Nickel egymás mellett ülünk miközben a repülő indulására várunk. Az emberek sietve közlekednek miközbe egymást kerülgetik. Nagy a káosz, mindenki mindig siet valahova, soha sem állnak meg akár egy percre is. De hát ez már megszokott, az ember élete csupa rohanás. Mellettem Nick egy ujságot lapozgat és a fejét csóválja.
-Mi az? -kérdeztem kíváncsian.
-Áá semmi -legyintett miközbe az ölembe dobta az ujságot. -Soha nem fogom megérteni az embereket. Abban lelik örömüket, hogy más magán életével foglalkoznak ahelyett, hogy a sajátjukkal törődnének -morogta rámpillantva.
-Nyugi én is utálom az ilyen embereket -vontam meg a vállam. Nick maga elé nézett majd hirtelen elnevette magát. -Mi olyan vicces? -fürkésztem az arcát.
-Csak az, hogy teljesen félre ismertelek. Azt hittem, hogy majd egy kényes, tűsarkúban tipegő csajjal fogok találkozni, de te....te teljesen más vagy -mosolygott rám.
-És erre most jöttél rá? -szaladt fel a szemöldököm.
-Nem csak most gondoltam bele -vonta meg a vállát. -Örülök, hogy megismerhettelek -mosolygott rám vidáman.
-Aha én is -bólintottam zavartan fürkészve az arcát.
-Ez nekünk szól jobb lesz ha indulunk -állt fel Nick 10 perc múlva. Felszálltunk a gépre most már nincs vissza út. Elhelyezkedtem Nick mellett és idegesen tekintgettem ki az ablakon.
-Haza akarok menni -buktak ki belőlem a szavak.
-Ugyan Evi nem lesz gond -ölelte át a vállam mire a nyakába fúrtam a fejem. 5 perc múlva a gép elkezdett emelkedni és egyre jobban eltávolodott a földtől. A gyomrom a torkomba ugrott ezért szorosan lehunytam a szemem. Amikor szóltak, hogy kicsatolhassunk az övünket nem mozdultam. Nick szórakozottan mosolygott majd hozzám hajolt és kicsatolta helyettem.
-Egy kávé megnyugtatna? -érdeklődött miközbe kissé aggódva figyelte a sápadt arcom.
-Ha azt akarod, hogy az öledben kössön ki -motyogtam a fejtámlának döntve a fejem.

Nick keze végigcsúszott az arcomon majd körbe rajzolta az ajkam. A szívem hevesen vert a mellkasomba és résnyire kinyitottam a szemem. A tekintetem összeakadt Nick kék szempárával.
-Mi az? -kérdeztem halkan.
-Olyan vagy akár egy angyal -suttogta aztán hozzám hajolt és megpuszilta az arcom.
-Nick -pirultam el a fülem tövéig.
-Igen? -kérdezte rekedten és a nyakamba csókolt.
-Nick szerintem ez egy rossz ötlet -sütöttem le a szemem.
-Rossz ötlet? -húzódott el tőlem és a szemembe nézett. Amikor az enyémbe fúrta a tekintetét, minden gondolat kiszökött az agyamból. Bámultam rá és csak arra tudtam gondolni, hogy átkulcsolom a nyakát, lehúzom a fejét és megcsókolom. Nick pillantása elsötétedett mintha tudna a gondolataimban olvasni aztán felém hajolt és megcsókolt....

