A folyosón ácsorogtam és Nickékre vártam akik még átöltöznek. Amúgy nem tudom nekik mi tart ilyen sokáig, én csak magamra kaptam egy dzsekit meg egy csizmát és kész is voltam. Nekidőltem a falnak majd lecsúsztam a földre miközbe a velem szemben lévő festményt bámultam. Hárman voltak rajta, egy lány és két srác. A lánynak  sima barna haja, acélos szürke-kék szeme van és magas volt. Kb 20 évesnek nézett ki. Az egyik oldalán egy szürke hajú, szürke szemű srác állt és egy hegedűt fogott a kezébe. A másik oldalán pedig magas barna hajú srác állt, elképesztően szép zöld szemekkel és az ajka félmosolyra volt húzódva. Helyes -állapítottam meg magamba.
-Tetszik? -állt meg mellettem Nick össze font kézzel.
-Kik ők? -biccentettem a festmény felé.
-A legszélén az Jem Carastairs, beteg lett a démondrogtól. Aztán néma testvérnek állt, de nemrég újra ember lett. Egy hm...véletlen baleset árán -húzta az ajkát halvány mosolyra.
-Milyen baleset? -kérdeztem kíváncsian.
-Megcsapta őt a mennyei tűz -vonta meg a vállát. -Az ott középen Tessa Gary félig démon, félig árnyvadász. És végül Will Herondale -mutatott a zöld szemű srácra.
-Szépek a szemei -mosolyodtam el halványan.
-Az ősöm -vigyorodott el. -Jem pedig a te ősöd -dőlt a falnak.
-Emma őse nem az enyém -húztam el a szám.
-Evi te Emma vagy -suttogta majd megfogta a kezem és a zsebéből elővette az irónját.
-Mire készülsz? -néztem az irónra idegesen.
-Megdumáltuk, hogy megkapod az első rúnáidat nem? -pillantott rám kérdőn.
-De igen. De nem fog fájni? -haraptam az ajkamba.
-Attól függ, hogy mit értesz fájdalom alatt -vigyorgott rám.
-Amúgy nekem is lesz ilyen bigyóm? -érdeklődtem.
-Minden árnyvadásznak van ilyen bigyója -válaszolta aztán a bőrömhöz illesztette az irónt és elkezdett rá rajzolni. Halkan felszisszentem, de nem igazán volt fájdalmas. Kb olyan volt mint egy darázs csípés. Figyeltem ahogy Nick rajzol a karomra miközbe homlokráncolva koncentrál és kicsit előre dől. Elfigyeltem az arcát, a barna haját amire ráférne már egy haj nyírás.
-Parancsolj -engedte el a kezem.
-Ezek mik? -nézetem a karomat díszítő rúnákra. Egyet ismertem csak fel közülük az angyali erőt.
-Gyorsaság, éleslátás, hangtalanság, láthatatlanság -sorolta.
-Aha értem -bólintottam.
-Kipróbálod? -nyújtotta felém az irónját.
-Mármint rajtad? -pislogtam rá zavartan.
-Ki máson? -kérdezte vissza. Elvettem tőle az irónt ami kellemesen meleg volt. Nick ledobta a dzsekijét és kibújt a pólójából majd hátat fordított nekem. A háta tele volt halványodó rúnákkal és hegekkel. -A lapockámra ha kérhetném -szólalt meg.
-Ömmm és mit is kérsz? -harapdáltam az ajkam mire halkan felnevetett.
-Emlékeztess ha vissza jöttünk vigyelek be a könyvtárba -pillantott hátra rám. -Másold le azt ami a karodon van -utasított én pedig engedelmeskedtem. A hátára helyeztem az egyik kezem mire megremegett ezért rögtön elkaptam a kezem. -Csináld már -sóhajtott fel mire vigyázva nehogy hozzá érjek felrajzoltam neki a rúnákat.
-Tessék -adtam vissza neki.
-Tartsd csak meg -adta vissza mire a zsebembe süllyesztettem.
