*Castiel*

A lány szobájában állva tanakodtam, hogy elmondjam-e neki a tapasztaltakat vagy inkább ne. Ő türelmesen várta, hogy végre elkezdjem a mondandómat.
- Szóval... Háladásra a pulykához mit készítesz? - bögtem ki.
- Nem ezt akartad mondani! De kérdésedre válaszolva áfonya öntettel készítem a pulykát.
- Nem. Egyáltalán nem erről akartam veled beszélni... Hanem...
- Különös jelenséget észleltek egy hulla házban. - jelent meg Sam. - Ohh szia Cas. Megzavartam valamit?
- Nem. - előztem meg a válaszadásban Tinát.
- Szükségem lenne rád... Khm szükségünk. - hallgattam Sammy makogását.
Ezt hallgatva gondolkoztam el Dean egyik kérdésén "Ezek komolyan ennyire vakok?"
Hát haver igen. - válaszoltam meg magamban a kérdést.
- Cas! - hallottam az előbb említett vadász hangját.
- Igen? - jelentem meg elötte.

*Stamatina*

A hullaház elött száltam ki a kocsiból Sammy társaságában, miközben Dean és Troy a szemtanút hallgatta ki.
- Szörnyű! Ez borzasztó! - rohant ki egy férfi a lengőajtón, és majdnem Sam-nek ütközött.
- Ez egy...
- Igen úgy tűnik zsarukánk nem bírta. - léptem be az ajtón.
- Az FBI-tól jöttünk, a különös hullák miatt. - vettük elő a kamu igazolványokat.
- Remélem maguk bírni fogják. - vezetett a lefedett hullákhoz a boncnok. - Az összes cirkuszi dolgozó volt.
- C... cirkusz? - nyelt Sam.
- Igen. Bohócok.
- Szuper. - sápadt le a srác.
- Láthatnánk őket? - mentem közelebb a boncasztalhoz.
- Tina! - nyüszitette a mellettem álló.
- Te maradj ott. Én addig megnézem őket. - mosolyogtam rá.
Kibelezet, tüdőnél felvágott, szem és végtag nélküli test roncsok tárultak a szemeim elé.
- Marionett bábu készítő. - nevetett fel a sajátos viccén a doki. - Nem... ?
- Nem! - ráztam a fejem. - Köszönjük. - hajtottam vissza a lepelt.
- Egy vacsorával megköszönhetné. - támaszkodott az asztal széléhez.
- Halálian főzök. - vigyorogtam.
- Hehe...
Kikerülve a férfit indultam meg a telefonáló Sammy felé.
- Beszéltek a szemtanúval, aki az elkövetkező barátnője.
- Szegény csaj. - indultam a kocsim felé.

*******

- Sose volt erőszakos. Ő alkotott nem pedig rombolt. Énekes volt, de pár napja kirúgták a bandából, azóta furcsa. Ohh jaj. - borult a nyakamba zokogva a nálam pár évvel idősebb lány.
- Héé. Mi tudunk segíteni. - veregettem meg a vállát.
- Majd megénekli. - súgta Dean az öccsének, mire csúnyán néztem rá.
- Sajnálom. - törülgette a könyeit Rose.
- Megesik, hogy az ember kiadak. - legyintettem. - Nekünk mennünk kell. - búcsúztam el.

