Márk egykedvűen ledobta hátizsákját a földre, majd utcai ruhájától is megszabadult, hogy pillanatokon belül már a zuhany alatt álljon. Hátha ez felfrissít egy kicsit. Pokoli volt ez a nap... – A fiút a kialvatlanság, a hosszú munkaórák és a kíméletlen hőség is megviselhette volna, de ennél nagyobb problémája is akadt: fejében más sem járt, csak a bő egy hét múlva érkező pusztító forgószél. Az én látomásom, Ádám jóslata, és hogy mindez pontosan ugyanúgy történne meg, mint kereken száz évvel korábban! Ennyi véletlen egészen biztosan nincsen! – A srác próbált ellazulni a hűsítő, habos vízfüggöny alatt, de érthető módon ez továbbra sem sikerült neki. Talán, ha négyen összedugjuk a fejünket, csak ki tudunk valamit találni, bár Kristóf nem éppen egyszerű eset – borzolta ki hajából a vizet jobb kezével.

Márk, miután végzett a tusolással, úgy döntött, harap valamit: erre korgó gyomra is figyelmeztette. Szerencséjére még a hétvégi főztjéből pont egy adag ennivalója maradt, így nem kellett nekiállnia a konyhában művészkednie hulla fáradtan. Miután megmelegítette az ételt, rögtön habzsolni is kezdte azt, mintha már egy hete nem evett volna. Amúgy Fanni meg a másik, hogy vele is mi a frászkarika volt... – A fiú hangosan csámcsogott, de csöndes magányában nyugodtan megtehette ezt. Bár hazudnék, ha azt mondanám, nem esett jól az a hosszú csók. Sőt, mi több, még én kalandoztam el jobban, mert mire feleszméltem, ő már hozta is a földre lepottyant könyvet. Mondjuk ez is érdekes, hogy pont az esett ki a polcból, amire a legjobban szükségünk volt – morfondírozott. Az viszont tuti, hogy a barátságunk határvonalát egyértelműen átléptük tegnap, de attól tartok, nem biztos, hogy jó vége lesz ennek...

A srác a mosogatóba tette a tányért és az evőeszközöket, azután hogy elfogyasztotta ebédjét, majd úgy határozott, hogy tőle szokatlan módon sziesztázik egyet a délután folytatásában. Hanyatt feküdt az ágyon, és csak a plafont bámulta, gondolatai így viszont még annyira sem hagyták nyugodni. Talán, ha benne nem csalódtam volna, lehet, meg tudtam volna állni, hogy Fanni elcsábítson. – Márk haragja egy pillanatra ismét fellángolt Hannával szemben, de aztán akárhogy is próbálta csűrni-csavarni a dolgokat, rá kellett jönnie, hogy szíve továbbra is húzza vissza hozzá. Miért szeretem még mindig? Bassza meg! Nincs még egy ilyen idióta a világon, mint amilyen én vagyok... – A fiú egyre kevésbé tudott uralkodni az érzései felett. Kikászálódott a fekhelyről, majd előhúzta íróasztalának legfelső fiókját, hogy elővegye az aprócska fülbevalót, melyet azóta, hogy megtalált, úgy őrzött, mintha az lett volna a földkerekség legértékesebb kincse. Muszáj leszek visszacsábítani magamhoz! – A srácnak beugrott Ádám jövendölése: maga előtt látta, ahogyan Hannát az erdőben érné utol a végzetes vihar, a gyökerestül kitépett fák közepette. Micsoda balszerencse! Valószínűleg a közeli domboknál, kirándulás közben történne mindez, mivel magát Telkit közvetlenül nem is érintené a tornádó... De nincs más választás. Meg kell mentenem! – Márk keze ökölbe szorult, teljes sötétségbe zárva a szív alakú ékszert jobb tenyerében. Az sem kizárt, hogy Gábor tenne vele valami olyat, amitől oda menekülne ki aznap a rengetegbe, ahogy május elején is történt! Az sem lehetett véletlen, hogy akkor szétmentek. Nincs mese, ki kell szabadítsam Hannát ennek a faszkalapnak a csápjai közül! – A fiú szinte ölni tudott volna tekintetével feldühödöttségében, de aztán hosszan kifújta a tüdejében felgyülemlett levegőt, és megpróbált visszatérni a valóságba.

