Bármennyire is féltem muszály volt haza mennem. Megtehettem volna, hogy Hannáéknál maradok, de ismertem a bátyámat..Tudtam, hogy utánam jönne, még az is kitelt volna tőle, hogy elrabol. A házak és az üzletek némán suhantak el mellettünk. Erik felajánlotta, vagyis inkább követelte, hogy ő vigyen haza én pedig belementem. A háttérbe éppen Demi Lovato: Heart by heart című száma szólt. Lehunytam a szemem és halkan felsóhajtottam.
-Nem kell haza menned ha nem akarsz -szólalt meg Erik.
-Tudom -pillantottam rá majd lesütöttem a szemem.
-Annyira makacs vagy -sóhajtott fel majd befordult az utcánkba aztán leparkolt a házunk előtt. Egy ideig mindketten némán bámultuk a sötét házat. Bárcsak ne lenne itthon Roli!
-Azt hiszem én megyek -sóhajtottam fel és éreztem, hogy a kezem erősen remeg.
-Evi bármi van hívsz oké? -fogta meg a kezem és mélyen a szemembe nézett.
-Oké -bólintottam az ajkamat harapdálva majd szorosan megöleltem aztán kiszálltam a kocsiból.

Zsebre vágott kézzel lépkedtem a ház felé miközbe a félelem átjárt. Talán nem a bejárati ajtón kéne bemennem hanem az ablakon keresztül. Erik kocsijának fényszórója végig söpört a házon mire láttam, hogy a konyhába meglebben a függöny. Istenem add, hogy csak a szél legyen, vagy apa. Felőlem bárki legyen csak Roli ne. Néztem ahogy Erik kocsija távolodik majd megindultam a szobám ablaka felé. Oké akkor, hogy is mászunk most fel? Szemügyre vettem a gesztenye fa és az ablakom közti távolságot. Ha reggel le tudtál úgy ugrani, hogy nem tört el a lábad akkor ezt is meg tudod csinálni -biztattam saját magam. Felkapaszkodtam a fára és egészen addig másztam, hogy a lehető legközelebb legyek az ablakhoz. Ahogy lenéztem egy pillanatra elfogott a pánik. Mi lesz ha le esek? -kérdeztem saját magamtól. Aztán megnyugodtam. Csak hinnem kell benne és sikerülni fog. Miért nem azt a szobát választottam ahol erkély is van? Jah megvan ott nincs létra, hogy fel tudjak mászni a tetőre. Bárcsak a ház mellett is lett volna egy létra ami az ablakomhoz vezet. Na jól van Evi ne húzd az időt. Ugrás! És én ugrottam. Lihegve és egybe megleppetten húztam fel magam majd az egyik kezemmel belöktem az ablakom. (Szerencsére Roli nem foglalkozott azzal, hogy bezárja). Bemásztam a szobámba és megkönnyebbülten sóhajtva bezártam az ablakot. Megcsináltam és Roli lehet, hogy itthon sincs. Ekkor azonban felgyullad az éjjeli lámpám...

-Nahát, nahát. Hazajött a hugocskám -hallottam Roli hangját az ágyam felől. Ne, ne, ne. Kérlek ne!!! Ez nem lehet. Lassan, rettegve fordultam meg és ránéztem a bátyámra. Az ágyamon terpeszkedett és komoran nézett rám. -Csoda, hogy hazajött a kisasszony -állt fel gúnyos mosolyal.
-Menj ki a szobámból -suttogtam.
-Áá...nem úgy van az hugocskám -csóválta meg a fejét. -Tudod mennyire feldühítetted a haverjaimat? -kérdezte felém lépve.
-Nem érdekelnek a haverjaid -hátráltam el tőle.
-Tudod talán nem is osztozkodok rajtad -tűnődött el. -Ha tudnád miket terveztek veled a srácok, nem hagyhatom, hogy a hugocskám olyan csúnya dolgokat átéljen -csóválta meg a fejét és még közelebb lépett hozzám.
-Miért csinálod ezt? -kérdeztem elkeseredetten. -Te nem voltál ilyen -néztem rá könnyes szemekkel.
-Hogy miért csinálom ezt? -horkantott fel. -Talán mert megtehetem -röhögte el magát.
-Anya nagyon csalódott lenne -suttogtam.
-Ne merészelj nekem anyával jönni -csattant fel. -Itt hagyott minket -szorította ökölbe a kezét és a fejem mellett a falba ütött mire össze rezzentem. -Csak ketten maradtunk hugocskám -suttogta közvetlen a fülembe. -A fater azt se tudja mit csinál, legalább mi ketten tartsunk össze -mormolta.
-12 éves koromba már elvesztettem a bátyámat -morogtam mire az arcomra nézett.
-Ha nem lennél ennyire makacs és ellenálló talán én is másképp bánnék veled -suttogta és az álamat erősen megszorítva kényszerítette, hogy a szemébe nézzek.
-A tulajdon bátyám vagy. Ugyan azok a szüleink -suttogtam reszketve. -Nem helyes amit teszel -ráztam meg a fejem.
-Honnan tudhatnád, hogy mi helyes és mi nem? -kérdezte gúnyos mosolyal. -Szerinted a vér annyit számít? -hajolt közel hozzám azzal a szándékkal, hogy megcsókoljon, de én elfordítottam a fejem. -Mondtam, hogy ne ellenkezz -szorította meg erősen a kezem és szorosan magához rántott. -Ezt akarod, hogy durva legyek? -kérdezte sziszegve és az egyik kezével megmarkolta a fenekem.
-Ne, engedj el -vergődtem a sírás szélén állva.
-Azt hiszed, hogy ezzel meghatsz? Egész napra leléptél, most pedig meg lessz a büntetésed -morogta vészjós hangon aztán egyszerűen mint egy zsákot felkaptt és nekiszorított a falnak.
-Ne -kiáltottam fel a vállát püfölve.
-Most majd megtanulod, hogy nem mondhatsz nekem ellent -röhögött fel és az ajkát erőszakosan az ajkamra tapasztotta és a nyelvével kényszerítette, hogy szétnyissam az ajkam. Próbáltam ellen állni, de túl erős volt.
-Hagyj Roli kérlek -zokogtam amikor kigombolta a nadrágját. Lecsúsztam a földre és a kezembe temetve a fejem zokogtam.
-Ne rinyálj már -förmedt rám. -Olyan vagy mint egy picsogós liba -rántott fel egy határozott mozdulattal. -Tudod hugocskám mindig is tetszettél nekem -csevegett miközbe levette a pólóját. -Szépen kifejlődtél, a tested kész nő -mormolta miközbe lehúzta rólam a pulcsit.
-Ne, ne nyúlj hozzám -toltam el magamtól a mellkasánál fogva. -Kérlek, bármit megteszek -néztem rá könnyezve.
-Vetkőzz -mondta némi gondolkodás után. -Nem kapod meg a büntetésed ami amúgy járna, ha levetkőzöl. Ezek a ruhák túl sok mindent takarnak -húzta végig a kezét a karomon. A szemébe néztem, de nem tudtam belőle mit ki olvasni. -Gyerünk Evi -villant meg a tekintete fenyegetően.
-Kérlek bármit kérhetsz csak ezt ne -estem térdre előtte.
-Nem tudlak megérteni -csóválta meg a fejét. -Mire jó ez az ellenkezés? Azzal csak neked lesz rosszabb. -nézett a szemembe értetlenül.
-A bátyám vagy Roli. Az édes bátyám -tápászkodtam fel remegő lábakkal.
-Nem unod még? -kérdezte gúnyosan mosolyogva. -Na hop, hop. Le a ruhákkal -mordult fel.

