Valahogy nem tudtam rendesen aludni, minden apró neszre felébredtem, hogy véletlen se aludjam át, ha a kicsi Sári felkel. Egyszer volt ilyen alkalom, ekkora fent volt Melinda is és megmutatta az esti tápszer készítését, semmivel nem volt másabb, mint amit ezelőtt mutatott, de bőszen figyeltem. Már amennyire ez hajnal három felé lehetséges. Megittam Sárit, majd ránéztem Emire, de vele minden rendben volt, így vissza mentem aludni. Reggel már egy bő órával hamarabb felkeltem, mint ahogy kicsiket kellett kelteni, mivel úgy gondoltam az első munkanapomon nézzek már ki emberin. Letusoltam, egy kevés bb krémet tettem az arcomra és nagy nehezem elfogadható tusvonalat is serült húzzak. Öltözés után egyből a gyerek szoba felé vettem az irányt, ahol már Sári hatalmas szemeivel szemlélte a világot és várt csendben. Valamiért ösztönösen kedvesen és anyáskodóan állok a gyerekekhez és kimondottan élvezem a velük való munkát, Hálás dolog segíteni a szülőknek és látni, hogy egy gyerkőcöt valamilyen szinten te is nevelsz, és ha megtudsz neki valami pozitívot tanítani az nagy büszkeséggel jár. Kedves szavakkal és hátát simogatva keltettem Emit, aki hatalmas puszit nyomva arcomra pillanatok alatt kipattant az ágyból. Ameddig segítettem neki, addig Sárit a játszósszőnyegén hagytam. Egy helyen tudtam mind a kettő gyerekre figyelni. A kikészített ruhát adtam mind a két gyerkőcre és mosolyogva nyugtáztam, hogy szinte teljesen azonos a szett, csak kicsit méretben eltérnek. Kreatív.
Mikor már mindennel kész voltam, odaadtam Eminek a kis nyuszi alakú járgányát, Sárit pedig babakocsiba tettem. Így indultunk neki a nem messze lévő bölcsödének. Azt hittem kicsit neccesebb lesz beadni a kicsit, de zökkenőmentesen ment minden. Váltottam pár szót a dajkával és már mentem is tovább. Jó érzés volt a babakocsit tolni és imádnivaló minden pillanat, amit ez a picibaba okoz. Következő állomás a bolt, hogy bevásároljak. Egy nagyobb bevásárlóközpontot választottam. Mindent egyhelyen és gyorsan meg tudtam venni. Készülni akartam valami késői ebéddel a családnak, mivel szerettem ezt főzni, a tejszínes csirkemell mellett tettem le a döntésem, így azt még pluszba megvettem. Ezek után még magamnak a dolgokat dobáltam a kocsiba, persze ezt már a saját kasszámra. Határidőnapló, pár toll, és egy kis nasi. Furcsa volt szembesülni azzal, hogy ha egy tizenéves tol egy babakocsit, legyen az bármilyen indokból, akkor bizony sok megvető szempárral találkozik. Nem értettem soha, miért kell előre ítélkezni. Tudok, tudom a „mai fiatalok." Minden ilyen emberre egy kedves mosolyt villantottam, majd mosolyogva tovább mentem.
A ház nem kicsi, de hála az égnek nincs minden szét. A tágas terek nagyon tetszenek, gyorsan otthon tudom magam érezni, mivel külföldön hasonló felépítésű lakásban laktunk. Kilenc óra felé egy gyorsan összedobott zöldséges rántottával csillapítottam éhségem és miközben ezt megcsináltam a bébihordozóba, a pultra tettem a kicsit, aki mindent érdeklődve figyelt. Jó kedvemre tekintettel énekelgettem, egyszemélyes közönségemnek, aki nagy mosollyal hálálta meg ezt. Elő szedtem minden lényeg tudásom és nagyhangú énekesnők dalaival szórakoztattam, bár messze nem olyan jó hangom, mint az eredeti énekesnők tennék, de elment.

Valahogy az éneklés mindig az életem része volt, de sose vágytam arra, hogy tanuljam vagy esetleg híres legyek ezáltal. Csak szerettem és mikor nem kiabáltak le, hogy inkább táncoljak, hobbi szinten kezdetem vele foglalkozni. Szeretem az anyanyelvi előadókat, sok egyedit és szépet lehet találni.

