A szerelem. Az irodalom tanár ezt adta fel házi feladatnak. Írjuk le, hogy mit jelent nekünk az, hogy szerelem...

A szél meglebbentette a hajam ahogy a füzetem felé hajoltam.

"A szerelem egy feneketlen tó"

Fintorogva ráztam meg a fejem. Ez hülyeség.

"A szerelem egy olyan dolog amit nem lehet szavakba foglalni."

Átkozódva téptem ki a lapot és hajítottam le a tetőn. Szerettem a tetőn ülni itt legalább egyedül voltam. Egyáltalán nem féltem a magasba. Sőt valahogy megnyugtatott. Elgondolkodva rágcsáltam a tollam végét és a távolba meredtem. Hogy írhatnék olyanról amit még soha se éreztem? Az lenne a szerelem, hogy kirakom Facebookra, hogy kapcsolatban? Vagy az amit az osztály társaim csinálnak? Minden héten (van akinek minden nap) új pasi? Tényleg, milyen a szerelem? Meg fogom én valaha is tapasztalni? Ahogy az üres füzetet bámultam egyszer csak a toll megmozdult a kezembe és elkezdtem írni. A papírra meredtem és egyre csak írtam. Ahogy végeztem át olvastam azt amit a papírra vetettem.

Ha szeretsz valakit, akkor a részeddé válik. Része mindannak, amit teszel. Benne van a levegőben, amit beszívsz, a vízben, amit megiszol, a vérben, ami az ereidben folyik. Az érintése örökké megmarad a bőrödön, a hangja örökké a füledben cseng, a szavai örökké a fejedben járnak. Ismered minden álmát, mert a rosszak a te szívedet is megsebzik, a szépek pedig téged is boldoggá tesznek. És nem tartod őt tökéletesnek, hanem ismered minden hibáját, tudod róla a teljes igazságot, felfedezed a legrejtettebb titkait, de mindez nem ijeszt el tőle; sőt ettől csak még jobban szereted őt, mert nem vágysz a tökéletességre. Csakis őt akarod.

-Igen ez a szerelem -suttogtam. -Pontosan ez -csuktam be a füzetem.

Egy idő után vissza másztam a szobámba és leültem a gépem elé. Facebookra fellépve már várt egy üzenet Hannától a legjobb barátnőmtől.

Hanna: Akkor holnap jösz hozzánk ugye??

(Jellemző rá. Soha nem köszön, csak letámad)

Evelin: Neked is szia. Igen persze, hogy megyek.

Hanna: Na azért. Legalább a szülinapod legyen nyugis.

Evelin: Hanna....

Hanna: Igen??

Evelin: Köszönöm, hogy nálad tölthetem a szülinapom!

Hanna: Evi mondtam már ha eldurvul a helyzet nálatok, költözz hozzánk!!!

Evelin: Tudom és azt is köszi

Hanna: Jajj te nő...

Evelin: :)

A tekintetem végigpásztázta a kezdő falam majd megakadt egy bejegyzésen.

-Ha szeretsz valakit, akkor a részeddé válik -olvastam fel halkan és a tekintetem óriásira tágult. De hiszen...nem ez nem lehet. Gyorsan a táskámhoz ugrottam és előkotortam az irodalom füzetem. Remegő kezekkel lapoztam fel majd össze hasonlítottam a kettőt. Ugyan az! A kettő tényleg ugyan az. Lázasan kommenteltem a bejegyzés alá.

Szia! Honnan van ez az idézet? :)

Míg a válaszra vártam erősen törtem az agyam. Olvastam volna már ezt valahol? Nem arra emlékeznék. De akkor honnan tudtam ezt a szöveget? A tekintetem ráugrott a válaszra.

Szia! Egy könyvből. Cassandra Clare: Éjfél kisasszony. :)

Köszi!! :)

Az ujjaim sebesen szelték a billentyűzetet majd rákattintottam a könyvre és annak tartalmára.

-Öt év telt el a Mennyei tűz városa eseményei óta, amikor az árnyvadászok a kihalás szélére sodródtak. Emma Carstairs már nem gyászoló kislány, hanem egy fiatal nő, aki elszántan keresi szülei gyilkosát, hogy megbosszulhassa szeretteit és az őt ért veszteségeket.
Oldalán a parabataiával, Julian Blackthornnal, egy démoni cselszövést próbál felderíteni Los Angelesben, a Sunset sugárúttól egészen a Santa Monica partjait mosó, igéző tengerig követve a nyomokat. Emmának meg kell tanulnia bízni a szívében és az eszében. A szíve azonban veszélyes irányba húzza...
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Julian bátyja, Mark – akit a tündérek öt évvel ezelőtt elraboltak – egy alku részeként váratlanul hazatérhet. A tündérek mindenre hajlandók, hogy kiderítsék, ki gyilkolja a fajtájukat... és ehhez szükségük van az árnyvadászok segítségére. Ám a tündérek földjén másként telik az idő, így Mark alig öregedett, és nem ismeri meg a családját. Vajon valóban sikerülhet visszatérnie közéjük? Tényleg elengedik a tündérek?Cassandra Clare új sorozatának szívfacsaró első része telis-tele van csillogással, bűbájjal és persze árnyvadászokkal -olvastam fel halkan. Árnyvadászok. Miért hangzik olyan ismerősnek? Kiléptem az oldalról majd beírtam a keresőbe, hogy árnyvadászok. Aztán belevetettem magam a kutatásba.

Hajnali 3 órakkor másztam be az ágyba és a gondolataim az árnyvadászok körül jártak.