Jason nem értette mi baja van Karának. Mármint azon kívül ami történt. Sosem volt ilyen. Valami nagyon zavarta. És nem az, amit mondott a fiúnak.

Miközben Jason ezen agyalva sétált vissza a Poszeidón kabin-ba, ahol Percy elszállásolta, Tony hangját hallotta maga mögül. A férfi őt hívta oda magához.

– Igen? – kérdezte Jason.

– Kéne a segítséged – mondta Tony.

– Na, miben? – húzta fel a szemöldökét a srác.

– Gyere velem és közben elmondom – mondta Tony Jason-nek, majd elindultak a Félvér Erdő belseje felé.

Jason nem tudta, Tony mit akar ott az erdőben vele. A férfi csak beszélt, Jason pedig nem igazán tudott odafigyelni rá. Karán járt az esze. Nem tudta kiverni a fejéből, amit a lány mondott, ahogy azt sem, hogy zavarja valami. Ez kezdte el őt is zavarni.

– Nem is figyeltél rám, ugye? – kérdezte Tony, amitől Jason is visszarázódott a gondolataiból.

– Bocsi... – simogatta meg a tarkóját Jason. – Mit is mondtál?

– Hogy nemsokára kész vannak a gépek – mondta Tony. – Már csak tesztelni kell őket.

– Aaaahhaaaa... És ezt miért nekem mondod? Miért nem Kheirónnak?

– Mert a teszteléshez a te segítséged fog kelleni...Aang is jó lenne, de benned jobban megbízom – mondta Tony.

Jason látta Tony arcán a remény és a gyász elegyét. Valaki, számára nagyon fontosat vesztett el.

– És mit kell tesztelni? – kérdezte Jason.

– A gépeket.

– Úgy értem, hogy azon belül mit?

– Hogy mennyire bírja az ugrálást az univerzumok közt – válaszolta Tony, majd hirtelen megállt. – Itt vagyunk.

Kettejük előtt egy hatalmas bunker ajtó tornyosodott, a közepén egy hatalmas fém kilencessel.

– Ez a "Kilences Bunker", ahogy a táborozók hívják – mondta Tony.

– Kreatív név....

Az ajtó kinyílt előttük.

A bunker belülről hatalmas volt. Az a tizenvalahány gép—amik azért nem is voltak annyira kicsik—bőven elfért a bunkerben. És még volt bőven hely dolgozni is velük.

A gépek mind ugyanúgy néztek ki: csapatszállító gépek; aranyos fényű, érdekes fémes anyaggal voltak bevonva.

– Mi ez a fém? – simította végig egyik ujjával az egyik gép orrát. Nem tudta miért, de nem szokásos fémnek érződött.

– Vibránium – válaszolta Tony. – Meg maga a vibránium bevonat az nano technológia.

– Hogy csináltad ezt meg öt nap alatt? – kérdezte Jason csodálkozva.

– Én csak a vibrániumot hoztam létre és a nano technológiával szórakoztam – vallotta be Tony. – A gépeket ők csinálták. Apropó! Nálad van az egyik Káosztárgy?

– Persze – jelent meg hirtelen a Káoszkard Jason kezében, benne a Hatalom Kővel.

– Akkor nyiss egy átjárót bárhova! – kérte Tony a srácot. – És ő – mutatott az egyik gép vezető fülkéjébe – átmegy rajta. Meg kell nézni, hogy kibírja-e azt a hirtelen nyomásváltozást a gép.

Jason nyitott egy átjárót az egyik fa elé, melynek a másik vége Tonyék világában nyílt meg. A gép felemelkedett és átment az átjárón, majd vissza is jött. És teljes épségben volt, a pilótájával együtt.

– Kész vannak a gépek – mondta Tony. Úgy mondta, mintha boldog lenne, de Jason látta rajta, hogy épphogy felgyulladt benne egy csekély reménysugár. Inkább a bosszú tüze égett a szemeiben. Jason nem hibáztatta érte. Sokan mások köztük ő maga is bosszút akart állni. Ha nem másért, Annáért. – Mehetünk Thanos-ért.