*******

A fejem zúgott az oldalam fájt, és eléggé hörögve tápászkodtam fel a sikátori kuka mellől.
- Rohadék. - vicsorogtam, majd újra neki kezdtem a démon üzés szövegének, immár sikeresen.
- Patrick. - sikkantotta Rose, és szerelme mellett termet. - Köszönöm Tina. Vissza adtad.
- Sammy! - öleltem magamhoz a srácot. - Elmúlt, most már nyugi van.
- Ennek örülök. - mosolygott rám. - Menjetek a kocsihoz, én addig eltakarítók.
- Bírni fogod?
- Most már halott. Így igen.
Bólintottam, majd elindultam Rose társaságában a kocsihoz, magunk mögött hagyva a hegedű vonóval kinyírt bohócot.
A gyomrom a kocsi mellett gondolta úgy, hogy feladja a szolgálatot és az eddig elfogyasztott ételt vissza adja.
- Biztos agyrázkódás. - ültette be  az ájult Patrick-ot Rose.
- Lehet. - hagytam rá, majd beszáltam az anyósülésre és a fejemet a hideg üvegnek támasztottam.
- Ezt gyakoróltátok Luciferrel? - ült mellém Sam.
- Tessék?
- Már alig van valamicske sérülésed. - fogadta el a kezébe nyomott kocsi kulcsot.
/Terhes vagyok, azért gyógyulok gyorsabban./ - morzésztam le az ablakra a választ.
- Hol láttál te 120-as táblát? - hajolt előre egy kis idő múlva Rose. Így Sam-re kaptam a fejem, aki elfehéredő újjakal szorította a kormányt.
- Ne hajtsad ki a kocsimat. - suttogtam.
A tempón lassított, de a szóritáson nem.
- Te megzakkantál? - fordult felém, amikor a hátsó ülésen lévő párt kitedtüd a házuk előtt.
- Parancsolsz?
- Te...
- Ne mond ki! Nem akarom, hogy mások is hallják. - utaltam ezzel a mániákus libára.
- Szóval Úgy harcoltál egy démon ellen! El ment az eszed?
- Védve vagyok. Luc tett rám valami vudu ízét. - poénkodtam el a válaszom végét, de ezt a vadász nem értékelte.
- Még is hogy, egyáltalán hogyan lettél...
- Hát amikor a méhecske meg a virág...
- Stamatina Johnson!
- Sam Winchester! - néztem rá.
- Komolyan!
- Amikor visszatért nagyon örültünk egymásnak. - fogalmaztam visszafogottan.
- Tudja még valaki?
- Te és Lucifer. - állította le a kocsit, majd kiszálltunk belőle.

*******

- Balthazar! - fordultam a plafon felé, és sokadjára hívtam újra az elmúlt 3 órában az angyalt.
Újra csak semmi.
- Meddig kell még itt dekkolni? - türelmetlenkedet Gabriel a nappaliban.
- Szeva! - intett neki Lucifer, aki nagyban elkerülte a két megidézett angyalt, Castielt és Gabrielt.
- Angyal buli van, és csak engem nem hívtok meg? - jelent meg Balthazar.
- Balty! - rohantam oda hozzá, és átöleltem, de Ő eltolt magától.
- Mi az? - néztem rá furcsán.
- Nem hallottad még Tina? Pedig azt hittem, hogy angyalok pletykásak. - kezdett bele Dean, de Castiel és Sam is a lábára taposott. - Héé! - háborgott az idősebb vadász.
- Újra kérdezem mi az? Mi a baj? - néztem körbe. - Mit tudtok amit én nem?
- A te állapotodban, nem kéne most erről tudni. - simitott végig az arcomon Gabriel, majd hozzáért a homlokomhoz, és elsötétült minden.

*Sam*

Megindultam Balthazar felé, de Lucifer megelőzőt, és felkenve a falra a férfit kezdett vele ordítozni.
- Hogy tehetted ezt vele te féreg? Meg sem fordult a fejedben, hogy soha se csalna meg? Mégis mi a fészkes fenét képzeltél?
- Megérdemelnéd, hogy egyesével kitépjük a szárnyaid és feldugjuk. - vetette közbe Dean. - Tudtad, hogy terhes? - tette fel a kérdést, mire megrovon néztem rá, mivel ezt Tinának kellet volna elmondania.
- Terhes? - hallatta Balthazar a hangját, most először, mióta itt van.
- Az. Tőled! - néztem farkas szemet a férfivel.