Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Csak barátok....

Az ebéd végeztével visszamentünk a könyvtárba mivel csak ott volt Tv.
-Nem értem. Itt nincs minden szobába Tv? -tártam szét a kezem értetlenül.
-Mert mi megvagyunk Tv nélkül is -vágta rá Nick mire megforgattam a szemem.
-De akkor is. Nem szoktatok unatkozni? -vontam fel a szemöldököm.
-Eltöltesz velünk két hetet aztán nem fogod hiányolni a Tv-t -nevette el magát Nick és átkarolta a vállam.
-Ne tapizd a hugom -szólalt meg Ádám tettett szigorral mire éreztem, hogy elvörösödöm.
-Ezer bocs -kuncogott Nick és elengedett, de továbbra is mellettem sétált.
-Amúgy Evi -karolt belém Karolin.
-Igen? -néztem rá.
-Nick kettesbe hagynál minket? -pillantott Nickre.
-Na, de...-kezdett ellenkezni aztán egyet legyintve Ádám után sietett.
-Kezdjek félni? -pislogtam Karolinra.
-Nem dehogy -nevette el magát. -Csak egy kicsit beszélgetni szeretnék. Van barátod? -kérdezte kíváncsian.
-Nincs -ráztam meg a fejem nagyokat pislogva.
-Tetszik valaki? -vonta fel a szemöldökét mire újra megráztam a fejem. -Nickel, hogy áltok? -nézett a szemembe.
-Aha már értem miért akartál velem beszélni -nevettem el magam. -Nyugi Nickel csak barátok vagyunk, megbízok benne és nem akarom elrontani ezt a kapcsolatot azzal, hogy hamis reményeket kezdek el iránta táplálni -néztem a szemébe.
-Látom nagyon határozott vagy -bólintott halvány mosolyal. Vissza mosolyogotam rá. Igen Nickel csak barátok vagyunk azért érzek iránta ilyen melegséget mert megbízok benne -gondoltam magamba.
-Ki beszéltetek már? -lépett ki a könyvtár ajtaján Nick.
-Hiszen éjjel nappal rólad beszélünk -kuncogtam fel.
-Azt hiszed nem tudom? -vigyorodott el majd félre állt, hogy beengedjen minket. Elléptem mellette majd egy pillanatra ránéztem. -Mi a pálya? -vonta fel a szemöldökét.
-Semmi -ráztam meg a fejem.
-Miről beszéltetek? -kérdezte kíváncsian.
-Lányos dolgokról -vontam meg a vállam.
-Rólam is? -vigyorodott el.
-Persze -bólintottam megforgatva a szemem és leültem az egyik fotelbe.
-Na mit nézzünk? -fordult körbe Ádám.
-Bármit csak ne csöpögjön a romantikától -vágta rá Nick.
-A múltkor is öldöklőset néztünk -ellenkezett Karolin. Szórakozottan hallgattam a veszekedésüket miközbe az egyik könyvet lapozgattam. A fegyverekkel kapcsolatos tudnivalók voltak benne fényképekkel.
-Akkor döntsön Evi -sóhajtott fel végül Ádám.
-Hm? -néztem fel a nevem hallatán.
-Válasz te -mondta Ádám.
-Mi a választék? -érdeklődtem.
-Bármi ami eszedbe jut -vágta rá Nick. -Csak ne romantikus legyen kérlek -tette össze a két kezét könyörögve.
-Mi az nem szereted a romantikát? -vigyorodtam el.
-Dehogynem szereti csak fél, hogy megint elérzékenyül. Előtted ciki lenne -vigyorgott Ádám vadul.
-Ne hallgass rá, ez nem igaz -ellenkezett Nick hevesen.
-De igaz -kapcsolódott be Karolin.
-Kettő egy ellen -néztem Nickre mire összefonta a kezét.
-Legyen a felhők felett 3 méterrel -jelentettem be mire Karolin elvigyorodott.
-Direkt kínzol ugye? -nézett rám Nick csúnyán.
-Akkor legyen más? -pislogtam rá elbizonytalanodva.
-Aha -bólintott.
-Héé ne már ne hagyd, hogy befolyásoljon -hápogott Karolin.
-Nem is csináltam semmit -nevette el magát Nick. Az ajkamat harapdálva gondolkodtam.
-Nincs véletlenül valami árnyvadászos film? -szólaltam meg.
-Azt már százszor láttuk -legyintett Nick.
-De én még nem -fontam össze a kezem durcásan. Nick pár pillanatig engem fürkészett aztán elmosolyodott.
-Legyen. Még mindig jobb mint a felhők felett -adta meg magát mire én is elvigyorodtam.