-Na indulhatunk? -lépett hozzánk Ádám és Karolin talpig feketébe.
-Ja mehetünk -kapta fel a dzsekijét Nick aztán kimentünk a villából.

Gyalog indultunk meg, a kocsit most a villánál hagytuk. Ahogy az embereket kerülgetve sétáltam elcsodálkoztam azon, hogy ők most tényleg nem látnak engem.
-Mi a pálya? -kérdezte Nick mellettem lépkedve.
-Semmi csak gondolkodtam -vontam meg a vállam és megdörzsöltem a karom. -Nick kérdezhetek valamit? -pillantottam rá habozva.
-Persze -bólintott.
-Szerinted jó árnyvadász leszek? -néztem rá. Nick egy ideig hallgatott én pedig egyre idegesebb lettem.
-Én hiszek benne, hogy jó leszel. Tőlem tanulsz én pedig jó vagyok -kacsintott rám.
-De hát nem is tanítottál nekem semmit -ellenkeztem.
-Ami késik nem múlik el -kuncogott fel.
-Amúgy te, hogyhogy beszéled a nyelvünket? -érdeklődtem.
-Sok nyelvet beszélek -vonta meg a vállát.
-De a magyarod teljesen folyékony -mutattam rá.
-A sok gyakorlás -kacsintott rám és kikerült egy gyerek csoportot. Ahogy elsétáltam mellettük az egyik kislány rámnézett. Viszonoztam a pillantását és megeresztettem felé egy halvány mosolyt mire ő vissza mosolygott rám. -Ne maradj le -szólt rám Nick mire utánuk siettem.
-Nick az egyik kislány látott engem -suttogtam.
-Ez nem meglepő. Van pár olyan gyerek aki látja az árnyvilágot, de hozzánk semmi köze. Ezeket szokták diliházba dugni mert azt gondolják róluk, hogy megőrültek -nézett rám.
-Hogy lehetnek ilyen kegyetlenek? -rázkódtam össze mire elmosolyodott.

A Margit szigeten vagyunk. Ez az utolsó hely amit le ellenőrizünk aztán irány vissza a villa. Leültem egy padra és előredőlve figyeltem a Dunát miközbe a kezembe forgattam Nick irónját.
-Na mi a helyzet csajszi? -huppant le mellém Karolin.
-Nem sok -pillantottam rá halvány mosolyal. -Nick nekem adta -mutattam felé az irónt.
-Ez meglep. Még az apjától kapta, elég régi darab. Ha jól tudom Willé volt egykor -mosolygott rám.
-Az akiről festmény is van? -vontam fel a szemöldököm.
-Aham -bólintott. -Amúgy milyen érzés? -érdeklődött.
-Micsoda? -zavarodtam össze.
-Hát árnyvadásznak lenni. Nehéz megszokni ugye? -vigyorodott el.
-Az nem kifejezés -nevettem el magam. -Véletlenül neki mentem egy néninek és bocsánatot kértem, de ő rám se hederített. Még én voltam megsértődve, hogy milyen bunkó -kuncogtam fel.
-Nickel eléggé jóba lettetek -sandított rám.
-Megmentett háromszor is. Az adósa vagyok -vontam meg a vállam.
-Amúgy milyen volt az életed? Nick nem igazán mondott semmit -fürkészte az arcom mire lesütöttem a szemem.
-Ne kíváncsiskodj -szólt rá Ádám miközbe csatlakoztak hozzánk.
-Minden rendben? Tudod nincsenek démonok -fordultam Nick felé.
-Jah tiszta a terep -biccentett és a kezembe nyomott egy energia italt. -Meg ne halljam, hogy nem kell -mordult rám amikor szóra nyitottam a szám.
-Honnan van? -szaladt fel a szemöldököm.
-Boltból -vágta rá mire a karjára csaptam.
-Ne hülyülj már. Loptátok? -fontam össze a kezem.
-Persze -bólintott. -Ádám fedezett amíg kiraboltam a boltot. Ugye Ádám? -vigyorgott vadul.
