*Stamatina*

- Újra! - hallottam az újabb utasítás, mire feltápászkodtam a földről. - Van még mit gyakorolnunk. - hajította felém Luc a késeket. - Ne remegjen meg. Tartsad, és azonnal hajitsd vissza, de az lenne a legjobb, ha miközben repülne, már vissza felé repítenéd.
- Véletlenül ne dobáljam a fejem felett? - kaptam el egyet, ami megvágott, de azonnal el is tűnt a vágás. - Gyors. - bámultam a tenyeremet.
Luficer csak megforgatta a szemeit.
- Figyelj. Én csak segíteni szeretnék neked. Nem kívánom azt a sorsot, ami édesanyáddal történt. Nem akarlak elválasztani a gyermekeidtől.
- Tudom. - tettem a kezem a hasamra.
- Vissza mész! - lépet közelebb hozzám.
- Kell egy fuvar? - jelent meg hirtelen Castiel.
- Mivel azt se tudom, hogy hol vagyok, így megköszönném.
Cas csak bólintott, majd várakozóan ránézett Luciferre.
- Mindjárt. - vágta meg a kezét, és kezdett szövegelésbe. - Mehettek. - nézett fel rám.

*******

Sammy-vel a bevásárló központ közepén tanakodtunk, hogy melyik fajta só lenne a jobb.
- Úgyan az mint az ásónál? - turt bele a hajába.
- Nagyon, úgy tűnik. Megint nem tudunk megegyezni. Vigyük mind a kettőt. - ragadtuk meg egyszerre a sót. - Mi történt a kezeddel?
- Semmi.- válaszolta. - Jó, hogy újra itt vagy. 5 nap után. - váltott témát.
- Sammy. - álltam lábujjhegyre, és érintettem meg az arcát.
- Ne... - fordította el a fejét, és elvette a kezem az arcáról.
- Mi a baj?
Válasz helyett csak nyelt egyet, és elvette a polcról a sót, majd indult a kasszához.
- Sam! Gyors vagy. - értem utol.
- Csak gyorsabban, nagyokat lépek.
- Ühüm. - pakoltam ki a kosárból.
- Friss házasok? - pillantott ránk a kasszás nő.
- Csak jegyesek. - karolta át a derekam Sammy, és bele puszilt a hajamba. - Az én samponomat használtad szívem?
- Az enyém elfogyott. - türtem hátra egy hajtincset, elvörösödve.
- Sok boldogságot. - köszönt el a nő.
Felemelve a kisebb szatyrot, mentem az Impala felé.

*******

- Miért van itt ilyen hideg? - cseréltem újra egy fél órán belül pulóver.
- Nem tudom. A fűtést már vagy egy órája felvettem. - diderget mellettem a fiatalabb Winchester.
- Ezeknek mi a baja? - fordult Cas felé Dean.
- Nem tudom. Kellemes idő van. - válaszolta az angyal.
- Miii megg... megfagyunk. - vacogtam. Kínomban már fel s le ugráltam.
- Ne mond, hogy nem fásztok? - nézett Sam a bátyára.
- Nem fázok. Utánna keresel, hát ha egy újabb "kedves" ajándék?
- Elmentek otthonról? Dehogy ülök a géphez, még oda fagyok.
- Olyan hideg a hangulatotok.
- Haha. - grimaszoltam az idősebb vadászra.
- Semmit se találtam. - jelent meg Troy, feljőve a könyvtárból.
Közelebb léptem Sam-hez és egy pokrócot teritettem magunkra.

*Anna*
Vigyorogva konstatáltam a legújabb tervem, amikor megjelent mellettem Balthazar.
- Ez a te műved?
- Micsoda? - kérdeztem vissza.
- Megfagynak az emberek.
- Én soha nem csináltam és csinálnék ilyet. - hazudtam könnyűszerrel. - De nézd csak! - fogtam meg a vállát. Majd megmutattam azt a látványt, ahogy a vadász lány, társa nyakát ölelve alszik.
- Ez...
- Pontosan. Hisz a srác is megmondta, hogy átvedte a helyed. - ferditettem el a mondanivalót.
Eldeformáltam egy újabb képet, és azt tártam a mellettem lévő férfi szemei elé.
- Ha nekem, nem hiszel, nézd meg ezt. Én csak jót akarok neked, hogy gyere rá milyen is az a lány. Nincs értelme vissza menned hozzá. - fordultam felé.
Haraggal a szemeiben húzott magához közel. Visszafolytva a diadalittas nevetésem kezdtem megszabadítani Balthazart a ruháitól. Magunk mögött hagyva a kreált képet, amelyen Stamatina és Sam Winchester éppen egymásba feledkeztek.

Sziasztok. Hát igen. Kellett egy ilyen fejezet is. :)