Ez a dalos kedv egész nap rám szállt, így mikor a délutáni pihenője következett Sárinak, a hasamra tettem és dúdoltam neki, valamint simiztem a hátát és elég hamar sikerrel jártam. Nem volt szívem letenni, igy felfeküdtem a kanapéra és ameddig ő aludt, én pedig beszélgettem. Anyunak még egy képet is küldtem magunkról, valamint Melindának is jelezve, hogy minden a legnagyobb rendben. Ébredés után tisztába tettem, majd egy kicsit játszottam vele. Ezután a jól bevált kis helyre tettem ameddig én rendbe szedtem a konyhát, betettem egy mosást és mosogatógépet is bepakoltam egy programra. Mikor végeztem, idejét láttam elkezdeni az ebédnek, ami nem vett igénybe sok időt, de pont jókor lett kész. Mikor leszűrtem a tésztát, nyílt az ajtó és Melinda lépett be rajta Emivel, valamit számomra idegen emberekkel.

Egy vidám vörös hajú nő, mögötte egy lánnyal és egy fiúval. A nőről csak úgy villant a magabiztosság és a pozitivitás. Folyamatosa kontaktba volt Melindával és csak köszönés erejéig szakította ezt meg. Mikor beljebb értek megláttam szintén vörös hajú lányt. Gyönyörű haja egészen a csípőjéig ért és természetes hullámokba omlott le, szinte csilingelt ahogy mozgott ide-oda Emit követve. Mögötte a fiatalember barna, szinte már fekete haja messziről is pihepuha hatást keltett. Tudjátok az a beletúrnál haj. Pillanatnyi bambulásomból egy cuki csuklás zökkentett ki, nevetve nyúltam a cumisüveg után és adtam vizet a picinek, hogy abba hagyja. Kezembe vittem oda az anyukájához, aki körbe szeretgette, majd vissza is adta.

-Drágám, ők itt Gerda, a szomszéd és a két gyereke Máté és Olívia. Mutatkozz be, elég sokat vannak itt- invitált mosolyogva.

-Szia kedvesem. Képzeld minden második hétvégén valamelyikünk megvendégeli a másik családot, ami szerintem szuper! Remélem veled is lehet csajos csevejeket folytatni.

-Amikor ráérek, természetesen semmi jónak nem leszek elrontója-feleltem kedvese.

Máté csak intett Olívia -azaz Oli, ahogy mindenki kiabált neki-, eltűnt Emivel. Nem nagyon volt dolgom, csak a kicsivel kellett törődjek, az ebéd kész volt, az emberek pedig jóízűen ettek. Fogtam Sacit és bevittem a szobámba, letettem magam mellé az ágyra és ameddig elvolt én telefonoztam. Kicsit később mellkasomra tettem és elringattam, majd olvasni kezdtem. Szerettem, hogy lehet mellette csinálni dolgokat. Egy pár óráig Emiről semmit nem lehetett hallani, elvolt, játszott. Amikor ébredezni kezdett a hasamon pihenő kis csoda dúdolni kezdtem neki. Pislogott nagyokat, nyújtózkodott, egyszóval imádnivalóan aranyos babás dolgokat tett. Nem volt még nagy idő, mindössze délután öt óra körül járt. Nem kellet sokat várjak, mire Emi totyogott be. Tele energiával mászott a játékaiért a kis alacsony polcra és ugrálva vitte a teljesen kipirosodott és nyúzott Olíviának. Összenevettünk, mikor felkapta a kicsit, de úgy gondoltam jó fej leszek és megszabadítom, így meg beszéltem Emivel, hogy megyünk uzsonnázni. Lent beletettem az étkező asztalhoz felállított etetőszékébe és tettem elé egy kis szendvicset mellé pár szelet paprikát és almát. Sacit a bébihordóba tettem, majd almás-répás bébiételt kezdtem el neki adni. Nagy meglepetésemre Máté és Olívia is csatlakozott hozzánk. Olívia beszélgetést kezdeményezett és besegített kicsit, Máté pedig csak figyelt és a telefont nyomkodott. Egész idő alatt csak nevetgélt és mutogatta, hogy mennyi vicces, poénos videót csináltak a hétvégén, de konkrétan hozzám nem igazán szólt, csak egyszer. Az is akkor volt, mielőtt indultak haza.

-Furcsa, hogy ennyire fiatalon, ilyen ösztönökkel és odaadással rendelkezel, számodra idegen emberek gyerekeivel szemben. Le a kalappal.

Mindössze egy gyenge köszönet féle csúszott ki a számból, de az is olyan halkan, hogy csoda lett volna ha meghallja, főleg úgy, hogy akkor már az előszobában vette a cipőjét. Olívia persze teljesen más volt, vele megtaláltam elsőre is a közös hangot és mikor elindult biztosított róla, hogy felvesz messengeren és biztosan írni is szándékozik, bár én nem bánom. örülök, hogy ennyire kevés idő alatt találtam potenciális barátokat.

