Harry nem tudott másra gondolni, csak arra, ami két hete történt barátaival és Ginnyvel. Minden egyes éjszaka újra látta őket elporladni. És minden éjszaka sírt emiatt.

Harry úgy gondolta, hogy Ginny az egyetlen olyan személy az életében, akiért bármire képes lenne. Még ölne is érte. És most, hogy tudja, hogy valahogy vissza lehet hozni, mindent meg fog tenni azért, hogy visszahozza.

Ezt egyedül egyetlen ember tudta az új szövetségesei közül teljesen átérezni.

Harry azt kezdte észrevenni, hogy Percyvel nagyon hasonlítanak egymásra. Mármint nem kinézetben, sem viselkedésben—mert Harry sokkal komolyabb volt, mint Percy—, hanem gondolkodásban. Ugyanazok voltak az eszméik, mindkettejüknek. De nemcsak Percy, hanem Astrid is hasonló volt Harry-hez. Viszont úgy érezte, hogy Percy jobban hasonlít rá.

Egyik nap Harry azt vette észre, hogy Astrid még mindig nem bízik Percyben, pedig már ötödik napja ismerték egymást. Egyszerűen nem tudott bízni benne. Harry arra gondolt, hogy ez az első benyomása miatt lehet. De annyira nem bírta a srácot, hogy már megint veszekedni kezdtek, amit Harry nem értett, hogy egyáltalán hogy alakulhatott ki, mikor mindketten más-más gyakorlatot végeztek.

– Mi történik itt? – kérdezte Harry. – Min veszekedtek már megint?

– Szerinted?! – csattant fel Astrid csuron vizesen.

– Mondtam már, hogy bocs – mondta Percy.

– Direkt csináltad!

– Mondtam is én, hogy nem? – vonta meg a vállát Percy.

– Nekem van egy ötletem, hogy mivel lehetne ezt a vitát lefolytani – lépett oda Annabeth. Kezében két kard volt.

– Ez nem hinném, hogy jó ötlet – mondta Harry. – Meggyilkolják egymást.

– Nem fogják. Na? Mit szóltok?

– A saját kardommal harcolok – mondta Percy, majd hátrébb állt és kivonta az Árapályt.

– Akkor meg én is a saját bárdommal küzdök! – csatolta le a hátáról a csatabárdot Astrid.

– Szabályok – kezdte Annabeth –: nincs sem isteni erő használata, sem sárkány behívása! Csonkítás és gyilkosság tilos, addig megy, amíg az egyikőtök vagy nem tud már felkelni, vagy...

– Elég lesz, köszönjük! – szakította félbe Astrid a lányt.

– Akkor szerintem kezdjetek is neki!

Harry nagyon rossz ötletnek találta ezt a párbajt. Meg is ragadta gyorsan pálcáját, hátha közbe kell majd lépnie.

Mindketten teljes erőből támadtak egymásnak. Mintha egymás ellenségei lettek volna.

Grover lépett közelebb Harry-hez és Annabeth-hez.

– Most gyakorolnak vagy ki akarják egymást nyírni?

– Utóbbi – válaszolta Annabeth.

– És te csak itt állsz és nem teszel semmit?

– De, teszek valamit – mondta Annabeth. – Nézem.

Grover Harry felé fordult.

– Ne nézz rám, én sem értem – vonta mev a vállát Harry.

A következő pillanatban Percy kigáncsolta Astrid-ot, és a kardját a nyakához tartotta.

– Elég volt? – kérdezte a fiú.

– Közel sem! – válaszolta Astrid, majd a bárdjával elütötte Percy kardját, és térden rúgta a srácot, aki ettől megtántorodott.

Kicsivel később már mindkettejük zilált, és a térdén támaszkodott.

– Szerintem elég lesz – mondta Annabeth, de Percy visszaszólt neki.

– Még nem – egyenesedett ki a fiú Astrid-dal együtt, majd ismét egymásnak estek.

– Ennek sosem lesz vége? – kérdezte Grover.

– De, most! – lett elege Harry-nek.

Harry előrántotta a pálcáját és Percy és Astrid közé célzott vele.

– Depulso! – mondta Harry, amitől Percy és Astrid is a földön csúsztak a többi táborozó lábai alá, akik ettől elestek. – Elég volt! Miért egymással harcoltok, mikor mással kéne? Most együtt kéne dolgoznotok, de ehelyett mit csináltok?! Miért nem bírjátok elviselni egymást legalább addig, amíg meg nem oldjuk ezt a Thanos kérdést?

Percy és Astrid inkább meg sem szólaltak.

– Nekem nem ez volt az ötletem, de így is le lehet őket rendezni – vonta meg a vállát Annabeth.

– Miért vagytok egymással ilyen ellenségesek? – kérdezte Grover. – Esküszöm, rosszabbak vagytok, mint Clarisse.

– Hé! – hallatszott a háttérből Clarisse hangja.

– Megmondom én miért – mondta Annabeth. – Mindkettejük viselkedése ugyanolyan. Mindkettő forrófejű, szemtelen, de közben nagyon okos is, főleg harc közben. És az, hogy Astrid-nak a pasija még mindig ki tudja hol van, Percy pedig annyira nem aggódik miattam, mert itt vagyok, felhúzza Astrid-ot.

Harry úgy érezte, hogy ezzel Annabeth részben őt is leírta.

Ő maga is rettenetesen aggódott Ginny miatt. Nem akarta elveszteni. És az, hogy Percy ott van, csak azt bizonyította, hogy biztosan van út a barátnője visszahozására. Mindenki visszahozására.

Viszont az a sztori, hogy Percyt egy beszélő papírsárkány mentette meg, valahogyan sántított. És nem csak neki. Kb mindenkinek, aki a Félvér Táborban volt. De Percy előtt senki sem említette az esetet.

A legfurább pedig az volt, hogy egyedül Annabeth ugyan, de ő tőből bevette a történetet. Vakon megbízott Percyben. Vagy tudott valamit, amit kettejükön kívül senki más. És ez Harryt is zavarta.

De nem csak ez zavarta.

Amióta Percy visszatért, Annabeth és a srác a legtöbb időt kettesben töltötték. Oké, hogy egy pár, meg minden, de egy nagy harcra készülnek. Lehet, hogy Percy és Annabeth ekkor épp azt a titkot beszélik meg, amit tartogatnak, Harry nem tudta. Viszont nagyon zavarta a dolog. Lehet mondjuk azért, mert az ő barátnője még mindig ott van ahol.

– Szóval – mondta Grover. – Elég volt már?