Korra nem tudta, hol van. Egy olyan helyen volt, ahol az ég narancssárga volt, minden más pedig hasonlított az ő világára: fák, fű, hegyek. Mint minden más világ.

Nem tudta, hogy kerülhetett oda. Egy pillanattal ezelőtt még Manhattan-ben harcolt, aztán pedig a következő pillanatban Raava hangjára ébredt ezen a helyen.

– Hol.... Hol vagyok? – kérdezte, és felállt a fűből. Fájt a feje, szédült.

Korra – szólította Raava a fejében.

– Raava! Hol vagy? Nem látlak?

Benned vagyok – válaszolta Raava. – Sietned kell! Ki kell jutnod innen!

– Hol van ez az itt? És miért kell sietnem?

Ez egy zsebdimenzió – mondta Raava. – Itt másképp működik az idő. Ki kell jutnod innen, mielőtt késő lesz.

– Késő? Mihez?

A multiverzumhoz.

Korra nem tudott mit reagálni. Szóval ha nem jut ki ebből a zseb-valamiből, akkor késő lesz?

Keresd meg az Ego követ! És ne feledd! – tette hozzá Raava. – Ne bízz Agni lányában!

– Hogy kinek a lányában? Ki az az Agni? És milyen kő?

Nincs válasz.

– Kösz, megint jókor hagysz el.

Korra a hegy felé nézett. Annak irányából hatalmas erőt érzett. Csak úgy áramlott az energia.

A hegy egyszerre tűnt közelinek és távolinak is. Egyszerűen nem lehetett eldönteni, hogy milyen messze van, de az biztos volt, hogy igazi, és nem a képzelete szüleménye.

Korra körbenézett, hátha talál valamit maga körül, amit használhat utazásra. Csalódnia kellett, ugyanis semmi ilyesmi nem volt, viszont talált egy ismerős alakot. Jászon hevert a földön, még eszméletlenül.

Korra leguggolt a fiú mellé, majd pofozgatni kezdte, hogy keljen fel, de a srác nem reagált. Úgyhogy Korra azt tette, hogy az egyik fából kiidomította a vizet, és azt mind Jászon arcába locsolta. Ettől a fiú felugrott.

– Te mit csin..... – akadt meg Jászon, amikor észrevette, hogy hol van. – Öhm... Te is látod a narancs eget, ugye?

– Igen – mondta Korra. – Ahogy azt is, hogy tudsz járni.

– Tényleg? – nézett le lábaira Jászon. – Tényleg! De hogy lehet ez?

– Lehet, hogy amikor idekerültél, minden sebed meggyógyult – vonta meg a vállát Korra.

– De hol van az az itt? – kérdezte Jászon.

Korra sóhajtott.

– Ez jó kérdés. Raava szerint valami zsebdi-valamiben vagyunk – mondta.

– Zsebdimenzió?

– Igen, ezt a szót használta! Mi ez?

– Egy olyan kis univerzum, ami egy tárgyban létezik – mondta Jászon. Korra furcsán nézett a srácra, aki rögtön megmagyarázta, hogy honnan tudja: – Több, mint másfél éve ismerem Annabeth-t. Egy-két ilyen dolgot megtanul tőle az ember. Már bele se merek gondolni, mennyi ilyen felesleges dolgot tud Percy!

– Tehát akkor egy tárgyban vagyunk – mondta Korra. – Eddig oké, de hogy kerültünk ide?

Jászon gondolkodott.

– Emlékszel, amikor az emberek random elkezdtek elporladni? – kérdezte Jászon. Korra bólintott. – Lehet, hogy ide kerültek azok az emberek. És ha az elporladtak vannak itt, akkor ez azt jelenti, hogy közel vagyunk ahhoz, aki ezt tette. Sőt, abban a tárgyban vagyunk, amivel ezt tette.

– Tehát ha kijutunk innen valahogy, akkor a tárgy széttörik?

– Fogalmam sincs. Azt sem tudom, hogy egyáltalán ki lehet-e innen jutni.

– Valahogy ki lehet, mert még Raava is siettetett – mondta Korra. – Azt mondja, hogy itt másképp telik az idő, mint a normális világban. És ha nem jutunk ki időben, akkor az egész multiverzumnak vége lehet.

– Akkor valahogy meg kell találnunk a kiutat, ha....