A srác, miután visszahelyezte az aranyszínű csecsebecsét a fiókba, egy ideig csak az ágy szélén üldögélt, miközben sikerült valamennyire kiszellőztetnie a fejét, indulatait ugyanakkor egyre inkább a búskomorság kezdte felváltani. Én tök kedves voltam vele, nem ezt érdemeltem volna. Arról nem is beszélve, hogy szarrá áztam miatta hazafelé. Mert nem kérdés, hogy az is őmiatta történt... – Márk a tenyerével lassan megközelített egy falon szundikáló legyet, majd egy gyors csapással le is tudta ütni azt. Hoppá! Lehet, itt van a kutya elásva? – egyenesedett fel teljesen, ahogy eddig csak összegörnyedve ücsörgött. Ez lesz a megoldás! Ha sikerülne addig újra összejönnöm vele, akkor... – A fiú felugrott, majd önkéntelenül is a telefonjához nyúlt, hogy néhány másodperc múlva már Hannát tárcsázza. A vonal majdnem fél percig kicsengett, mialatt a srác tűkön ült, de aztán az eszköz váratlanul foglaltat jelzett. Ezt nem hiszem el, kinyomott! – csapta le mobilját az asztalra hangos koppanással. Hát, akkor ez ennyi volt... – Márk visszafeküdt, miközben úgy érezte, minden remény odalett.

A fiú szundítani próbált, ehelyett azonban csak még jobban felélénkült, amint a fejében életre keltek a fogaskerekek. És mi lenne, ha... – Agyában sorra gyúltak ki a villanykörték, hogyan tudná Hannát valahogy visszaédesgetni magához, de aztán ezek az izzók mégis rendre kialudtak. Márk azonban egészen addig nem tágított, amíg úgy nem hitte, hogy elméjének sakktábláján sikerült megtalálnia a matthoz vezető soklépéses kombinációt. Ennek működnie kell! Remélem, nem fogja bánni, hogy én leszek az, aki megtöri közöttünk a csendet. – Ismét a telefonjához nyúlt, és Laurát csörgette meg, aki rövidesen fel is vette a kagylót a túloldalon:

– Na mizujs, csak nem hiányoztam? Meglepődtem, hogy hívtál! – A lány hangszíne a szokásosnál izgatottabban csengett.

– Elhiszem! – nevette el magát a fiú, és bár megvolt az oka, hogy miért hívta fel és szakította meg a kommunikációs szünetet, melyet Laura kérésére tettek bő három héttel korábban, egyszeriben úgy érezte, örül, hogy hallja a lányt a vonalban. – Figyu, valamikor össze tudunk futni? Fontos lenne, beszélnünk kell!

– Persze! Akár most este is átugorhatsz hozzám, ha van kedved! – érkezett a magabiztos válasz. – Na de mesélj, mi történt?

– Nem éppen telefontéma, majd mindent elmondok személyesen. Ha jó neked akár most is, akkor azt hiszem, fel is kerekedek!

– Szupcsi! Örülök, hogy jössz, a vizsgákra készüléshez nincsen mára idegrendszerem, ezt leszámítva pedig úgyis csak unatkoztam volna. Akkor várlak! – Laura egészen felvillanyozódott.

– Másfél óra szerintem, és ott vagyok! – Márk, miután elköszönt, letette a telefont, majd sebtében öltözködni is kezdett, hogy elérje a buszt. A terv legelső lépése kipipálva! Majd a többieket is felhívom valamikor, mit eszeltem ki. Most viszont nincs erre idő, spuri van!

A fiú bezárta maga mögött az ajtót, majd gyors léptekkel nekiiramodott a buszmegálló irányába.

