A kép hirtelen tisztult ki előttem és megkönnyebbülten éreztem szilárd talajt a lábam alatt. Körbe hordoztam a tekintetem és a pillantásom megakadt egy szőke hajú lányon. Biztos ő Emma -gondoltam. Ahogy közelebb mentem döbbenten torpantam meg. Egyszerre voltam itt és Emmába mindent éreztem amit ő érez.

Julian lehunyta a szemét.
Már nem táncoltak. Dermedten álltak, Emma levegőt is alig vett. Jules keze a bőrére simult. Julian ezerszer hozzáért már: tréningezés közben, a harc alatt, vagy amikor egymás sebeit ápolták.
Ám a fiú még soha nem ért hozzá így.
Julian úgy festett, mint akit elvarázsoltak. Mint aki tudja, hogy elvarázsolták, és minden idegszálával küzd ellene, erei borzalmas lelki tusájának a ritmusára lüktetnek. Emma érezte a pulzusát a csupasz hátára simuló kezén át.
Közelebb húzódott Julianhez, csak egy kicsit, alig egy centire. A fiú felhördült.

A kép hirtelen megváltozott és egy tengerparton találtam magam.

A fiú még mindig fogta a csuklóját. Emma nem tudta, hogy ő hajolt oda Julianhez, vagy a fiú hajolt oda őhozzá. Talán mindketten egyszerre hajoltak a másik felé. Úgy ütköztek össze, akár két egymásnak csapódó csillag, aztán a fiú megcsókolta.
Jules. Julian. Julian megcsókolta őt.

A lábaim már remegtek a sok érzelemtől és leroskadtam egy közelbe lévő sziklára, de a kép megint változott.

Elfordult a fiútól, ám még látta, ahogy Jules eddig oly nyílt arca bezárul, akár egy becsapódó ajtó. Emmának összeszorult a gyomra, amikor rájött, hogy akárhány démont is ölt meg ma este, a bátorsága pont abban a pillanatban hagyta cserben, amikor leginkább szüksége lett volna rá.

A helyszín újra megváltozott.

-Emma -szólt Julian -, vissza kéne menned a házba. Aludt ki magad! Mindkettőnkre ráférne...
A lány a fogát csikorgatta.
-Ha most meg akarsz szabadulni tőlem, akkor itt kell hagynod, mert én nem megyek sehova.
Julian habozott. Emma látta rajta a feszültséget, eltöltötte a testét, úgy áradt belőle, akár a partra zúduló hullám.
-Hagyj itt engem! -szólt a lány éles hangon. -Hagyj itt!
A fiú feszültsége a tetőpontjára hágott, majd leomlott, és mintha szertefoszlott volna, akár a sziklákon megtörő hullám.
-Nem megy -mondta mély és elcsukló hangon. -Istenem, nem megy. -Félig lehunyt szemmel felemelte a másik kezét is, és a lány arcára simította. Ujjait Emma hajába csúsztatta, és magához húzta a lányt. Emma épp csak szippantott a hideg levegőből, aztán Julian szája már az ajkára is tapadt, és a lány érzékei megvadultak.

A szívem hevesen dörömbölt a mellkasomba majd fájdalom hasított a fejembe. Magam elé kaptam a kezem és összeroskadtam.
-Evi -kiáltotta felém Nick. A tekintetem a felém hajoló arcra vándorolt.
-Jules -suttogtam aztán a világ elsötétedett körülöttem.