Mikor vissza értünk az Intézetbe a szobám felé vettem az irányt és bezárkóztam. Épp az ablakon bámultam kifele amikor kopogtak. Figyelmen kívül hagytam. De a kopogtató nagyon kitartó volt.
-Evi én vagyok az Nick. Beengedsz? -kérdezte mire egy pillanatra lehunytam a szemem. A szívem szerint beengedtem volna, hogy aztán elvesszek a csókjaiba, de nem tettem meg. -Haragszol rám? Nick kérdését alig lehetett hallani, de én minden szavát tisztán értettem. Odaléptem az ajtóhoz és neki dőltem. -Nézd tudom, hogy a dolgok kissé bonyolultak. De nekem...szükségem van rád ahogy Dianara is -motyogta. Éreztem, hogy a tekintetem könnybe lábad. Hát nem látja rajtam, hogy mennyire bele vagyok zúgva? Hogy egyetlen csókjától a mennyországba érzem magam? Lecsúsztam a földre és a térdemre hajtottam a fejem. Nickel akartam lenni, minden porcikám érte sóvárgott. De nem titokban! Mindig is utáltam az olyanokat akik bele rondítottak mások kapcsolatába. Én nem akartam olyan lenni. Nem akartam az a személy lenni akit mindig is megvetettem. -Evi kérlek -suttogta Nick. A hangja szó szerint simogatot. Az ajtónak döntöttem a fejem és lehunytam a szemem. Miért? Miért pont ő? Miért pont belé kellett szerelmesnek lennem? Nick az ajtó túloldalán hosszasan felsóhajtott. -A könyvtárba leszek ha keresnél -suttogta majd a léptei eltávolodtak az ajtómtól. Egy ideig még így maradtam a földön kuporogva aztán az ágyhoz vánszorogtam és ledőltem rá. Átöleltem saját magam és azt képzeltem, hogy Nick karjai fonódnak körém.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de kopogtatásra riadtam fel aztán az ajtóm kinyílt pedig tisztán emlékeztem rá, hogy én bezártam. Felemeltem a fejem és láttam, hogy Jonathan áll az ágyam mellett összefont kézzel.
-Szánalmas vagy -jegyezte meg a körülöttem lévő zsepi halomra utalva.
-Kösz -röhögtem fel kínomba és vissza ejtettem a fejem a párnára. -Megköszönném ha kimennél -motyogtam.
-Nem állt szándékomba -huppant le mellém az ágyra.
-Jonathan kérlek, nincs szükségem társaságra -morogtam ránézve.
-Bezzeg ha Nick jött volna be őt nem küldted volna ki -sandított rám.
-Tévedsz most hozzá se lenne kedvem -fordultam el tőle és a párnába fúrtam a fejem.
-Le merném fogadni, hogy hagynád, hogy átöleljen -bökött oldalba.
-Hagyj már -nyögtem fel és hozzá vágtam egy párnát.
-Addig nem míg össze nem kaparod magad -vágta rá.
-Ne tégy úgy mintha érdekelne, hogy mi van velem -morogtam.
-Már sértegetünk mi? Drága Evi jobb lenne ha elfogadnád van aki törődik veled és kedvel téged -borzolta meg a hajam. Szomorúan pislogva néztem rá majd sóhajtva a vállára hajtottam a fejem. -Ne legyél már ilyen búval bélelt -szorongatta meg a vállam.
-Vele akarok lenni, de nem tehetem -suttogtam.
-Ne törődj most Dianaval -rázta meg a fejét.
-Az nem úgy megy. Te, hogy éreznéd magad? Ha mondjuk Diana mindkettőtökkel kavarna és te lennél a fölös -néztem fel rá.
-Örülnék neki -válaszolta vissza nézve rá.
-Hogy? -szaladt fel a szemöldököm döbbenten.
-Gondolj bele ha Nick igazán szerette volna Dianat akkor nem csókolt volna meg téged -vonta meg a vállát. -A helyedbe én nem hagynám kicsúszni a karjaim közül -tette hozzá.
-A nyomába se érek Diananak és én nem szeretnék az a ribanc lenni aki miatt tönkre megy egy kapcsolat -sütöttem le a szemem.
-Távol állsz te a ribanctól aranyom -horkantott fel. -Na szedd össze magad, kend ki az arcod és hódítsd meg az öcsikémet -paskolta meg a karom aztán felállt.
-Nem -ráztam meg a fejem mire kérdőn felém fordult. -Ha szeret akkor magam miatt szeressen -mutattam végig a kusza hajomon egészen a szétsírt fejemig.
-Evi ha így meglát szerintem halálra rémül -közölte velem finoman. Megrántottam a vállam és végig nyúltam az ágyamon.
-Csukd be az ajtót ha kimész -hunytam le a szemem.
