A világ legidegesítőbb dolga arra kelni, hogy bámulnak. Soha se szerettem.
- Menj ki Dean! - dobtam felé a párnám.
- Neked is jó reggelt. - köszönt rám.
- Mi történt? - néztem a kezembe tartott angyal tőrt majd elhajitottam a szoba másik felébe.
- Éjszaka túráztál. Mindent hajigálsz ma?
- De király. - morogtam.
- Ha már király. Clowley nem örült neki. Egy kisebb csapatát kinyírtad.
- Ez a reggel egyre jobb. - kezdtem öltözni, Dean jelenléte nem zavart, hisz olyan mint ha a bátyám lenne. Őt már inkább zavarta.
- Dean. Felnézhetsz. - néztem a padlót fixirozó férfit.
- Köszi. Ja és, hogy tud Sam "kicsit" mérges.
- Már csak az hiányzott. - türtem hátra egy hajtincset.
- Meg is halhattál volna! - vetödőt a nyakamba másik "bátyám". - Aggódtam miattad. Még is hogy gondoltad ezt? - támadott le mondanivalójával.
- Sammy...
- Ne Sammy-z itt nekem. Komolyan aggódtam miattad meg is halhattál volna. Rám és Dean-re nem is gondoltál meg arra, hogy... .
Komolyan mintha az anyukám lenne...
- Sajnálom, nem is emlékszem rá.
- Te szívtál valamit? - tette a két tenyerét az arcomra és úgy vízsgálta a szemeim.
- Mi? Na azt tuti, hogy nem! Nem szívtam semmit.
- Biztos?
- Biztos anyu. - ültem le a konyha asztalhoz.
- Ne szemtelenkedj. - nézett rám csúnyán.
- Bocs. De komolyan nem emlékszem semmire. Ez olyan lehet mint amik fél éve voltak. Éjszakai "túlórák". Súlyos szörny mészárlások. Hisz én is vadász vagyok.
- De mi nem kerülünk alvajáró állapotba és nem is felejtjük el a történteket. - szólt közbe Dean.
- Igen. Ez a fura. - kezdtem el enni.
*******
- Szellem Jacksonville-be? - néztem a laptop kijelzőjét.
- Pontosan és mi oda is fogunk menni. - dölt hátra a székben a fiatalabbik testvér.
- Oké. - bólintottam.
- Nem. - torpantam meg nyolc órával később egy templom bejárata előtt.
A Winchesterek egyszerre bólintottak majd karomat megfogva vittek be az épületbe.
- Itt jelent meg a szellem először. - közölte a minket fogadó pap, majd rám nézve intézte szavait. - Lányom a sötétség ott lakozik a szemeidben. Isten tud rajtad segíteni.
- Rajtam már Ő se segíthet. - vigyirogtam rá. Mire az megilletődve nézett rám.
Ott hagyva az öreg fószert mentem ki az építményből és a templom oldalának támaszkodva kémleletem az embereket.
- Nem látták Paul-t? Hahó hallanak engem? Paul-t keresem. Elnézését nem... persze sétáljon át rajtam.
- Hé, psszt. - szóltam a szellemhez.
- Végre valaki meghallja amit kérdezek. - libbent felém. - John vagyok és Paul-t keresem.
- Úristen! Ördög és pokol! Az egy... - ájult el a templom kertben egy apáca aki kiszúrta John-t.
- Menjünk egy nyugottab helyre.
- Szerintem is.
A templom egyik eldugottabb helyét választottam ki a beszélgetéshez.
- Szóval John. Ki az a Paul? - pillantottam rá.
- Nagyon jó barátom. Egy ideje nem találom. Sehol se.
- John te halott vagy.
- Ne beszélj butaságokat.
- Az a nő kint keresztül ment rajtad.
- De Pauly... - ült le mellém az ablak elötti vastag párkány részre.
- Ő gondolom él.
- Akkor miért nem találom? - csattant fel.
- Nem tudom.
- Te vadász vagy. Segíts nekem!
- Khm...
- Kérlek. Nagyon örülnék neki. - korrigálta a mondatát.
- Megteszem amit tudok. Hol él?

Paul-t megtalálni nekem se volt egyszerű, de végül csak sikerült. Kikérdeztem Johnról, majd miután kicsit csillapodtak a kedélyek, felajánlottuk a Winchesterékkel, hogy elvisszük a templomhoz.
- Pauly. - vidult fel John. - Köszönöm szépen Stamatina.
- Honnét...
- Nem mondom el. - kacsintott rám, majd óvatosan tett egy lépést a barátja felé.
- John. - furcsállta az ölelést a férfi. - Majd egyszer még találkozunk.
- Viszlát Tina.
- Viszlát John. - kezdet elsétálni.
- John üdvözlöm George-ot. - szóltam utána.
- Haha. - integetett és eltűnt.
- Úgye mi is megyünk? - néztem körbe.
Paul vállára tettem a kezem.
- Jó helyen van. Tudom, hogy nehéz. - itt megforgatta a szemeit. - Nem jövők a tipikus dumákkal. Csak pontosan átérzem, hogy milyen elveszíteni azt akit szeretünk. Én is veszítettem el valakit nem rég.
- Őn erős nő. - mosolygott rám, amit inkább rá hagytam.
- Ha őn mondja.
- Amúgy nincs Richard ismerősünk. - nevetett fel amit én is követtem.

*Sam*
- Köszi, hogy ilyen üggyel is foglalkoztatók srácok. - ivott bele a sörébe Tina.
- Láttuk, hogy neked ez mennyire fontos volt.
- Na Cas jelenti, hogy minden oké otthon. Az oroszunk gyógyulgat. És a csörömpöléséből ítélve, kajával készül nekünk. - kapcsolódót vissza Dean is. Miközben Ő eltette a telefonját, a melletem ülő lány elment még egy kőr innuvalóért.
A pultnál szóba elegyedett egy csávóval, de kis idő múlva felém fordult segítségért.
Melléjük lépve karoltam át a derekát.
- És a völegényemmel meg a bátyával töltünk itt egy kis időt. - beszélt Tina, mire a pasas gyilkos szemmel méregetett, majd ott is hagyott minket.
- Elmegyek mozsdóba. - puszilt arcon Stamy és a kezembe nyomta az innivalókat. Letéve azt az asztalunkra figyeltem bátyámat.
- Jegyesek? - húzta fel a szemöldökét Dean.
- Nyugi, csak kamuból. - intettem le.
- Gondoltam, hogy csak kitaláció, hisz Tináról van szó. De akkor is furcsa, hogy használja rád. Vagy nem mondtad el neki?
- Nem. - suttogtam.
- Tessék?
- Nem mondtam el neki. Nem akartam még rosszabb állapotba tisztítani. Balthazar halála elég sokk volt számára. Nem kell tudnia, hogy mi lett volna a terve a férfinek.
- Talán jobb is így. Főleg a reggelit figyelembe véve. - kelletlenül bólintottam, majd kiegészülve "húgunkal" indultunk haza. Tina egész úton a Beatles I want to hold you hand számát énekelte.