-Csinálok még popcornt -álltam fel a film felénél és a tálakat felkapva kimentem a könyvtárból. A film amúgy eddig nagyon jó. Állítólag akik játszák valóban árnyvadászok legalábbis Nick azt mondta.
-Szia -köszönt rám Mia.
-Szia -mosolyogtam rá. -Mi jót csinálsz? -érdeklődtem.
-Unatkozok. Nem csatlakozhatok hozzátok? -kérdezte reménykedve.
-Gyere nyugodtan. Épp popcornt megyek csinálni. Segítesz? -mosolyogtam rá.
-Persze -vidult fel és előttem ugrándozva elindult a konyha felé. Nevetve követtem majd beléptem a konyhába.
-Nem tudod hol tartják a popcornt? -túrtam bele a hajamba.
-Nem -rázta meg a fejét.
-Szuper -bólintottam és egyesével kinyitogattam az összes szekrényt.
-Mit keresel olyan bőszen? -hallottam magam mögött Nick derűs hangját.
-Popcornt -válaszoltam és felé fordultam. Nick odalépett az egyik szekrényhez kinyitotta majd a kezembe nyomott három csomagot. -Köszi -bólintottam.
-Nincs mit -vonta meg a vállát és nekidőlt az asztalnak pont a mikró előtt. -Van egy olyan érzésem, hogy valamit elhallgatsz előlem. Észrevettem ám, hogy film közbe többször engem néztél -jegyezte meg.
-Na és akkor mi van? -vontam meg a vállam miközbe a padlót bámultam.
-Nem tudom. Mondd meg te. -mutatott rám.
-Azért néztelek mert feltűnt, hogy hasonlítasz Jace-re -vágtam rá ami félig igaz is volt.
-Sokan mondták már -mosolyodott el.
-Ajj ne megtennéd, hogy elhagyod ezt a pimasz vigyort? -nyögtem fel mire a mosolya kiszélesedett aztán a tekintete mögém vándorolt.
-Szia Mia. Észre se vettelek -mosolygott rá.
-Szia -köszönt vissza Mia.
-Megengedtem neki, hogy velünk filmezzen. Remélem nem gond -jegyeztem meg miközbe a csípőmmel kissé odébb löktem, hogy odaférjek a mikróhoz.
-Nekem nem gáz -lökött vissza mire fintorogva ránéztem. -Evi még mindig beszélni akarsz a barátaiddal? -kérdezte halkan mire reménykedve felkaptam a fejem.
-Lehet? -néztem a szemébe.
-Igen, de nem árulhatod el, hogy hol vagy -jelentette ki.
-Köszönöm -öleltem át boldogan és a nyakába fúrtam a fejem. -Nem tudom, hogy érdemeltem ki, de nagyon köszönöm és esküszöm, hogy meghálálom -hadartam széles vigyorral az arcomon. Nick feszülten állt az ölelésembe. Tisztára olyan volt mintha egy élettelen fadarabot ölelnék, aztán ellazult és körém fonta a karjait. Pár pillanattal később oldalról valaki átölelte a derekunkat és szinte összenyomott engem meg Nicket. Nevetve néztem le Miára és megsimogattam a szőke fürtjeit.
-Oké elég az érzelmekből -morogta Nick és kibontakozott az ölelésünkből, de ő is mosolygott. -A film után felhívhatod rendben? -nézett a szemembe kérdőn.
-Rendben -bólintottam vigyorogva.

Vissza mentünk a könyvtárba és tovább néztük a filmet. És igen ennek a végén is elbőgtem magam. Amúgy én szinte minden film végén sírok. Ez nálam már megszokás vagy mi.
-De most nem értem. Hogy lehetnek testvérek? -szipogtam kifújva az orrom.
-Nem testvérek na -paskolgatta a karom Nick.
-Hát, de az az átkozott Valentine azt mondta -néztem rá.
-De nem azok -erősködött. -Csak én tudom jobban -mosolygott rám.
-Nincs több része? -érdeklődtem.
-Filmbe nincs, de könyvben igen -vonta meg a vállát Ádám.
-Értem -bólintottam.
-Én szerintem ledőlök -állt fel Nick. -Evi jösz? -nézett le rám.
-Igen. Felhívhatom Hannát? -álltam fel.
-Persze -bólintott. Mindketten kimentünk a könyvtárból aztán Nick a szobájából kihozta a mobilját. -Tessék -adta a kezembe.
-Köszi -mosolyogtam rá majd hozzá léptem és bizonytalanul megpusziltam az arcát aztán sarkon fordultam és bementem a szobámba.

