*Stamatina*

Megfürödve és lekezelve a karomat ( mert amilyen "szerencsés vagyok" megkarmólt egy zombi, miközben Troynak segítettem), csavartam magam köré a paplanomat és indultam el a tévé felé. Bekapcsolva azt, épp a Szépség és Szörnyeteg kezdődött. Letéve a távirányítót merültem bele a mesébe. A lábamat magam alá húzva konstatáltam, hogy már alig fáj a reggel kávéval leöntött terület.
- Hahó. - érintette meg valaki a vállam.
- Hmm? - riattam fel.
- Beszéltél álmodba. - helyezkedett el mellettem Dean. - Jé Kancsóka kisfiú lett.
- Az Csészike. - nyújtozkodtam.
- Mindegy. - legyintett. - Hogy vagy?
- A hasfájásom elmúlt, de viszont megint nem hagyott békén Anna az álmaimba. Újra és újra azt álmodtam, hogy hogyan halhatott meg Balty.
- Szuper. - fintorgott.
- A többiek? - fordultam körbe, és jobban magamra húztam a takarót.
- Troy és Sam alszik. Castiel meg nem elérhető.
- Hozztatok valami kaját?
- Tudtam, hogy valamit elfelejtettünk Sammy-vel.
- Akkor először is átöltözöm, utánna elmegyünk enni, és végül vásárolunk.
- Nem lehetne, hogy...
- Nem kérdeztem. Ezt kijelentettem.
- Ajjj...
Felrohantam a szobámba és gyorsan felvettem a ruháim, ami egy kék kockás ingből és egy fekete farmernadrágból állt. Tornacipőt húzva a lábamra, keresgéltem egy pulóver után. Végül megtalálva a megfelelőt tértem vissza Deanhez.
- Mehetünk is. - fogtam a kezembe a kocsim kulcsait.
- Nem, nem. - lengette az orrom előtt az immpala kulcsait. - Baby-vel megyünk.
- Legyen. - tettem az asztalra a kulcsot.
A hely melyet éhségünk csillapítása véget néztünk ki, dugig volt.
- Ott. - bögtem egy asztalhoz ahol egy férfi fogyasztotta el a szendvicsét.
- Megyek lefoglalom a helyet.
- Nem. - fogtam meg a karját. - Te állsz sorba.
- Hát ezt benézted Törpi. - indult el.
- Héé. - mentem utána.
- Látod, már ketten beálltak arra a helyre ahol te lettél volna. - fordított meg és tolt vissza a sorba, majd Ő elindult újra az asztalhoz, ahol beszélt egy keveset az ott lévő pasival, aztán leült.
Egy örökkévalóság után végre én következtem a sorba és ott állva a pincér elött adtam le a rendelésem.
- Kérek két extra hamburgert, nagy krumplival és kólával, meg almás pitével.
- Pite nincs. - közölte.
- Akkor csak ennyi lesz. - majd kifizettem az összeget és oldalra állva vártam az ételt.
- Üljön le. Csak feltartja nekem itt a sort. - rivalt rám a pincér.
Megkeresve Deant ültem le hozzá és a férfihez.
- Jó estét.
- Jó estét. - vigyorgott rám, majd kezet nyújtott. - Josh vagyok.
- Tina. - viszonoztam a gesztust.
- A pincér mindjárt hozza a kaját. - fordultam Dean felé.
- Finom itt mindig az étel. - közölte Josh.
Majd beszélgetésbe kezdtünk. Éppen Josh egyik viccén nevettem nagyon, amikor a pincér csaj meghozzta a rendelést.
- Mikor végzel szivi? - pillantott rá Dean.
- Számodra nem megfelelő időben. - simitott végig a férfi karján. Majd elfogadva Josh-tól a borravalót, távozni készült, de még hallottam az utolsó szavát:
- Enyém!
- Hogyan? - kaptam rá a fejem.
- Csak olyan hihetetlen, hogy a borravaló az enyém. - válaszolta.
- Értem. - tértem vissza az előttem lévő hamburgerhez.
- Ez isteni. - közöltem Josh-al miután már vagy az étel felénél jártam.
- Én mondtam. -  kacsintott rám így figyelmemet átírányitottam a melletem ülőre.
- Amióta megkaptuk a kaját, egy szót se szóltál. Neked is ízlik?
Semmi válasz.
- Majd találunk neked partnert. - tettem rá a kezem az ő kezére, amit durván elhúzódott.
- Dean Winchester! Egy csaj miatt nem szóktál ilyen lenni. Mi a baj? - hagytam abba az evést.
- Menjünk. - sziszegte.
Nem éppen vidáman köszöntem el Josh-tól, aki búcsúzóul megadta a számát.
Beülve az immpalába Dean komoly száguldásba kezdett.
- Hékás lassíts! - kaptam a karjához.
Ez után elegem lett Sir. Hisztékéből így inkább csöndben értetlenkedtem a viselkedésén. Egy fél órával később egy parkolóban leállította a kocsi motorját.
- Vásárolnunk is kell még. - emlékeztettem. Hirtelen rám kapta a tekintetét és közelhajólva vicsorogta.
- Te vagy a hibás! Miattad nem tudtam negfűzni azt a csajt.
- És e miatt csinálsz ekkora hisztit? - nem vettem komolyan, de amikor a keze a nyakamra kulcsolódot, már megrémültem tőle.
- Dea... - fejtettem le a kezeit, így meg mentve magam a levegő hiánytól.

Fekete szemei vádlóan villantak rám, és még időben pattantam ki a kocsiból az újabb támadás elől. Futásnak eredve terelt be egy sikátorban, ahonnét már nem volt menekvésem.
Szembeszállva a férfivel próbáltam észhez téríteni, de miután a közeli kukákhoz csapott, az a kis előnyöm is elszállt, miszerint ismerem a harci stílusát.
Dean Winchester harci stílusát ismertem. De ezét ami lett nem. Nyöszörögve tápaszkodtam fel, és próbáltam elvenni az övén lévő tőrt, de Ő megelőzve a falhoz szorított. Élettelen szemei előtt a kőd leszállt, csak az ellenem írányuló pusztítás maradt. Utolsó mentsvárként a nagybátyámtól kapott levél szövegét olvastam fel, mire a férfi megtántorodott. Elengedve  a nyakamat kezdet erős zihálásba. A testem meg kezdte felmondani a szolgálatot, de utoljára még halványan láttam egy alakott közeledni felénk.

*******
A hidegre keltem. Sam megint nyitva hagyta az ablakot. Felkellve, hogy becsukjam azt, éles fájdalom nyílalt az oldalanba, mintegy jelezvén a sérülést. Ott álltam az ágyam mellett zavarodottan és értetlenül. Még most se tudom felfogni, hogy Dean rám támadt. Vagy is pontosabban egy Dean alakját felvevő démon. Óvatosan átmenve a másik szobába, konstatáltam, hogy mind a kettő testvér az igazak álmát alussza.
Ők a családom. Nélkülök nem itt lennék.
Lemenve a könyvtárba ültem le az egyik székre, majd magamhoz húzva a démonokról szóló könyvet, kezdtem tanulmányozni.
- Hiányoztam? - szólt melletem valaki, mire vigyorogva felnéztem rá.