Valahogy a hét gyorsan elszaladt, minden nap tanultam valami újat, és péntekre már hordozó kendőbe rohangáltam ide oda, a kicsivel a mellkasomon. Igaza volt Melindának, hogy sokkal kényelmesebb, mint bármi más, amit eddig próbáltam ki. Egy hét kellett, hogy a napi rutin nekem is megszokott legyen és ne kelljen mindig a kis táblát figyelnem.

A hétvégén, szabad napom van, de itt maradok, mert szomszédokkal és barátokkal lesz kerti sütögetés, amire marasztaltak. Cseppet se bánom, hisz kicsit így közelebb tudok kerülni a munkaadóimhoz és az ő környezetüknek fontos emberekhez. Boldog voltam és egy kicsit kíváncsi is, hogy milyen lesz így Olival és családjával beszélgetni. Melinda mondta, hogy anyut is hívjam el, de ő illedelmesen visszautasította.

A szombat elég mozgalmasan telt, annak ellenére, hogy nem kellett munkába álljak. Persze ennek ellenére korán fent voltam és amiben csak tudtam besegítettem és igyekeztem hasznossá tenni magam. Elmentünk bevásárolni, venni húst, ital és mindent, ami egy ilyen kerti összejövetelhez szükséges lehet. Gyorsan ment, mert csak én és Melinda róttuk a boltokat. A két gyerek az apjukkal, mi pedig mindent próbáltunk összeírni és célirányosan beszerezni, bár az utóbbi kevésbé ment, hiszen két nőről van szó. Melindával egészen jól kijöttem, meglepően sok a közös ízlés és teljesen más volt, hiszen most nem főnökként, hanem egy civilként volt jelen, így kevésbé tartottam én is. Aranyosnak tartottam az ötletet, hogy keressünk a lányoknak ugyan olyan ruhákat, de végül annyira összejött a dolog, hogy magunknak is vettünk és eldöntöttük, ma négyen bizony egyenruhába fogunk öltözni. Találtunk egy kicsit retró beütésű ruhát, virág mintás kis ruhát, ami a gyerek és felnőtt részlegen is megtalálható. Nevetve toltuk a bevásárlókosarat a kocsiig és pakoltunk be mindent a csomagtérbe.
Hazaérve vettem csak észre, hogy már délutánt ütött az óra és Gerda és családja már serényen segédkezett mindet kivinni, majd az étel előkészítésében is segítettek. Grillen sütünk, az udvarban található kis valamin, aminek nem tudom a nevét, de tudom, hogy a célja ugyan az, mint a filmes grillnek. Olíviával mi vállaltuk be a zöldségek hámozását, szeletelését és a saláta megalkotását. Nagy megdöbbenés volt, amikor Máté jelent meg Sárival a kezében, aki pedig békésen szunyókált. Bejött és egy széket a pulthoz húzva csatlakozott be a beszélgetésbe. Vagyis inkább Olival beszélgetett, én pedig bambán vágtam a zöldségeket, mértem az ecetet, a vizet és kevertem minden féle szószt, egyszóval elvoltam foglalva és nem figyeltem.

-És amúgy, Natasa, hogy tetszik eddig a munkád? -lepett meg a kérdés Mátétól

- Eddig tetszik, de nem hiszem, hogy bármi baj lenne a későbbiekben is-feleltem kedvesen, majd egy kis humort is akartam bele csempészni-, de ahogy látom, tőled se állna messze ez a fajta foglalkozás. Ja és amúgy a nagytöbbség Nasinak hív.

-Nem tényleg nem, a kedvencem a pici takarítónő ruhában való portörlést kedvelném-mosolygott vissza.

-Nem értem ti pasik, miért hiszitek azt, hogy minden olyan, mint a filmekben. Ki kell ábrándítsalak, én így mackóban szoktam dolgozni-mutattam végig a böfis, maszatos, földes és mindenes ruhámon, amit még persze nem vettem át a tisztára.

Ezzel valahogy le is terelődött róla a beszélgetés és a két testvér valamin vitázni kezdett, de addigra kész voltam és Sárit átemelve magamhoz, elindultam Melindát megkeresni. Majd miután sikerrel jártam, megbeszéltem vele, hogy én átöltöztetem Sárit és magam, ő pedig Emit intézi. Hála az égnek, nem kellett sok időnek eltelni, de már kész is voltunk és természetesen a fotó se maradhatott el. Büszke voltam magamra, hogy ennyire rövid idő alatt sikerült ennyire jó kapcsolatot kialakítanom a főnökömmel.

