Visításra riadtam fel miközbe valaki a kezemet rángatta. A szemem kipattant és rémülten néztem körbe. Vagy úgy 5 Falánk démont láttam magunk körül. Nick talpra rántott és a háta mögé lökött.
-Na azt már nem -horkantottam fel és kikaptam a fegyver tartójából egy szeráfpengét.
-Evi ne merészeld -lökött vissza a háta mögé.
-Árnyvadász vagyok az Isten szerelmére -csattantam fel. -Rafael -suttogtam mire a szeráfpenge felragyogott.
-Honnan tudtad, hogy ez a neve? -nézett rám meglepetten.
-Komolyan most tárgyaljuk ezt meg? -szaladt fel a szemöldököm és levágtam az egyik démon fullánkját aztán fejbe rúgtam. A démon feje hátra csapódott és tovább sziszegett. -Óó dögölj már meg -vágtam le a fejét. Mikor körbe néztem már csak két démon volt. Az egyikkel Nick küzdött a másik pedig meg akart szökni. Utána vetettem magam majd egy mozdulattal ketté vágtam. Lihegve töröltem le a vért a szeráfpengéről.
-Mi a nyavaját csináltak ezek itt fényes nappal? -néztem Nickre.
-Fogalmam sincs -túrt bele a hajába és elém lépett. -Kezdesz vissza térni -mosolyodott el halványan. -Jól vagy? Nem esett bajod? -mért végig.
-Kutya bajom -vontam meg a vállam. -Nézd Nick szeretném ha egyenrangú félként tekintenél rám. Elvégre sokkal jobb vagyok nálad -vigyorodtam el.
-Csak szeretnéd -karolta át a derekam és nekitolt egy fának. -Tudod mibe vagy te nagyon jó? -kérdezte halkan miközbe az ajkamat bámulta.
-Na mibe? -vontam fel a szemöldököm.
-A csókolózásba. Iszonyat jól csókolsz -harapott az ajkába majd megcsókolt. A keze felcsúszott a tarkómra és a csókja hevessé vált. Éreztem, hogy átjár a melegség és lábujjhegyre állva átkaroltam a nyakát. Egyre közelebb húztam magamhoz és az egész testem beleremegett a csókjába.
-Nick -suttogtam a szájába.
-Veled akarok lenni, örökre csak csókolnálak -suttogta. Erőnek erejével toltam el magamtól.
-Nick nem lehet. Nem helyes -néztem a szemébe.
-Hát nem érted, hogy csak téged akarlak? -nyögött fel.
-Múló szeszély. Le merném fogadni, hogy miután megkaptad amit akartál elvesztenéd az érdeklődésed irántam -sütöttem le a szemem.
-Igen talán igazad van. Csak egy múló szeszély -morogta komor arcal. Felnéztem rá és éreztem, hogy elönt a szomorúság. Bárcsak minden máshogy lenne. Bárcsak ne lenne barátnője.
-Szeretném ha...ha barátok maradnánk -suttogtam az ajkamat harapdálva.
-Barátok maradunk. De ne lepődj meg ha egy kicsit többet akarok mint barátság -húzta végig az ujját az ajkamon. -Életem legrosszabb napja volt amikor abban az állapotban láttalak. Bárcsak melletted maradtam volna. Bárcsak máshogy alakultak volna a dolgok -suttogta mire lehunytam a szemem.
-A turbékoló gerlepár, de romantikus -hallottuk Jonathan hangját.
-Mit akarsz itt? -fordult felé Nick.
-Nyugi ne legyél féltékeny -vigyorgott rá.
-Én nem vagyok féltékeny. Okom sincs rá -vágta rá Nick.
-Anya küldött, hogy vegyek kaját csak közbe megláttalak titeket -váltott témát Jonathan.
-Szóval már vége a megbeszélésnek? -pislogtam rá.
-Jah vége -bólintott. -Nem kell fosnotok anya lefoglalja Dianat -tette hozzá.
-Te meg miről beszélsz? -szaladt fel Nick szemöldöke.
-Nick ő mindent tud -motyogtam. -Látott minket múltkor a klubba -tettem hozzá.
-Miért nem mondtad? -nézett rám vádlón.
-Tudtál volna tenni valamit? -kérdeztem vissza.
-Nem, de...-kezdte majd sóhajtva a bátyára nézett. -Egy szót se senkinek oké? Mi Evivel csak...csak -túrt bele a hajába.
-Csak baklövést követtünk el -suttogtam mire felém kapta a fejét.
-Ez már kezd kicsit drámai lenni. Menjünk együnk valamit -szólalt meg Jonathan.

A Taki egy étterem szerűség volt. Ahova minden féle ember járt. Vagyis vámpírok, vérfarkasok, tündérek meg ilyenek. Leültünk az egyik asztalhoz és egy feltünően csinos pincérlány libbent oda hozzánk.
-Mit hozhatok? -mosolygott a srácokra.
-Nekem a szokásosat -válaszolta Jonathan.
-Evi? -nézett rám Nick. Lenéztem az étlapra. Vérpuding, nyershús, különféle rágcsálók.
-Azt hiszem én nem kérek semmit -tettem le az étlapot. Nick elnevette magát majd megfordította az étlapot. Lenéztem aztán szinte megkönnyebbültem amikor láttam, hogy van sültkrumplijuk és hamburgerük.
-Akkor szeretnék egy nagy adag sültkrumplit, és két darab hamburgert -néztem a pincérlányra.
-Máris hozom -bólintott aztán ringó csípővel elsétált. A srácok utána bámultak.
-Egy cseppet sem vagytok mások az embereknél -meredtem rájuk mire rámnéztek. -Ugyanannyira kanosak vagytok -fintorogtam.
-Csak nem féltékeny vagy? -vigyorodott el Jonathan.
-Nem csak idegesít, hogy mind ugyanolyanok vagytok. Az összes fiú ilyen -fontam össze magam előtt a kezem. -Csak a szexre mentek -morogtam.
-Nem éppen. Ja és mégegyszer össze ne hasonlíts a mondikkal -nézett a szemembe Nick.
-Mert ha igen akkor mit teszel? -néztem mélyen a szemébe. Nick az arcomat fürkészte miközbe a tekintete csillogott aztán lassan mosolyra húzta az ajkát.
-Nem akarod te azt tudni -suttogta félrebillentve a fejét mire rákvörös lettem.
-Mindjárt hányok -motyogta Jonathan mire Nick tarkón verte, de a tekintetét nem vette le rólam.
-Az Isten szerelmére. Megtennéd, hogy nem nézel így? -temettem a fejem a kezembe.
-Nem tudom mire gondolsz -kuncogott fel. Az ujjaim között néztem rá mire kacsintott egyet.
-Úgy érzem magam mint egy kis csitri az első randiján -motyogtam magam elé. Jonathan és Nick elnevették magukat. Nem sokkal később én is csatlakoztam. Jókedvűen, vidáman csevegve ebédeltünk meg aztán elindultunk vissza az Intézetbe. Nick mellett sétáltam és a kezembe egy ételhordót lóbáltam.
-Héé kaphatok egy utolsó csókot? -húzott hirtelen magához. Ekkor eszembe jutott, hogy mi nem vagyunk együtt. Ő Dianaval van és nem velem. Nick az arcomat figyelte és nem kerülte el a figyelmét a hirtelen hangulat változásom. -Hé -suttogta mire ránéztem. -Ne szomorkodj -suttogta miközbe megcsókolt. Könnyű azt mondani -gondoltam miközbe belesimultam a karjába és viszonoztam a csókját.