Külföldön szokás bentlakásos bébicsőszt fogadni ugyebár. Hát most el kell szomorítsak mindenkit. Natasa vagyok és éppen a mellettünk lévő városba, egy kertvárosi családhoz készülök beköltözni, mint állandó gyerekfelügyelő. Előre hozott érettségit tettem magántanulóként, mert külföldön élt a családom, így a hazaköltözésünk után nem igazán volt okom iskolába járni. Az ott és itthon elszenvedett traumáimmal maradtam bezárva. Se itt, se kint nem volt nagy hírem. Én voltam mindig, akit bántanak, tudjátok. Legalább is eleinte, aztán megváltoztatott a tini korom. Azt hittem szereztem barátokat, de sajnos ők is csak lehúztak egy olyan mélységbe, amin csak a drasztikus környezetváltozás tudott segíteni. Visszajöttünk Magyarországra. Bár a helyzet itt se sokat javult, igyekszek mindent megtenni.

Anya mosolyogva tessékelt ki a kocsiból mikor megérkeztünk a hatalmas családi házhoz. Elképedve álltam az előkert előtt és meglepve láttam mennyire nem országbeli a ház. Veranda és virágágyás, szépen ápolt kert és ház. Kitűnt. Feleszmélve már hallani lehetett a kisbaba sírást a nyitott ablakokon keresztül. Mosoly fogott el, szép környezetbe remélhetőleg rendesen fogok tudni dolgozni.
Nem ismeretlen az a terep, hogy gyerekekkel kell foglalkozzak. Van húgom és elég nagy a család, hogy millió meg egy unokaöcsi és hugi nőjön fel mellettem vagy velem. A feladatom a családnál annyi lesz, hogy rendben tartsam a házat, és foglalkozzak a két kisebb gyerekkel. Emília 2 éves a kicsi Sára pedig mindössze négyhónapos. Gondolhatná az ember, hogy mégis miért kell ilyen picibabát másra ráhagyni, nem tudom én se. A feladatom kiadták és nekem mindössze el kell végezzem. A főnököm egy 26 éves üzletasszony és kedves férje.

Melindáról már első látásra tükröződött, hogy jólöltözött és ad a megjelenésére. Persze ezt annak is be lehet tudni, hogy fontos ez a munkájához. Endre a férje pedig némiképp idősebb nála, de nem olyan sokkal. Mosolygós és vidám természetű ember megjelenését kelti, de előre ugyebár nem lehet ítélkezni.
Természetesen anya nem kísért be csak sok sikert kívánt. Valahogy sose úgy tekintett rám, mint egy tizenévesre, mindig egy kicsit szabadabban és önállóbban engedett, mondván, hogy ezzel tanulok.
Amint betettem a lábam hirtelen rengeteg információ szakadt rám két felől is. A gyerekeknek napirendje egy táblára volt felírva a nappaliba, ahol mindig szem előtt lehetett. Emília aranyosan totyogott és magyarázott mindvégig, míg Sári csendben szuszogott anyukájára rögzített babakendőben.

-A kicsi szobája a tiéd mellett lesz. Esténként természetesen nálunk is van bébiőr, de jól jönne, ha egy kis plusz pénz fejében egy-egy hosszabb munkanap után felügyelnéd őket este is- pislogott rám nagy szemeivel Melinda.

Hirtelen zavaromban és a kisördögömmel vitatkozva, miszerint erre, hogy lehet nemet mondani mikor így is szép pénz kapok, rávágtam egy gyors választ - Természetesen, ez a legkevesebb.

Minden előzetes eligazítás és időpontegyeztetés után megkaptam a szobámat. Nem egy nagy szám, hiszen egy vendégszobáról van szó, de pont megfelelő. Egyszerű szürke és fehér uralkodott minden hol. Tisztának és kellemesnek hatott.

-Vettünk vegy íróasztalt és egy kis fésülködőasztalt, bizonyára szükséged lesz rá. Ha bármi kérdésed van akkor szólj! Valamint a wifi felvan írva az asztalon lévő lapra minden fontos telefonszámmal együtt.

-Köszönöm- viszonoztam mosolyát majd nekiestem a bőröndjeim kipakolásához.