A nap további része egész jól alakult, mindenki dicsért minket, a kreativitásunkat, ami be kell valljam jól esett. Én sose voltam egy nagy pasizós és kihívó lány, de meg kell hagyni, elég sok jóképű srácot ismernek Melindáék. Vagyis pontosabban a szüleiket, de velük a gyerekek is jönnek ugyebár, de cseppet se bántam. A nagy kertbe bőven elfértünk és nem kellett szorongani. A férfiak sütögettek és söröztek, míg mi koktélt ittunk, persze azért a miénkbe is került egy kis alkohol, de nem jelentős és emellett a gyerekkel voltunk el. Vacsorakor mindenki találta egy helyet, velem szemben pont egy korombéli srác találta helyet, akit azt hiszem Bertoldnak hívtak, de nem vagyok biztos benne, az viszont ezer biztos, hogy gyönyörű zöld szemei mellé pajkos mosoly társult. Egész idő alatt összemosolyogtunk és egymásra kaptuk a fejünk, én pedig majd elolvastam, olyan piros voltam. Egész sötétedésig folyatottunk ezt, mindig egymás pillanatát kerestük minden beszélgetés közbe, de sajnos hamar elmentek a szüleivel. Persze Melindának szemet szúrt az akcióm és mikor a két kicsit vittük lefektetni, a fenekével meglökte a csípőm és nevetve érdeklődött. Bár először kicsit kellemetlen volt, de utána, mint valami nővérnek kifecsegtem mindent, hogy nem vagyok ilyen és nem szoktam én ezt csinálni, de most nagyon sokat dobott az önbizalmamon. Örültem, hogy nem vágott ki egyből és küldött el, hanem teljesen megértett és cseppet sem bánta. Annyit felelt mikor kérdeztem, hogy örül, legalább nem teljesen idegen az a srác, akivel szemezgetek és kacérkodok. Ennyit szánt végszónak, majd távozott is. Én kicsit összeszedtem magam, megigazítottam a mellem, a ruhám, tudjátok ezek a csajos dolgok, majd kifelé vettem az irányt. Gyanútlanul fordultam ki a szobákhoz vezető kis beugróból, a sötétben már ösztönösen indultam meg, de egy erős emberi alakba ütköztem. A legközelebbi kislámpa kapcsolójához nyúltam és rémülten ugrottam egyet, mikor Máté vigyori feje tisztult ki előttem. Gyorsan elküldtem minden hová hirtelen, de leginkább melegebb éghajlatokra, mire csak halkan nevetett ügyelve arra, hogy ne verje fel a gyerekeket. Egy cetlit tartott a kezébe és mosolyogva emelte fel.

-Szóval, ezt a papírost Bertold hagyta itt neked, megkért adjam át neked. Gondolom a közösségi média nevei, vagy a telefonszáma van rajta, de. Most jön a de. Nem adom oda, mert úgy gondolom, hogy elég nyuszi, ha nem merte elkérni a számod és még csak nem is személyesen adta meg az övét, pedig lett volna lehetősége. Úgyhogy remélem megérted, de ezt most kidobom-nevetett.

Köpni, nyelni nem tudtam hirtelen, azt se tudtam merre van az előre. Mérges is volta, de el is gondolkodtatott mindaz, amit sorolt jogos, de azért dühös is voltam, hogy helyettem döntött el valamit. Utána vágtattam és kérdőn, karba tett kézzel álltam el az útját az ajtóba, aminek következében a mellem akaratlanul is feljebb emelkedett. Máté végig mért, majd szólásra nyitotta a száját, de nem, beharapta alsó ajkát egy pillanatra, majd kibökte, hogy jól nézek ki. Meglepődve megköszöntem, és egyből magam elé fontam a karjaim, mert kellemetlenül éreztem magam. Kicsit félre álltam, helyet adva neki, hogy ki tudjon menni. Sokkolva álltam ott, de valahogy az eszembe se jutott, hogy a cetlit kiszedjem a kukából. Nagy levegőt vettem, leoltottam a lámpákat, még egyszer ellenőriztem a bébiőrt, majd mosolyt erőltetve arcomra, kimentem a többiekhez, de ezúttal egy kicsivel több Vodkát kértem a koktélomba. Nem vittem túlzásba, de pont elég volt, hogy jót tudjak aludni.