-Természetesen -biccentett Ádám.
-Hülyék -nevette el magát Karolin.
-Evi nyugodtan idd meg -bökött oldalba Nick. -Nem loptam, otthagytam a pénzt a kasszánál -vigyorgott rám.
-Nem vagy vicces tudsz róla? -néztem rá össze húzott szemmel. Nick lebiggyesztette a száját és szomorúan figyelt mire a szememet forgatva oldalba böktem. -Mindig ilyen nyugis? -kérdeztem tőlük.
-Pest az mindig is nyugis volt. New York az már más tészta -nevette el magát Nick. -Aludt ki itt magad mert ott nem lesz időd -nézett rám és kacsintott egyet.
-Kezdek félni -húztam el a szám és beleittam a Hellembe. -Honnan tudtad, hogy szeretem az energia italt? -pillantottam rá.
-Minden tini szereti -rántotta meg a vállát.
-Amúgy tudjátok, hogy min gondolkodtam? -néztem felváltva rájuk.
-Na min? -érdeklődött Ádám.
-Hát azt tudom, hogy ti dolgoztok, de a többiekkel mi van? Járnak iskolába? Van munkahelyük? -érdeklődtem.
-Persze, hogy van. Védelmezzük a mondik hátsóját -vágta rá Nick.
-Tudod, hogy értem -forgattam meg a szemem.
-Igen tudom -biccentett. -Nos az én szüleim például a New Yorki Intézet vezetői. Akkor iskola az Árnyvadász Akadémia van nekünk ami nemrég nyílt meg újra. Az olyan mint a bentlakásos iskola. Megtanulsz harcolni meg ilyenek -magyarázta.
-Engem is oda küldtök? -sápadtam le.
-Jesszus dehogy. Te velünk maradsz -meredt rám Nick elborzadva. -Ha meg küldenének is, nem hagynám -karolta át a vállam mire halványan elmosolyodtam.
-Mi az a Klávé? -ráncoltam össze a homlokom.
-A Klávé. A Klávé minden, ők szablyák meg a szabályokat. Nekik kell engedelmeskedni. Bele tartozik a Konzul az a vezető, akkor van az Inkvizítor, a Tanács meg a többi nagyokos. Hát kb olyan mint a mondiknál a Parlament meg az Orbán Viktor -rántotta meg a vállát Ádám.
-És tudod mi a szlogenünk? -vigyorgott rám Nick.
-Na mi? -kérdeztem.
-Sed lex, dura lex -válaszolták egyszerre hárman.
-Lex mala, lex nula -vágtam rá kapásból, bár fogalmam sincs honnan jött ez nekem.
-Hogy mit mondtál? -meredtem rám Nick tág szemekkel.
-Hát...lex mala lex nula, de nem hiszem, hogy van értelme. Egyszerűen csak reflexszerűen jött -hadartam.
-Nagyon is van értelme. Evi ez a Blackthornok szava járása -nézett a szemembe Nick.
-Aha vágom -bólintottam. -Nem, Nick ne nézz így rám -ráztam meg a fejem. -És ti se -fordultam Ádámék felé akik erre elkezdték a Dunát figyelni.
-Evi jól vagy? Emlékszel valamire tudod régről? -fürkészte az arcom Nick.
-Nem, nem emlékszek semmire. Ez csak úgy jött na -túrtam bele a hajamba. -Hisz azt sem tudom mit jelent -néztem Nickre.
-Az eredeti az, hogy: A Törvény szigorú, de a Törvény a Törvény. A Blackthorn féle változat pedig: A rossz Törvény nem Törvény -vonta meg a vállát Nick.
-Aha értem -bólintottam. -Nick komolyan mondom ne nézz így rám -mordultam fel türelmetlenül.
-Bocsánat na -tartotta fel a kezét védekezően.
-Szerintem indulhatunk -állt fel Karolin.
-Egyetértek -álltam fel én is.
Szótlanul sétáltunk vissza a villához.