-Hogy te milyen makacs vagy -sóhajtott fel. -Gyere le megyünk -ragadta meg a karom és felrántott az ágyról. Morcosan néztem rá, de szófogadóan követtem. Aztán amikor a könyvtárhoz értünk belökött és ránk csukta az ajtót.
-Barom -morogtam magam elé majd körbe néztem. Nick a kanapén fekve aludt mellkasán egy nyitott könyvel. Ahogy őt néztem elárasztott a gyengédség és az ajkam mosolyra húzódott. Közelebb léptem hozzá majd lekuporodtam a kanapé mellé a földre. Ugyan lett volna hely kettőnknek is, de nem akartam felébreszteni. A fejemet a tenyerembe támasztva figyeltem az alvó arcát.
-Evi -suttogta ekkor bár a szeme csukva volt. -Evi -ismételte az oldalára fordulva. A könyv hangos csattanással ért földet, de nem ébredt fel rá. A keze a levegőt markolászta majd csalódottan leejtette a kezét maga mellé. Vajon engem keresett maga mellett? Hirtelen éreztem, hogy elönt a boldogság. Nick rólam álmodik, talán ő is szeret engem úgy ahogy én őt. Felemeltem a kezem és az ujjaimmal pehely könnyen végig simítottam az arcán. Nick arcán kisfiús mosoly terült szét és elkapta a kezem. Meglepetten figyeltem az arcát majd az ajkamba haraptam, de folyamatosan vigyorogtam. -Evi én Evim -suttogta mire a boldogságtól táncra tudtam volna pördülni. Legszivesebben a nyakába akartam volna vetni magam, de nem szerettem volna felkelteni. Hátha mondd még valamit. Halkan felsóhajtottam és lenéztem a kezemet fogó kezére. Úgy szorítja magához mintha egy plüssmaci lenne. Álmodozva néztem a tűzbe. -Szia -suttogta ekkor Nick mire felé kaptam a fejem. A szeme nyitva volt és álmosan figyelte az arcom.
-Szia -köszöntem vissza halkan.
-Mióta vagy itt? Miért nem keltettél fel? -kérdezte az arcomat figyelve.
-Mert nem akartalak. Fáradtnak tűntél -vonta meg a vállam zavartan. Halványan elmosolyodott majd elkezdett maga felé húzni. Ledőltem mellé és az arcára néztem.
-Veled álmodtam -suttogta mire halványan elmosolyodtam.
-Tudom kimondtad a nevem -néztem a szemébe.
-Ez kínos. Nem szoktam álomba beszélni -húzta el a száját.
-Vagy csak nem tudsz róla -vontam meg a vállam. Nick a szemembe nézett majd a tekintete az ajkamra vándorolt. Megsimította az arcom aztán az ajkamra simította az ajkát. Halk sóhaj szakadt fel belőlem és közelebb bújtam hozzá. De ez a csók teljesen más volt. De lehet, hogy csak azért mert feküdtünk. Nekem minden esetre más volt. Nick közelebb szorított magához, az ajka szorosan az ajkamra tapadt majd felém hajolt és az ajka átcsúszott a nyakamra. Ha lehet az eddiginél is kellemesebb érzés fogott. Az egész testem lángolt és remegett. Hátrahajtottam a fejem és elégedett hangok törtek fel a torkomból.
-Ohh Istenem Evi -suttogta a nyakamba majd lihegve elhúzódott tőlem. Zihálva néztem fel rá. Nick pillantása bejárta az arcom majd vissza hajolt hozzám és újra megcsókolt. Ekkor hangosan kopogtattak. Nick villám sebesen felpattant és az ablakhoz sietett. Felültem a kanapén majd a nyíló ajtóra néztem ahol Jonathan lépett be.
-Bocs, de anyáék közelednek -vágta le magát mellém. Vetett egy pillantást a zilált hajamra majd megborzolta mire a karjára csaptam. Pár pillanat múlva Jace és Clary léptek be nyomukba Dianaval. Nick az ablakon bámult kifele csak akkor fordult meg amikor Diana oda szaladt hozzá és hátulról hozzá bújt.
-Csak nem megint összevesztetek? -nézett hol Nickre hol rám. Nick tekintete felém rebbent mire lesütöttem a szemem.
-Nem, csak Evi menstruál és majdnem leharapta a fejem -hallottam Nick hangját.
-Héé ez nem igaz -kaptam fel a fejem döbbenten.
-Melyik része? -mosolygott rám.
-Az előbbi -fontam össze a kezem. -Meg az utóbbi -tettem hozzá.
-Jó van na, ne legyél durci -borzolta meg a hajam Jonathan. Válaszul gyilkos szemekkel ránéztem, ő pedig kacsintott egyet. Elkaptam róla a tekintetem, de ekkor meg Nickel néztem farkas szemet. A tekintete ide oda járt köztem és Jonathan között majd az ablak felé fordult. Egy ideig figyeltem a hátát aztán az asztalról elvettem az első kezem ügyébe kerülő könyvet és elmerültem benne.