♠ ♥ ♠

A bejárat nem volt kulcsra zárva, így Márk a kilincset lenyomva rögtön bejutott a hatodik emeleti szűkös lakásába, ekkor azonban még csak nem is sejtette, hogy meglepetések sorozatával fogja szembetalálni magát. Egy pillanatig azt hitte, eltévesztette az ajtót, amint körbenézett a rendezett, tiszta szobában. Nofene, sehol egy chipses zacskó, sehol egy földön heverő összepréselt alumíniumdoboz. Igencsak összekapta magát. Lehet, tényleg megfogadta a tanácsaimat, amit pár héttel ezelőtt mondtam neki? – lesett körbe Laurát keresve, aki szinte abban a pillanatban előtte is termett a konyha irányából:

– Csakhogy megérkeztél! Vesd le magad nyugodtan, aztán cseveghetünk. Hűtöttem be üdítőt, igyál nyugodtan, amennyi jólesik, mert én nem iszok. Ezeket is még akkor vettem, amikor legutoljára voltál itt – üdvözölte hadarva a srácot.

– Köszi, elfogadom... – Márkot itt érte a második sokkhatás: a lánynak láthatólag sikerült több kilót is leadnia feleslegéből, frissen mosott és kifésült haja pedig csillogóan fénylett a korábban megszokott rendezetlenebb viseletéhez képest. – Te fogytál! – dicsérte meg Laurát, miközben elámulva végig nézett rajta.

– Tényleg? El se hiszem! Akkor mégis van látszatja a kiegyensúlyozott étkezésnek és az edzéseknek! – A lány kissé el is pirult, mivel jólesett neki a fiú bókja.

– Persze, hogy van! Csak magán általában nehezebben veszi észre az ember a változást, mint egy kívülálló! – nevette el magát a srác, miközben helyet foglalt a kanapén. – Örülök, hogy hallgattál rám, gondolom, te is érzed, mennyivel jobb így minden, nem?

– De, igen. Köszönöm is neked, hogy észhez térítettél! – Laura kedvesen mosolygott.

– Ja, hát ez csakis kizárólag a te érdemed, nem az enyém! Bevallom, kicsit aggódtam, hogyan fogod bírni ezt a szünetet közöttünk, de azt hiszem, megnyugodhatok minden tekintetben! – dőlt hátra elégedetten Márk.

– Vettem egy-két új ruhát is, majd megmutathatom őket, ha gondolod. Igazából mindent megvalósítottam, amiket javasoltál nekem. – A lány ajka ekkor azonban valamelyest lejjebb görbült. – Az viszont sajnos nem változott, hogy a szerelem terén továbbra sem sikerült előrelépést elérnem.

– Bencénél próbálkoztál megint? – érdeklődött a fiú.

– Dehogy Bencénél, vele már szóba sem állok. Nem fogod elhinni, kiről van egyébként szó! – csigázta fel a srácot Laura.

– Kiről? Na, mesélj! – A srác ráharapott a csalétekre, de a lány válaszára rögtön komoly ábrázat ült ki az arcára.

– Arról a Gáborról, az egyetemről, aki még legutóbb szóba került, hogy otthagyta a hogyishívják? Anna? És a csaj aztán veled habarodott össze, és mutattad a fényképet is...

– Most tényleg? Vagy csak viccelsz? Hanna egyébként, nem Anna – szakította félbe a fiú Laurát, ahogy teljesen ledöbbent.

– Miért viccelnék? Eleinte amúgy egész jól is kezdődtek Gáborral a dolgok. Már majdnem beleéltem magamat, hogy akár tényleg meg is törhet a jég, mert kezdtem rajta is látni a hajlandóságot. De aztán május végén közölte velem, hogy újra összejött ezzel a Hannával, mert kibékültek a kétéves évfordulójukra. Most mondd meg, nem elcsavarta a fejét ez a büdös kurva? – A lány tajtékzott, de aztán a szája elé tette a kezét, mivel olyasvalakit ócsárolt, aki Márknak kedves is lehetett. – Nem tudom, hogy te amúgy tudsz-e erről valamit. Remélem, nem hülyít téged közben még mindig! Gondoltam is rá, hogy szólnom kellene neked, csak úgy voltam vele, amíg nem teljesen biztos ez a dolog, addig nem akarom kavarni a szart...

