*Dean*

Gyerek sírásra ébredtem. Kimászva az ágyból indultam meg a baba szoba felé, amit ketten festettünk Sam-el. Kikerülve a a földön kuporgó, kezeit a füleire szorító Balthazar-t léptem az be az említett szobába.
- Shh... - kezdtem ringatni a kislányt. - Itt van Dean. Mi a baj picuri?
Tiszta a pelusa és nem rég kapott enni is.
Kis idő múlva csöpögő hangra lettem figyelmes. A legrosszabbtól tartva néztem fel a plafonra, ahol Sammy volt.
- Neee. Sam. Sam! - ültem fel zihálva az ágyon. Csak álmodtad Dean. Csak álmodtad. Kellet pár perc mire lenyugtattam magam, hogy feltudjak kelni, és megbizonyosodjak, hogy az őcsémnek semmi baja.
Végig jártam az egész házat, de sehol se találtam. Vissza rohanva a szobába, ezerrel dobogó szívvel hívtam fel.
- Hol vagy Sammy? Rosszat álmodtam, és...
- Sam éppen fürdik. - szólt bele egy női hang a készülékbe.
- Ömm...
- Megmondom, hogy kerested Dean. - majd le is tette.
Én halálra aggódom magam, Ő meg csajozik.
Az éjszaka folyamán, már egy szemhunyásnyit sem aludtam helyette tejet melegítettem, és pelenkát cseréltem ha kellett.
Van tapasztalatom gyerek nevelésben, hisz szinte én neveltem fel Sam-et amikor még én is felnevelésre szorúltam, de most a két kicsivel jóval másabb. Más kihívások elé állítanak.
Ők is anya nélkül maradtak, mint Sam és én.
Mi lett volna, ha Tina életben marad?
Mi lett volna ha Mary életben marad?
Annyi megválaszolatlan ha van...
- Dean. - érintette meg a vállam Castiel ezzel kizökkenteve a gondolatok közül.
- Hali Cas.
- Találtam valami furcsa esetet.
- Úgye nem megint a híradót nézted?
- Nem. Ez most tényleg bizarr.
- Hallgatlak.

*Samantha*

Csak én lehetek az aki az éjszaka közepén, csoki pudingoz akar főzni, úgy, hogy a nála vendégeskedő srácra véletlen ráönti. Aki mellesleg igazán tetszik. Igazán jó taktika. Forrázd le a kiszemeltedet. Komolyan csak én lehetek ilyen béna.
Félreértések elkerülése végett megemlíteném, hogy Sam csak azért volt itt este mert kint pokoli nagy vihar volt, és nem tudot volna haza juttni.
- Soha többé csoki puding. - lépett ki a fürdőből.
- A bátyád keresett. - bögtem a fejemmel az asztaltón lévő telefon felé.
- Köszi. Beszéltél vele?
- Igen. Mondtam, hogy fürdeni vagy. Remélem, nem kombinált.
- Ha meg igen. Akkor ez van. - rántotta meg a vállát, majd a hajamba puszilt. - Óvatosan, veszélyesek az éjszakai pudingok!
Tovább adagolva kisebb tálakba az említett édességet kezdett halványodni körülöttem a konyha.
'Kezemben a tollal rohantam a srác után.
- Winchester!
- Igen Dean öccse vagyok. És nem, nem mutatlak be neki.
- A tolladat a padon hagytad...
- Sam.
- Sam. - ejtettem ki a nevét. Én voltam, hisz tudom, de a testem és a hangom valahogy mégis más volt.'
Majd újra a konyha jelent meg elöttem, eltünve az egyetemi folyosó.
Újra Almond voltam. Így neveztem el a most másodszorra látott lányt, aki én vagyok, de mégse. Mindig marcipán illatot érzek egy-egy ilyen furcsa látomás után. Innen a név.
- Sammy! - érintette meg a karom Sam, mire egy kicsit megmozdultam. - Minden oké?
- Persze, persze. - nem fogom említeni, még kész elme roggyantnak fog titulálni.
Az elmosógatás után tértem vissza Sam-hez.

*Dean*

Az ablakon kibámulva nézztem az elsuhanó tájat. Most kivételesen hagytam Sam-nek, hogy vezesse Baby-t.
- Na már öcsi. Mesélj már a csajról. Meg volt már?
- Dean!
- Ez igen is fontos kérdés. - érveltem.
- Nem mesélek.
- Ne ízélj már. Csak még egy kis infót.
- Utánna akarsz keresni?
- Csak is azért, hogy jó kezekben tudjalak. - vigyorogtam rá, mire megforgatta a szemeit.
Megérkezve a megadott címre, egy egyetem tárult a szemünk elé.
- De rég voltunk egyetem közelébe. - pattantam ki a kocsiból.
- Ja. - mormolta Sam.
- Legutóbb akkor, amikor valami szellem garázdálkodott az iskolába. Akkor adtuk ki magunkat tanárnak, és diáknak.
Emlékszem, tök sokan téged zaklattak, hogy mi tényleg tesók vagyunk-e. Meg álltalad próbáltak közelebb kerülni hozzám.
- Kivéve Tina.
- Ja igen Őt akkor ismertük meg. Soha sem említetted, hogy hogyan találkoztak.
- A második naponom, mellém ült és órák után utánam rohant. Én meg totál félreértettem, és még mielőtt bármit is mondhatott volna belekeztem a "Mr. Winchester témába", amikor közölte, hogy a tollamat a teremben hagytam. - mosolygott el az emléken.
- Tudod, még azóta is bánom, hogy akkor este kopogás nélkül mentem be a szobádba. - utaltam arra amikor egyszer Tina átjött tanulni. Ami eleinte tényleg tanulás volt, aztán félmeztelenül találtam Sam-el az ágy elött, amikor benyitottam.
- Igen én is. Akkor dolgok máshogyan alakultak volna. - túrt bele a hajába.
- Engem hibáztatsz? - tettem fel a már egy ideje bennem lévő kérdést.
- Az előre visszatérve? - kérdésére csak bólintottam. - Nem. Nekem kellett volna élnem az eset után a lehetősségel, amit elszalasztottam. Aztán meg már felbukkant Balthazar. A haláláért, meg valahol mindenkit okolok, de legfőképpen magamat. Hisz megígértem, neki, hogy vigyázok rá, de nem tudtam betartani.