*Dean*

Újra és újra abból az álomból ébredek. Hogy az elöttem lévő kedves lányt könnyűszerrel megöli John Winchester, az apám. Én meg nem tudok, ellene tenni semmit. Hogy a fenébe képes valaki ennyire rám hatni?
- Dean? - megugrottam a hangtól.
- Castiel. - biccentettem.
- Mi a baj?
- Nem akarok róla beszélni.
- Dean! - ragadta meg a karom az angyal, míre dühösen kihúztam a kezem a szorításából.
- Jó reggelt Miss. Hisztike. - köszönt Sam.
- Neked is. - morogtam.
- Baj van?
- Ó jeszusom mindenki ezzel jönn? Jól vagyok oké... Jól leszek... - el hagytam a motelszóbát, és sietősen beültem az Impalába.
- Winchester! Tudod, az angyalok a magunk fajtára hatással vannak. Legyen az illető akár hány éves. - jelent meg hírtelen Lucifer öccse.
Érdeklődve furdoltam felé.
- Amikor megismertem Tina anyját egyből magával ragadott. Pont úgy ahogyan az őcsédet is a lányom.
- De...
- Már most is. Pontosan.
- Nem akarsz kiherélni?
- Nem vagy valami beteg állat. Meg amúgy is azt nem nekem kell. - nevetett.
- Úgy érted, hogy...
- Igen. Viszlát. - majd el is tűnt.
Megráztam a fejem, és megvártam míg Sammy beszáll a Baby-be aztán indítottam is Platte felé.

******

- Akkor valahol itt csatlakozik hozzánk Troy is. - mutatót Sam a kezében lévő, benzinkútról szerzet térképre.
- Felőlem. - nyomtam el egy ásítást.

*Luficer*

Az öcsém már vagy 3 órája lelépett Balthazar-al valamit megbeszélni, de nekem rossz előérzetem van ezzel kapcsolatban.
- Lucifer! - jelent meg az előbb említett.
- Heva öcsi...
- Sajnálom. - borult térdre.
- Mit tettél?
Mondatai után úgy vágtam a falhoz, hogy nyekkent is, de nem érdekelt.
- Hogy merészelted? - üvöltöttem, majd megöltem a mellettem lévő démont akivel éppen beszélni akartam mielőtt megjelent volna az öcsém.
- Miért ölted meg?
- Mert téged nem ölhetlek meg testvér! - majd otthagytam.

*Sam*

Nem éppen a legjobb napjaim közé sorolnám a mait. Az elfogni kívánt vérfarkas a szemeim láttára végzet Troy-al és még Sammyt se tudtam azóta az sms-em óta. A bátyám meg napok óta furcsán viselkedik.
Fáradtan vettem le a vállamról a táskámat és Dean-el a nyomoba indultunk a konyhába.
- Ömm... Hello emberek... - néztem az elöttem lévőket. Alan, Gabriel, és Lucifer egy-egy lappal a kezükben fogadtak.
- Üljetek le! - szólt a szájából kilógó nyalókával Gabriel.
Összenéztünk Dean-el, majd helyet foglaltunk.
- Na mi a helyzet? - tette fel a kérdést Dean.
- Azt kérnénk, hogy maradjatok vesztegek. - szólt Lucifer is.

- "Kedves Alan!

Te vagy az aki a legtöbbet tudod, így kérlek Nekik is továbbitsd. Köszönöm azt, hogy testvérként tekintettél rám. Köszönöm azt, hogy volt kinek elmesélnem a jó és egyben rossz dolgokat. Te ott voltál amikor nem értettem semmit és amikor minden értelemet nyert. Most itt vagyok az éjszaka és búcsúzom tőled, tőletek.

U.i.: Gabriel nem egy cukorbeteg fasz.

Samantha Hell/ Samantina Johnson" - olvasta fel a férfi a levelet.

- "Kedves Luc bácsi!