– Ja, nem hülyített, ki is dobott már azóta! – sóhajtott keserédes grimasszal a fiú, ahogy beleszólt Laura megállás nélküli magyarázásába.

– Legalább akkor ennyi tisztesség volt benne – mormogott a lány maga előtt. – Sajnállak egyébként, mert neked ez így még nagyobb pofára esés volt, mint nekem! És ne hari amúgy, amikor megtudtam, szólhattam volna rögtön – szegte le a fejét.

– Dehogy haragszom, megoldódott az én részemről is ez az ügy. Illetve pontosabban mondva, a bonyodalmak még csak itt kezdődnek. – A srác vett egy mély levegőt, hogy rákészüljön arra az elbeszélésre, ami miatt valójában eljött Laurához.

– Ezt hogy érted? – A lány az addigi álldogálást megunva helyet foglalt Márk mellett, miközben kíváncsi tekintetét őrá szegezte.

– Nemrég volt egy rémálmom – kezdett bele mondandójába a fiú higgadtan. – Az volt benne, hogy június tizenharmadikán Hanna meg fog halni egy hatalmas vihar közepette az erdőben. – A srác átköltötte valamennyire a dolgokat, hogy közérthetőbb legyen, valamint hogy képességét se fedje fel, mivel tartott attól, hogy Laurának szokásához híven eljárna a szája. – Tudom, hihetetlenül hangzik, de félek, hogy ez valóban meg fog történni. Mindig is babonás voltam – füllentett, ám ferdítésére rögtön partnerre talált a lány személyében:

– Durván hangzik! A sors sokszor kifürkészhetetlen, de én otthon vagyok ezekben, olvasom a horoszkópokat, ismerem a kártyajóslásokat, és akkor az asztrológia még csak szóba sem került! El sem hiszed, mekkora ráhatása van ezeknek a valóságra! – Laurának még a szája is tátva maradt.

– Tényleg? – Márk majdnem elröhögte magát erre a sületlenségre, de aztán sikerült uralkodnia magán. Azért van, ami úgy látszik, nem változott – bazsalygott magában.

– Tényleg! Várjál, jósolok neked mindjárt...

– Ja, nem kell! Fölösleges! – A fiú azonban hiába ellenkezett, a lány kisvártatva már vissza is tért kezében egy csomag magyar kártyával, majd miután megkeverte a paklit, elkezdte egymás után kiteríteni a lapokat:

– A piros király, ez vagy te. Nézzük, rögtön ki is jött a piros felső, ő Hanna az életedben...

A srác oda sem figyelt, helyette saját gondolataiban merült el. A terv következő része a vártnál egyszerűbb is lehet így, hogy Laurát győzködnöm sem kell majd, hogy rámozduljon Gáborra...

– Zöld kilences, jó egészségnek fogsz örvendeni. Aztán tök kilences, ez pénzt és gyarapodást jelent. Zöld alsó, ez viszont egy másik nő, aki bekavar! Nézzük Hannáét is...

Eddig meglepően simán alakultak az elképzeléseim, bár a neheze még csak ezután fog jönni... – Márkot kizökkentette a lány rikácsoló hangja:

– Jaj-jaj! Makk tízes, makk ász, makk nyolcas! Veszekedés, szerencsétlenség, halál! Ez vár Hannára! – sipítozott.

– Beszélhetnénk egy kicsit komolyabban is? – csapott a fiú tenyerével finoman a kisasztalra, miközben egy pillanatra elborzadt. Veszekedés, szerencsétlenség, halál. Ez vár Hannára – ízlelgette magában a szavakat.

– Persze. De attól tartok, nem kizárt, hogy a rémálmod valósággá váljon! – Laura teljesen elsápadt.

– Éppen ezért tennünk kell ez ellen valamit – dörmögte a srác. – És azt hiszem, tudom is a megoldást.