Nagyokat pislogva szaporán lélegezve nyitottam ki a szemem. A fejem Nick vállán pihent míg ő az ablaknak döntve a fejét aludt. Körbe néztem, szinte mindenki aludt csak páran olvastak vagy épp filmet néztek. Levettem magamról a takarót aztán a mosdó felé indultam. Elvégeztem a dolgom majd a tükörképemre meredtem. Miért álmodtam azt, hogy Nick megcsókol? Hiszen csak barátok vagyunk....Megnyitottam a vizet majd többször is megmostam az arcom. Visszamentem a helyünkre és lenéztem az alvó Nickre. Felemeltem a takarót majd ráterítettem miközbe megmagyarázhatatlan gyengédség lett urrá rajtam. Épp a vállán igazítottam meg a takarót miközbe elfigyeltem az arcát. Mi lenne ha megcsókolnám? Vajon eltolna magától? Ekkor azonban....
-Búú -kapta felém a fejét Nick és kinyitotta a szemét. A szám elé kaptam a kezem nehogy felvisítsak.
-Bocs én csak az ablakon akartam kinézni -füllentettem és úgy tettem mint aki tényleg kinéz az ablakon.
-Nekem úgy tűnt mintha meg akarnál csókolni -szólalt meg könnyedén mire össze szorítottam a szám és szorosan lehunytam a szemem.
-Még, hogy megcsókolni? Én? Ugyanmár. Azt se tudom, hogy kell -ráztam meg a fejem és felsandítottam rá.
-Még soha nem csókolóztál? -kérdezte csendesen és végig húzta az ujját az arcomon, nekem pedig elsötétült a pillantásom. -Akarom mondani. Soha nem csókolóztál úgy, hogy te is akartad? -javította ki magát. Szótlanul ráztam meg a fejem és vissza huppantam a helyemre. -Na és akarsz? -kérdezte hirtelen.
-Hát valamikor majd biztos, majd amikor lesz valami srác akinek tetszek is -vontam meg a vállam miközben az ölemben nyugvó kezemet bámultam.
-Itt a tökéletes alkalom -szólalt meg mire felkaptam a fejem.
-Te teljesen megzakkantál -jelentettem ki. -Nem fogok veled csókolózni -pirultam el.
-Miért talán nem vagyok helyes? Én vagyok a legjobb és még jól is csókolok -vigyorgott rám és kacsintott egyet.
-Nick barátok vagyunk -néztem rá zavartan.
-Evi ugyanmár. Ha gondolod nem lesz nyelves -mosolygott rám.
-Te ezt tisztára komolyan gondolod ugye? -ingattam a fejem döbbenten. Nick felajánlotta, hogy legyen vele életem első csókja. Istenem mit tegyek? Félek, hogy utána minden megváltozik kettőnk között és azt nem szeretném. -Igérd meg, hogy semmi sem fog változni kettőnk között. Nem akarlak elveszíteni egy ártatlan csók miatt -motyogtam.
-Igérem, hogy semmi sem fog változni -nézett mélyen a szemembe aztán közelebb hajolt hozzám.
-Várj...várj -állítottam meg mire felsóhajtott. -Nekem mit kell csinálnom? -kérdeztem mire a szája sarka megrándult.
-Ráérzel -mosolyodott el aztán a tarkómra csúsztatta a kezét és magához vonva megcsókolt. Az ajka először futólag érintette az ajkam, mintha ízlelgetné aztán újra megcsókolt. Elvesztem. A világ megszűnt körülöttem, a csókja olyan érzéseket szabadított fel bennem amikről eddig nem is tudtam, hogy léteznek. Az ajka puha volt, gyengéd és egyáltalán nem csókolt nyálasan. A kezem felcsúszott a mellkasán majd körülfonta a nyakát. Éreztem, hogy Nick elmosolyodik majd elmélyítette a csókunkat. Gyengéden harapott bele az alsó ajkamba, becézgette én pedig egyre jobban remegtem. Többre vágytam, a vágy futótűzként járta át a testem. A lélegzetünk elkeverdett miközbe Nick szorítása erősödött a a derekamon. Aztán a nyelvével körbe simított az ajkamon mire egy halk sóhaj kiséretébe elnyílt az ajkam. A nyelvünk érzéki táncot lejtett és azt kívántam bár össze tudnánk olvadni. Átkoztam a köztünk lévő távolságot ezért próbáltam minnél közelebb vonni magamhoz. Ekkor a fejünk föltött valaki megköszörülte a torkát. Nickel úgy rebbentünk szét mintha valami rosszat tettünk volna.
-Parancsolnak valamit? -érdeklődött a légi kisasszony.
-Két kávét, és négy rántott húsos szendvicset -adta le a rendelést Nick mire a nő távozott. Kótyagos fejjel bámultam magam elé majd Nickre sandítottam. Az arca tökéletesen nyugodt volt miközbe az ablakon nézett kifelé. Bezzeg tuti, hogy én nem néztem ki ilyen nyugodtan. Még mindig a csók hatása alatt voltam, még az ajkamon éreztem a csókja ízét. Amikor vissza jött a légi kisasszony elvettem tőle a tálcát és Nick felé nyújtottam. Lerakta maga elé majd felém nyújtotta az egyik kávét, meg két szendvicset. Elvettem tőle miközbe az arcát fürkésztem. Idegesített és nyugtalanított, hogy nem mondd semmit. Nick ekkor rámnézett és az arckifejezésemet látva elvigyorodott.
-Kis piroska -szólalt meg mire eltátottam a szám.
-Most vagyok túl életem első csókján és az az első szavad hozzám, hogy kis piroska? -hápogtam felháborodva.
-Te mondtad, hogy nem akarod, hogy megváltozzanak a dolgok -mutatott rám mire kelletlenül igazat adtam neki.
-Azért annyit megmondhatnál, hogy milyen voltam -jegyeztem meg miközbe beleittam a kávémba. Nick egy ideig hallgatott.
-Sokkal jobb mint vártam -suttogta végül mire éreztem, hogy elönt a melegség. Boldogan majszoltam a szendvicset majd felhörpintettem a kávét. 30 perc múlva Nick megérintette a vállam.
-Evi Isten hozott New Yorkba -mosolyodott el mire kinéztem az ablakon.
-Az ott a szabadság szobor? -néztem fel Nickre izgatottan.
-Igen -bólintott. -Mától fogva az életed megváltozik -érintette meg az arcom.
-Nick az én életem már akkor megváltozott amikor bemásztál azon az ablakon -sóhajtottam fel és tovább néztem az alattam magasodó várost. Ekkor még nem tudtam, hogy az életem tényleg megváltozik....és nem éppen jó irányba.

Sziasztok! Hoztam ma még egy részt. Remélem tetszeni fog nektek. Mondtok véleményt? :)