Korra nem messze tőlük, hangokat hallott. Beszélgetést. És volt egy alak, teljes sötétségbe búrkolózva, aki több, mint négy méter magas volt. De nem ő beszélt, hanem mellette valakik. Egy-két hang ismerős volt Korra számára, de amúgy mind ismeretlen volt.

Azonban Jászon megismerte a hangok egy részét, és el is indult feléjük.

– Leo! – kiabált a hang után Jászon.

A hangok hirtelen elhallgattak. Csak Leo válaszát lehetett hallani:

– Jászon? Hol vagy?

– Itt vagyok az erdőben! Velem van Korra.... – Jászon hirtelen megakadt, ugyanis amikor vissza akart nézni Korrára, akkor mintha nem látta volna. Pedig a lány ott volt mögötte egy pár méterrel. – Korra?

– Itt vagyok, Jászon! – válaszolta neki az avatár.

– Hol? – kérdezte Jupiter fia.

Korra nem tudta mi történik. Mintha Jászon hallotta volna, de nem látná. Ő viszont látta és hallotta is. Mi történik?

– Ez a hely hatása lehet – mondta egy férfi hangja, konkrétan Korra mellől. De ezúttal ő nem látta a pasast, azonban az óriási alakot és még pár embert, köztük Leo-t, Hazel-t, egy új srácot és két új lányt látott. De aki beszélt hozzá, azt nem.

Korra megpróbálkozott a, amit Lynn tanított még neki, hogy a lábával érzékeli, mi merre van. Ez pedig egyáltalán nem működött. Mintha a hely az ereje egy részét blokkolná, a többit pedig erősítené. Mint például az előbb is olyan ereje volt, amikor vizet idomított, mintha telihold lenne.

– Miért nem látom Korrát, mikor az előbb láttam? És téged miért látlak, akárki is vagy? – kérdezte Jászon.

– A nevem Dr. Stephen Strange – mutatkozott be a pasas. – És nem tudom, hogy működik ez a hely. Egyedül a kiutat tudom, ami abban a hegyben van. Nincs messze.

Korra úgy gondolta, hogy a pasas a hegy felé mutat.

– Én már nem bízom ebben a helyben – mondta Jászon, és felrepült az égbe, majd mikor elég magasra ért, visszaesett a földre. Valaki, akit Korra nem látott, elkapta. – Kösz, Reyna!

– Mi történt? – kérdezte Leo.

– Nem tudok repülni – magyarázta Jászon. – És nem azért, mert elveszett a repülési képességem.

– Ez megnehezíti a dolgokat – mondta Strange. – Láttál valamit fentről?

– Olyan...furcsa volt. A hegy egyszerre volt közel és távol. Beleszédültem és lezuhantam.

– Hogy lehet valami egyszerre közel és távol? – kérdezte az egyik új lány.

– Úgy tűnik, hogy itt a tér másképp működik – mondta Strange. – A mi világunkban csak három dimenziót használunk, valószínűleg ez egy negyediket is. Ez lehet az oka, hogy nem mindenki látja egymást, és hogy a hegy egyszerre van távol és közel.

– Azt mondod, hogy a negyedik dimenzió egy negyedik tér és nem az idő? – kérdezte egy új hang, akit Korra ismét nem látott.

– Nem. Hallottál már a Tesseract-ról?

– Amit Mr. Stark és a Bosszúállók New York-ban megszereztek Loki-tól?

– Nem arról, hanem a tudományos Tesseract-ról.

– Nem. Mi az? – válaszolta a srác.

– A Tesseract egy olyan kocka, amj négy dimenzióban létezik, vagyis egyel többen, mint amiben mi élünk – magyarázta Strange, majd a levegőben hirtelen egy narancssárga valami jelent meg, ami ugyan egy kockának nézett ki, mégis más volt. Két kockából állt össze: volt egy belső kicsi, és egy külső nagy. – Ugyanolyan szilárd kockáról van szó, csak ez rotál, méghozzá... – a belső kocka nőni kezdett, míg a külső összement. Korra nem bírta felfogni, hogy mit lát. –....így.

– Tehát akkor ez a világ is így létezik, hogy körbe-körbe mászkálnak benne a dolgok? – kérdezte Leo.

– Valahogy úgy.

Korra bárhogyan próbálkozott, nem bírta felfogni, hogy mi van.

– Ne aggódj, nekünk, harmadik dimenziós lényeknek képtelenség felfogni a negyedik dimenziót – mondta Strange. – És ez sokkal nehezebbé teszi a hazajutást.