– Hallgatom! – villanyozódott fel a lány.

– Vissza kell csábítsam magamhoz Hannát, hogy meg tudjam menteni. De ez csak akkor fog összejönni, ha neked sikerül Gábort elhalásznod mellőle. – Márk beszéde olyan magabiztos volt, mintha több száz ember előtt adta volna elő azt a pulpituson. – Nem lesz könnyű menet, de segíteni fogok neked, amiben csak tudok. Áll az alku?

– Még szép! – csillant fel Laura gesztenyebarna szeme. – Megbeszéltük! Bár itt a vizsgaidőszak, és azt sem tudom, hogyan tudnék vele találkozni így, hogy mondhatni, le is koptatott – biggyedt le a lány ajka. – De valahogy magamhoz fogom csalogatni. Sok pasinál próbálkoztam már, de ennyire vonzó férfival még nem találkoztam, mint amilyen ő...

– Agyalok majd én is ezen, hidd el, már csak azért is, mert sürget az idő. Tizenharmadika hamarosan itt van... Sajnos viszont nekem most mennem kell, holnap meló. Majd beszélünk úgyis aztán... – A fiú lemerevedett, ahogy a lány arcával olyan módon találta magát szemben, ahogyan az már számtalanszor megtörtént korábban.

Egyszerre pirultak el és néztek félre: mindkettejüknek eszükbe jutott, hogy kimaradt most valami, ami azelőtt teljesen természetes volt, de aztán úgy ítélték meg magukban, hogy jobban teszik, ha nem feszegetik a húrokat, és megtartják egymástól a tisztes baráti távolságot.

♠ ♥ ♠

Márk lehuppant az ágyra, miközben szemügyre vette a szoba tárgyait: az íróasztal végében egy földgömb porosodott, mellette a polcon pedig több szintben sorakoztak a különböző vastagságú könyvek, melyeken megcsillant a nyugodni készülő nap tetőablakon át beszűrődő fénye. A fiú akár úgy is érezhette volna magát, mint valami újkori hadvezér, aki éppen a rezidenciájában készül megpihenni, az éjjeliszekrényen sorakozó piperék azonban határozottan jelezték, hogy egy női szobában ücsörgött. Nem is tudom, mikor voltam itt nála utoljára. Talán még akkor, amikor gimisek voltunk? – A srác próbált visszagondolni, mikor járhatott előzőleg Fanni lakásán. Furcsa, mindig inkább elmentünk valahova, de ide sosem invitált fel. Annyiból persze érthető, hogy amíg Mátéval együtt volt, nyilván nem akarta, hogy másik férfi feljöjjön hozzá... – Márk gombócot érzett a torkában, amint eszébe jutott a könyvtárban elcsattant csók, de aztán nem tudott sokáig ezen agyalni, amint Fanni betoppant, kezében két bögre tejszínhabos kávéval:

– Na, kész is van! Tettem bele egy kis kakaót is, mert tudom, hogy úgy szereted! – A lány az egyik forró italt letette az asztalra, míg a másikat somolyogva a fiúnak nyújtotta azelőtt, hogy ő is kényelembe helyezte volna magát a matracon.

– Aranyos vagy! – A srác megköszönte Fanni fáradozását, miközben próbálta zavarát palástolni. – Köszi a meghívást amúgy, bár ettől függetlenül is beszélnünk kellett volna valamelyik nap.

– Tudom-tudom, azért is kezdeményezem ezt a találkát a magam részéről. – A lány félrepillantott, majd gőzölgő innivalója fölé hajolt, hogy annak szürcsölésével leplezze elpirult arcát. – Bár, majdnem úgy nézett ki, hogy le kell mondjam ezt fater miatt, de aztán mégis ment ma éjszakázni az eredeti beosztása szerint.

– Miért? Apukád szerintem tök jó fej, legalábbis az volt, amikor még régebben néha átugrottam ide hozzád! – elevenítette fel Márk az emlékeket.