Az ablak párkányon ülve tárcsáztam Hanna számát. Magamba imádkoztam, hogy vegye fel, nem igazán szerette felvenni az ismeretlen számokat.
-Igen? -szólt bele Hanna mire a szemembe könny szökött. Olyan jó volt hallani a hangját.
-Szia. Evi vagyok -köszöntem vidám hangon mire ő felvisított.
-Evi. Hogy mennyire hiányzol! Hogy volt képed egy szó nélkül lelépni? Miért nem köszöntél el legalább? Tudod mennyire aggódtam? Hogy vagy? Hol vagy? Mikor jössz haza? -zúdította rám a kérdéseit. Szomorú mosolyal néztem magam elé. Bárcsak elmondhatnám neki az igazságot. Biztos megértené. De nem tehetem, nem mondhatok neki semmit.
-Ne haragudj rám, de sietnem kellett. Nyugi nincs semmi bajom, nagyon jól megvagyok. Csak hát hiányzol...-motyogtam a sírás szélén állva. Fél órát ha nem egy órát beszélgettünk aztán elköszöntünk egymástól. Az arcomon végig folytak a könnycseppek miközbe a távolba bámultam aztán kinyitottam az ablakot és kimásztam.
-Evi eszedbe ne jusson -förmedt rám Nick és a derekamnál fogva vissza rántott.
-Az Isten szerelmére nem akartam megölni magam -néztem rá bosszúsan. -Csak a tetőre akartam felmenni -vontam meg a vállam.
-Nem vagy te pókember, hogy a falon mássz fel -csóválta meg a fejét miközbe gyanakodva figyelt.
-Nick ne nézz így rám. Jól vagyok -nevettem el magam. -Szeretek a tetőn lenni, otthon is ott szoktam lenni amikor egyedül akarok lenni -dörzsöltem meg a karom.
-Hogy ment? -kérdezte a telefon felé intve.
-Boldog vagyok, hogy hallhattam a hangját. Vagy százszor el kellett ismételnem, hogy jól vagyok -vontam meg a vállam.
-Értem -bólintott.
Egy ideig mindketten hallgattunk aztán Nick jó éjszakátot kívánt majd az ajtó felé indult, de az ajtóba megtorpant.
-Szeretnéd, hogy maradjak? -kérdezte, de nem fordult felém.
-Ha neked nem gond. Nem akarlak kihasználni, de úgy érzem, hogy melletted biztonságba vagyok. Nem kell mellettem aludnod csak legyél itt bent velem -kértem. Nick megfordult és halványan elmosolyodott.
-Maradok. Menj fürödj meg. Akarod, hogy oda is elkisérjelek? -billentette oldalra a fejét.
-Nem oda nem kell -nevettem el magam aztán a ruhás szekrényhez léptem és kivettem az egyik hálóinget.

1 óra múlva:
Malmozva ültem a szobába mellettem Nickel.
-Sokkal jobb lenne ha lenne itt bent Tv -törtem meg a csendet.
-Miért? -pillantott rám.
-Mert akkor nem lenne ez a kínos csend -sóhajtottam fel.
-Na igen -bólintott felkuncogva. Lejebb rángattam a hálóinget ami túl rövid volt ráadásul átlátszó ezért magamon kellett hagynom a melltartót és a bugyit is.-Nevetséges ez rajtad. Nem tudom mit gondolt Karolin -jegyezte meg Nick.
-Nekem mondod? -motyogtam és magamra húztam a takarót. -Olyan mintha nem lenne rajtam semmi -húztam el a szám mire Nick tekintete megvillant.
-Említettem, hogy élénk a fantáziám? -érdeklődött mire méltatlankodva a vállára csaptam.
-Annyira undorító vagy -háborodtam fel. -Tudod mit? Alhatsz a földön -morogtam.
-Csak vicceltem. Én nem vagyok az a paraszt -morogta mire lesütöttem a szemem.
-Ne haragudj -suttogtam mire könnyedén megsimította a hajam.
-Nem haragszok -rázta meg a fejét. Az oldalamra fordultam háttal Nicknek és lehunytam a szemem. De az álom egy ideig elkerült. Nick viszont hamar benyomta a szunyát. Fél óra múlva hangosan horkantott majd átvetette a kezét rajtam, hozzám simult és a fejét a nyakamba hajtva tovább szuszogott. A szívem hevesen vert a mellkasomba és alig mertem levegőt venni. Mintha a testembe áram cikázott volna végig és ez egész testem beleremegett. Nick kezébe csúsztattam a kezem mire közelebb bújt hozzám és megszorította a kezem. Éreztem, hogy a könnyek végig peregnek az arcomon. Olyan jól esett az érintése, túlságosan is jól. Nem tudom mi, de a szívem mélyén valami változás indult meg bennem.....Valami ami egyszerre tett boldoggá és zúzta porrá a szívem.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro