és ekkor mintha a srác lenyugodt volna. Nem tudta mit csinál vele az antennás csaj, de jól esett neki.

– Két személyiséget érzek benne – mondta aggódva Mantis.

– Az egyik Nemesis! – mondta Strange. – Hol van az az istenverte kő?!

– Meg van! – kiáltott fel Hylla. Ettől Leo ordítani kezdett és egész teste hirtelen lángokba borult, ami mindhárom embernek aki lefogta, megégette a kezét.

Hylla gyorsan Strange-nek dobta a követ és még két sokkoló nyilat lőtt Leo mellkasára, amitől a srác megint kifeküdt.

Egyszercsak Leo azt vette észre, hogy ismét visszaszerzi az irányítást a teste fölött. Strange-re nézett.

– Köszönöm – sóhajtott.

– Most kifelé! – mondta Strange. – Galactus már biztos itt van!