– Kedves ember valóban, csak időnként fárasztó tud lenni, a politizálásáról nem is beszélve – legyintett Fanni. – De mindegy is, te jutottál amúgy valamire ezzel a viharforgataggal kapcsolatban? Mert én sajnos csak arra, hogy nincsen olyan ember a világon, aki ezt a pusztítást meg tudná akadályozni. – A lány arcára kiült a szomorúság. – A lakosságot is valahogy értesíteni kellene. Nem biztos, hogy jó ötlet lenne várni a meteorológiai szolgálat riasztására...

– Nekem sikerült előrehaladást elérnem, legalábbis azt hiszem. – A fiú letette kiürült bögréjét Fannié mellé, majd egészen hátradőlt, hogy csak a fal melletti párna támassza meg a gerincét. – Hosszas gondolkozás után arra jöttem rá, hogy Hanna lesz a kulcs a megoldáshoz! – A srác akár elégedett is lehetett volna magával, de ehelyett csak leszegte a kobakját. – A fő probléma az, hogy nehéz lesz megoldani, hogy ott legyek mellette a kritikus pillanatban.

– Mondjuk, minden tiszteletem, hogy képes lennél megmenteni őt annak ellenére, hogy csúnyán elbánt veled. – Fanni csak közömbösen nézett maga elé.

– Azért itt mégiscsak az életéről van szó! – világított rá Márk a leglényegesebb pontra.

– Igaz. Hülye egy helyzet, az biztos – fújt ki a lány egy nagy levegőt a tüdejéből, majd ő is kényelmesebb ülőpozíciót vett fel, miközben olyannyira lecsökkentette közte és a fiú között a távolságot, hogy a haja már annak vállát cirógatta.

Kínos csönd állt be, miközben mindketten úgy érezték, egyre forróbbá vált közöttük a levegő.

A fenébe! – A srác hamarosan vette a lapot, hogy zöld jelzést kapott a kezdeményezéshez, azonban mégsem tudott megmoccanni annak ellenére, hogy szexuális vágyai igencsak próbáltak eluralkodni rajta. Nem ezért jöttem. Muszáj leszek itt most megállni, ha nem akarom, hogy később csalódás érje... – Márk fejéhez Fanni pirulós arca olyan közel volt, hogy akár meg is csókolhatta volna azt, azonban erőt vett magán, hogy a bonyodalmak helyett inkább nekikezdjen tervének részletesebb felvázolásába:

– Visszatérve a dologhoz – csuklott el a hangja valamelyest –, össze kell jöjjek újra Hannával, még tizenharmadika előtt. Tegnap Laurával is felvettem a kapcsolatot, és beavattam a tervembe. Ő fogja a paliját elcsábítani mellőle, aki miatt én le lettem építve, mivel ismeri őt az egyetemről...

– Most ez komoly? – szakította félbe a lány a srácot, miközben kissé távolabb is helyezkedett tőle. – Én ennél több sütnivalót néznék ki belőled! – Fanni képtelen volt a csalódottságát véka alá rejteni.

– Tudom, hogy nagyon bugyután hangzik ez most, de csak így sikerülhet a dolog. – A fiú nem tágított, legbelül azonban őrlődött, hogy olyasvalakit kell megbántania, akinek sok mindent köszönhetett a hosszú évek alatt.

– De amúgy nem értem, minek kell vele ismét olyan viszonyba bonyolódnod azok után, ahogy ő bánt veled? Mit akarsz egy ilyen kiszámíthatatlan nőtől? Nem lenne elég, ha megmentenéd, aztán mindenki menne a maga dolgára? – sorakoztatta fel a lány észérveit, miközben fokozatosan emelte feljebb a hangját.

– Mondasz valamit, de akárhogy is próbáltam kiverni őt a fejemből, rá kellett jöjjek, hogy szeretem őt – élénkült fel Márk is, de aztán bűnbánóan folytatta. – Sajnálom, Fanni, tényleg. Jobb is, ha most tiszta vizet öntünk a pohárba... – A fiú hangja megbicsaklott, amint észrevette a lány arcán patakzó könnyeket.