Undorodtam magamtól, el akartam süllyedni, meg akartam halni. De nem volt más választásom, muszály volt levetkőznöm. Ha nem engedelmeskedek neki akkor ki tudja mit tesz. Roli éhes szemekkel bámult mire a gyomrom felfordult. A drog komolyan ennyire elvette az eszét? Vagy megőrült volna?
-Ne várakoztass meg Evi -suttogta.
-Ha...ha levetkőzök..meg-megigéred, hogy békén hagysz? -kérdeztem megalázottan.
-Naná, de azt nem igérem, hogy nem akarok majd többet -mosolyodott el ördögien aztán intett, hogy vetkőzzek. Lehunytam a szemem miközbe folyamatosan könnyeztem aztán felemeltem a pólóm szélét, hogy levegyem. De ekkor....

-Roland hagyd békén a hugodat -csattant fel az ajtóba apa hangja. Az én szemem kipattant, Roli pedig döbbenten pördült az ajtó felé. Apa ott állt a szobám ajtajába tiszta ruhába és tiszta tekintettel. -Evelin, kislányom. Ne hagyd, hogy a bátyád kihasználjon -nézett a szemembe.
-Apa -suttogtam döbbenten. 5 éve nem hallottam beszélni, csak mindig morgott amikor találkoztunk. Most mégis...olyan volt mint régen. Apa elindult felém határozott léptekkel majd magához ölelt. Pár pillanatig feszülten álltam a karjaiba aztán ellazultam és én is átöleltem. -Apa -suttogtam elcsukló hangon és a pulcsijába fúrtam a fejem.
-Boldog Születésnapot kicsi lány -simította meg a hajam gyengéden.
-Hát tudod, hogy ma van? -húzódtam el tőle elképedve. A szemembe nézve bólintott.
-Hogy felejthetném el a hercegnőm szülinapját? -simította meg az arcom aztán Rolihoz fordult. -Kérj bocsánatot a hugodtól -parancsolt rá szelíd hangon. Roli elképedve pislogott (ezzel a helyzettel még ő se tudott mit kezdeni). Pár pillanatig hezitált aztán rámnézett.
-Bocs -morogta, de semmi megbánás nem volt a hangjába.
-Na gyertek le rendeltem pizzát -indult meg én pedig sietve követtem. Roli viszont elkapta a karom mire ledermedtem.
-Nagy szerencséd van -suttogta a fülembe aztán elengedett én pedig apa után futottam.

Nem tudtam ellazulni, éberen figyeltem mindkettejüket. Bár lehet, hogy most nem volt félni valóm. Apa vidám volt és kérdésekkel bombázott minket. Szűkszavúan válaszolgattam Roli meg csak hümmögött. Egész vacsora alatt maga elé bámult és senkire nem nézett rám. Én pedig elkezdtem reménykedni...talán még lehetünk egy család. Lehet, hogy apa abba hadja az ivást, Rolinak meg keresünk valami szakorvost. Minden szép lehet. Vagyis...nem teljesen. Anyát már senki nem hozhatja vissza.
-Mennem kell -pattant fel Roli aztán lelépett. Pár pillanat múlva a bejárati ajtó becsapódott mögötte.
-Sokat változtatok -jegyezte meg apa.
-Igen sokat -érettem vele egyet és lesütöttem a szemem.

Apával sokáig beszélgettünk, de mivel nekem holnap iskola így hamar elköszöntünk egymástól. Bármennyire is élt bennem a remény, úgy búcsúztam el apától, hogy egy ideig biztos nem látom újra így. Ilyen vidáman, ilyen élet erősen.

Bebújtam a takaróm alá és az oldalamra fordulva össze gömbölyödtem. Az álom hamar rámtalált és magával ragadott...