Neked tartozom a második legnagyobb bocsánat kéréssel. Sajnálom, hogy ezzel az egésszel téged is elveszítelek. Sajnálom, hogy ilyen rokonaid vannak akik cserben hagynak, és sajnálom, hogy én is közéjük tartozom. De egy ilyen pokoli helyzetben a választás nem az enyém volt, rám kényszeritette, hisz pontosan tudta, hogy Sam élete mennyire fontos a számomra. Így arra kérnélek( ha még ezek után kérhetek bármit is) hogy vigyázz rá.
Köszönöm, hogy ennyi éven át apám helyett apám voltál.
Tina"

- Vigyázol rám? - kérdeztem.
- Most már igen. - bólintott.
- Ez meg a tied. A hivatalos változatt. - adta oda Gabriel a levelet.

" Sam.
Elhagylak. Boldogabb lennék nélküled.
Stamy"

- Nem. Nem. Nem... Ennyivel nem...
- Sam! - szólt Alan. - Itt az amiről Balthazar nem tud! - vett elő a kabátja zsebéből egy újabb levelet.

"Kedves Sam!

Szeretlek. Már a legelején éreztem, hogy szeretlek, és az évek alatt csak erősödött.
És szeretni foglak míg testem végleg nem lesz por és hamu.
Köszönöm, hogy általad megismerhettem a szerelmet..." - itt egy pillanatra abbahagytam az olvasást és az előttem lévő Dean által kikészített whiskyt fel hajtottam majd visszatértem az olvasáshoz.
"... a barátságot, az odadást, és igen a féltékenységet is.
Tudod az embereket könnyen átlehet verni. Egy hosszan tartó hazugsággal amikor elhitetik veled, hogy szeretnek, csak, hogy a birtoklási vágyat kiéljék. Vagy amikor leitattnak és aláírnak veled egy ártalmatlannak tünő dolgot, ahol a záradékot nem veszed észre, és ezzel nemcsak a saját életed teszed tönkre, hanem másokét is.
Igen jól sejtheted mindkettő Balthazar-hoz kapcsolódó. Az első rám vonatkozik, a második apámra. Balthazar-nak sikerült mindkettőnket átvernie azért, hogy a hatalom vágyát kiélhesse.
Visszatérve apámra: a záradékban az állt, hogy vagy Balthazaral megyek vagy megölnek téged. És azóta az egyetemi nap óta az életem fontos része lettél. Így most ezért olvashatod ezt a levelet.
Sajnálom. Szeretlek.
Stamy."

- Dean. - nyújtottam felé a lapot. - Az alja neked szól.

- "Dean.

Tudtad, hogy az angyalok pletykásak?
Igen, igen, a hír eljutott hozzám is. És most a teljes öntudatban írom ezt. Ha eljön az ideje, Ő fog téged keresni. Aztán meg szétrugom a segged. De tényleg Dean, csak légy türelmes, a kellő időben biztosan találkoztok majd.
Addig is mesélek neki, nekik rólatok.

U.i.: Bocsánat Castiel és Melody miatt, ne aggódj mindketten rendben lesznek.

Stamatina Johnson"

- Elmentek. Elvitte. És vitte őket is. - suttogta a bátyám.

Hirtelen mozdulattal hozzá vágtam a falhoz a kezembe tartott poharat.
- Nos, Uraim egy kis angyal vadászat? - kulcsoltam őssze a kezeim az asztal lapján pihentetve. Mindenki egyszerre bólintott.

Kedves olvasó és vote-olok. Drága ForestWinchester67 !
Köszönöm, hogy olvastátok a storyt.
Foreszt. Nélküled tuti, hogy nem lett volna semmilyen Supernatural storyt az írásaim között. Köszi, hogy megismertettél a sorozattal, és minden kérdésemre válaszoltál, meg, hogy mindig kommenteltél.
És azoknak is hatalmas köszönet akik vote-oltak a történethez.

Mrs. Harrison ;)