– Ne te sajnáld, én rontottam el... – Fanni menthetetlenül zokogott, ahogy szeme csatornái akadálytalanul megnyíltak. – Én láttam... Csak én akartam többet látni ebbe az egészbe... – Váratlanul hozzábújt a sráchoz, aki csak némán hagyta, hogy kisírja magát az oldalán.

♠ ♥ ♠

Márk hatalmasat ásított, hogy kiengedje a gőzt a fárasztó munkanap után. Tekintete megállapodott a fakeretes ablakon, melynek külső oldalán sűrűn landoltak a légmozgás által eltérített, halkan kopogó esőcseppek. Holnap reggelig, néhány rövid időszakot leszámítva, el sem fog állni! Mintha csak ősz lenne! – merengett kifelé a szürkeségbe. Laura is képes most nekiindulni, pedig mondtam neki, hogy szanaszét fog ázni. De hát nem is ő lenne! – A fiú kajánul elvigyorodott. Annyiból persze lehet, nem is baj, hogy most már szinte minden óra számít. Így is jó kérdés, hogyan fog sikerülni ez a dolog hat napon belül – szontyolodott el hirtelen a gondolatra, de szerencséjére nem maradt ideje a további agyalásra, mivel megszólalt a csengő, és fogadnia kellett Laurát:

– Gyere be gyorsan! Csodálom, hogy képes voltál eljönni ebben a szar időben! – A srác meglepett ábrázattal nézett végig a lányon, aki meglehetősen lenge ruhákban érkezett, mintha csak folytatódott volna az előző napi kánikula: egyedül a feje feletti esernyő nem illeszkedett a képbe. – Te nem fázol, basszus? – nevette el magát.

– Attól még, hogy esik, nyár van, nincsen hideg! – válaszolt vidáman Laura, miközben belépett az előszobába.

– Te tudod! De mindegy is, érezd magad otthon! – invitálta be Márk a lányt, aki csakugyan nem hezitált, és hamarjában a hűtőhöz fáradt, hogy kivegyen belőle egy energiaitalt:

– Nem lenne szabad, de ennyi bűnözés belefér szerintem a diéta mellett! – foglalt helyet a fiú mellett a díványon.

– Hideg italt ebben az időben? Nem ittál volna inkább egy kávét? – cukkolta a srác Laurát, de az csak a fejével biccentett, hogy jól választott, miután lenyelte az első kortyot.

– Aztán, hol is kezdjem! Van egy jó meg egy rossz hírem, melyiket akarod először hallani? – vágott bele a csevegésbe a lány.

– Kezdd a jóval, ha már az utóbbi időben inkább a negatív események a gyakoribbak – pesszimistáskodott Márk.

– Holnap az egyik szórakozóhelyen egyetemi buli lesz, amire száz százalék, hogy Gábor is el fog menni! – élénkült fel Laura egy pillanatra, de aztán közömbösebben folytatta. – Viszont gondolom, Hanna is vele lesz, úgyhogy ötletem sincs, hogyan tudnék így Gáborhoz közelíteni – szegte le a fejét.

– Ez jó kérdés, bár ki tudja, hátha nem lesz ott mellette! – A fiú fejében gyorsan forogni kezdtek a fogaskerekek, amint felvillant a lehetőség tervének folytatására. – Kérdés, hogyan tudnád vele sikerre vinni a dolgot, azt leszámítva, hogy megpróbálod berúgatni! – röhögte el magát rögtönzött poénján.

– Az a baj, hogyha ezek végig édes kettesben egymást fogják nyalni, engem szét fog tépni teljesen az ideg! – A lány ökölbe szorította a kezét. – Meg tudnám tépni ezt a ribancot! Már bocs, hogy így a számra veszem!