Nagyjából a ruháim és apróságaim kipakolásához kellett három óra hossza, ami idő alatt senki sem zavart meg. Miután készlettem kimentem a konyhába, miről a boltíven keresztül lehet kilátni a konyhába. Éppen a kicsiket vacsoráztatták és engem is asztalhoz invitáltak, hogy egyek velük. Kicsit furcsa volt, hogy teljesen idegenekkel vagyok és mégis olyan könnyeden és természetesen ment a beszélgetés, mint nekem általában soha. Kicsit ismerkedtem a gyerekekkel, majd Melinda megbízott azzal, hogy próbáljam én lefürdetni őket. Emíliával nem sok gond volt, hiszen engedtem neki vizet és ő abban a habos rengetegben jól elvolt ameddig lemosdattam a saját kis fürdőkendőjével, majd fürdőlepedőbe csavartam, szárazra törölgettem és az anyákja által kikészített ruhát adtam rá. A pelenka feladás se jelentett nagyobb problémát, a kicsi is együttműködött. Ezután jött a kicsit nehezebb feladat, a kisbaba fürdője. Állványra babakádat tettem, majd segítettek mindenben, a víz hőfokában a baba tartásában és az esetleges veszélyesebb műveletekben. Meglepően jól ment. Sárinak és Eminek- mint kiderült így becézik-, is van saját szobája. Kicsit kifogott rajtam, mégis hogyan oldjam meg a két gyerkőc egyszerre történő elaltatását, de hamar eszembe jutott egy jó ötlet. Bevittem a bébihintát, bele tettem Sárit, míg Emit ágyba tettem. Nem nagyon hiszek abba, hogy esti mesét kell olvasni a gyerekeknek, ezért inkább kellemes, számomra is kedves dalokat, valamint rajzfilm betétdalokat énekelgettem és dúdolgattam. Fél óra alatt sikerült álomba énekelnem őket és nagy mosollyal arcomon fordultam a két főnököm felé, akik az ajtóban leskelődtek.

-Nagyon egyedi, gyors és meglepően jó altatás volt. Nagyon szép a hangod, napestig hallgatnám-dicsért meg Endre.

Zavart mosollyal megköszöntem, majd, mint egy kisgyermek, aki nem tud mit kezdeni a ténnyel, habogva közöltem, hogy elmegyek fürdeni. Az alsó szinten lévő fürdő direkt ki lett alakítva, hogy nekem és a kicsiknek jó legyen. Kitettem én is a mindennapi tisztálkodó szereim, törölközőm és neki is láttam a szokásos rutinomnak. Nem tértem el attól, amit otthon csináltam, hiszen valamilyen szinten ez lesz az otthonom kitudja meddig. Hálóruhám fölé még felvettem egy köpenyt és fogat mostam. Mindezek után a konyhába mentem azzal a céllal, hogy vizet viszek magamnak, hiszen tudom, hogy este úgyis szükségem lesz rá. Meglepetésemre még Melinda a nappaliba a kanapén ült egy pohár bor társaságában és bőszen pötyögött a laptopján és telefonján párhuzamosan. Más nem utcai ruhában volt, kényelmesebb mackóra és pulcsira váltotta le eddigi szettjét. Intettem neki, majd halkan megkérdeztem esetleg kulacsuk van-e. Sajnos nem tudott vele szolgálni, de megnyugtattam, hogy majd holnap egy séta alkalmával elmegyek vásárolni, hogy ami esetleg kell azt magamnak is be tudjam szerezni.

-Jó, hogy említed! – tette le gépét és felém fordult- Apróbb dolgok ha kellenek a hűtőbe vagy neked van valamire szükséged akkor nyugodtan szólj, ugyan úgy ehetsz velünk, jöhetsz vásárolni is, bármi. Nekem sokat jelent, hogy ha találok egy megbízható és fiatal munkaerőt. Akkor szoktunk menni bevásárolni, mikor valaki kettőnk közül itthon van, ez általában hétvégén van, hiszen hivatalosan akkor nem dolgozunk. Olyankor külön foglalkozást igénylő ügyfelekkel foglalkozok én, a férjem pedig sokszor itthonról is dolgozik. Természetesen akkor a nap nagyrésze neked szabad, olyankor sokat vannak itt a gyerekek nagyszülei és én is sokat tudok velük lenni. Azt nem tudom, hogy itt milyen lehetőségek vannak, de remélem fel tudod majd őket fedezni. Miután Emit elviszed bölcsödébe, Sárival sokfelé eltudsz menni, nincs olyan messze sétálva se a város maximum húsz perc, de ha arról van szó, akkor megtanítalak a babakendőt is használni. -ajánlotta fel- Ha bármilyen kérdésed van, akkor csak hívj fel.

-Hú, rendben! Nagyon hálás vagyok, hogy ennyire kedvesen bántok velem, persze nem fogom elvárni, hogy mindent ti álljatok, hiszen dolgozom, de tényleg hálás vagyok. -mosolyogtam rá, majd felálltam és elindultam, hogy rálessek a gyerekekre. Még az ajtóból visszafordultam és jó éjt kívántam. A kicsikkel minden rendben volt, a bébiőr tökéletesem működött. A szobába érve bebújtam a takaró alá, még megírtam anyunak, hogy minden rendben, majd egy sorozat rész után a fejem mellé helyezett bébiőrrel aludtam el.