A második órára estem be a suliba. Bekopogtam az osztályba majd benyitottam és egy elnézést mormolva a helyemre siettem. Hanna nem jött ma suliba írt egy sms-t, hogy beteg lett. Legszivesebben hozzá rohantam volna, de szégyeltem volna elmondani neki, hogy mi történt velem. Ezért inkább elmenekültem otthonról és bejöttem a suliba. Lehajtottam a fejem és a hajammal rejtettem el az arcom. Nem akartam, hogy lássák a kisírt szemem. Mikor kopogtak mindenki felállt ezért én is feltápászkodtam, de továbbra se néztem fel.
-Gyerekek, szeretném nektek bemutatni az új osztálytársatokat Nicholast, nemrég költöztek ide New Yorkból -hallottam a diri hangját. Egy ceruzát szorongattam a kezembe. Nicholas New York, New York Nicholas. Nem ez biztos, nem ő. Nem lehet az én Nickem. Ő meghalt, vagyis nem is létezett. Csak álmodtam őt.
-Sziasztok Nicholas Herondale vagyok, de szólítsatok csak Nicknek -köszönt nekünk Nick. A ceruza eltört a kezembe és reménykedve emeltem fel a fejem. Ez az ő hangja, az én Nickem hangja. Lefagytam amikor a pillantásom találkozott az ismerős kék szempárral. Nick ajka elnyílt és ugyanaz a döbbent, de egyben reménykedő pillantással nézett rám, ahogy én őrá.
-Nick kérlek foglalj helyet és zárkózz fel a többiekhez -mosolygott rá a diri. Nick elszakította a tekintetét rólam és a dirire mosolygott.
-Rendben -bólintott. Lehuppantam a helyemre és magam elé bámultam miközbe a törött ceruzát forgattam a kezembe. Biztos csak véletlen -győzködtem magam. Ám amikor Nick egyenesen felém indult majd leült mellém, rögtön éreztem, hogy ez ő. Lehunytam a szemem és a könnyek végigcsorogtak az arcomon.
-Szia -köszönt halkan mire rásandítottam.
-Szia -köszöntem vissza remegő hangon. Nick az arcomat figyelte majd felemelte a kezét és letörölte a könnyeimet.
-Tudom, hogy hülyeségnek hangzik, de azt hiszem veled álmodtam -suttogta mire éreztem, hogy a szívem a torkomba ugrik.
-Azt hittem meghaltál -buktak ki belőlem a szavak.
-Csendet -parancsolt ránk a tanár mire elhallgattunk.

Nickel egymás mellett álltunk a folyosón és mindketten hallgattunk. Pedig én legszivesebben a karjaiba vetettem volna magam.
-Szia -nyávogta ekkor pár évfolyam társam.
-Heló -köszönt vissza Nick, de nem vette le rólam a szemét.
-Evi ő a barátod? -fordult felém az egyik csaj. Meglepetten pislogtam. Hát ez meg honnan tudja a nevem? Nickre pillantottam és nem tudtam mit válaszoljak. Aztán rájöttem, hogy Nick a barátom, vagyis az álmomba az volt. Egy ideig.
-Igen a barátom -bólintottam és, hogy bebizonyítsam közelebb léptem Nickhez és megfogtam a kezét. Lenézett rám és az ajka körül halvány mosoly játszott.
-Ohh, de kár. Azért csak tedd el a számom -nyomta Nick kezébe a papírt majd rákacsintott és eltipegett a többiekkel együtt. Amint eltüntek kikaptam a kezéből és a kukába dobtam.
-Ez azt jelenti, hogy járunk? -érdeklődött.
-Én...nem tudom. Nagyon sok mindent meg kell beszélnünk -néztem a szemébe.
-Tudom -bólintott majd felemelte a kezét és a fülem mögé tűrte a hajam.