A srác nem sértődött meg Laura vehemens kijelentésén, hanem csak kuncogott, miközben elmélkedésbe kezdett:

– Az ilyen közvetlen konfliktusokat azért kerüld! Itt ravasznak kell lenni, mint a rókának, nem szabad nyíltan felfedni magadat! – magyarázta a stratégiát. – Egy ilyen partiban egyébként kötve hiszem, hogy csak egymással lennének elfoglalva, ilyenkor sokkal nagyobb csapatokba szoktak verődni az emberek. Neked pedig nincsen más dolgod, mint amennyire csak lehet, beépülni közéjük, mintha új embereket szeretnél megismerni. Ha már a szűkebb környezetükben vagy, onnan könnyebben lehet lavírozni ismerősként, főleg, ha egy-két dolgot meg is tudakolnál! – Márknak egymást érték az ötletei.

– Nem is rossz az elképzelés! – csillogtak a lány szemei, miközben a fiú felé fordult. – Csak aztán valahogy el kellene szeparálni is őket egymástól, na azt nem tudom, hogyan lehetne – töprengett.

– Gábort egymagad elhívni kockázatos lenne közvetlenül Hanna mellől. Viszont, ha Hannát sikerülne előbb különszedned tőle, akkor akár már működhetne is a dolog. Tudom, hogy gyűlölöd, de ha sikerülne vele összehaverkodnod, akkor könnyebben tudnád az orránál fogva vezetni! – csapta össze tenyerét a srác, azonban ekkor észrevette, hogy Laura hosszú másodpercek óta csak őt nézte mozdulatlanul.

Az áztató esőzés továbbra sem akart szűnni odakint, a ház belsejében pedig napsugárzás hiányában egyre határozottabb lett a félhomály, amint este hét óra is elmúlt. Márk maga sem értette, hogyan kezdtek el a lánnyal csókolózni: racionális énje ellenkezett, vágyai azonban annál mégis erősebbnek bizonyultak. Mi van velem? Képtelen vagyok ellenállni a kísértésnek... – A fiút felizgatta a gondolat, hogy Laurát bármikor megszabadíthatja újonnan vásárolt csinos ruháitól: hamarosan be kellett látnia, hogy nincs más hátra, mint előre. Ha a bulira is így kirittyenti magát, Gábornál is garantált lesz a sikere... – Fokozatos simogatások közepette vetkőztette le a lányt, majd hosszabbnál hosszabb csókokat nyomott annak vörösre rúzsozott ajkaira. Laura is élvezte a játékot, miközben a srácot megszabadította gönceitől. A hév mindkettejüket elragadta, és hamarosan testük is egyesült, miután Márk felhelyezte a kondomot...

Már szinte teljesen besötétedett, amikor a közeli templom tornya kilencet harangozott, ezt követően azonban teljesen el is némult a környék.

Hú, ez nem semmi volt! Szerintem még sosem esett ennyire jól a szex Laurával, mint most! – A fiú teste teljesen elernyedt, miközben jobb oldalán még mindig érezte a szorosan mellette fekvő lány forró testét.

– Őszintén, nem tudom, ezek után van-e egyáltalán értelme Gábornál kezdeményeznem – sóhajtozott Laura.

– Miért ne lenne? Ne szívass engem... – A srácot váratlanul kételyek kezdték gyötörni.

– Van egy olyan érzésem, hogy nem fogok tudni semmit sem elérni nála. Ez a hárpia teljesen behálózta...

– Csak fogadd meg, amit mondtam, és meglátod, menni fog! – Márk feje hasogatni kezdett emelkedő vérnyomásától. Csak összegabalyodtunk megint. És a legrosszabb, hogy magam sem tudom, mit érzek... – A fiút kínozta a gondolat, hogy mi lesz, ha a lánynak nem sikerülne belátható időn belül elcsavarnia Gábor fejét. Korai volt az örömöm, úgy látszik. Most mintha minden a visszájára kezdene elsülni így, hogy Laurával ismét ráléptünk a repedező jégpáncélra...

––––––––––

Eddig tartott a nyolcadik fejezet. Ha tetszett, amit olvastál, nyomj egy csillagot, ha pedig bármilyen észrevételed van, írd meg bátran kommentben! :)