*Lucifer*

Minden a darabjaira hullott. Abban a pillanatban, minden mi számomra jó volt, megszűnt létezni. Mintha soha se lett volna. De valami mégis van és most itt vigyorog rám, suttogva azt, hogy: "Már az enyém".
Majd felriadván, egy dolgot érzékeltem de azt nagyon erősen. A vér mással össze nem tévesztő jellegzetes szagát.
- Jó reggelt aranyom. - rúgta meg valaki a lábaim amelyek épphogy érintették a talajt.
- Te... - mozdítottam meg a karjaimat, de a csuklóimat erős satuként fogta közre a bilincs.
- Ne olyan hevesen, ha fontos neked annak a fattyú kölyöknek a sorsa.
- Undorító vagy. - köptem a nő elé.
- Na de drága sógor. - vihogott, majd a körmeivel erősen belevájt a bőrömbe.
Nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy meghallja, hogy ez számomra mennyire fájt.
Ezen a helyen a képességem, semmit sem ért. A porhüvelyem, meg nem hiszem, hogy sokáig bírná, ismervén az előttem lévő nőt.
- Játszunk Luc bácsi. - utánozta Tina hangját. - Luc bácsi szeretlek. Te vagy a családom. - idézet unokahúgomtól.
- Elvetted tőllem a lányom Lucifer! De ne aggódj, elveszem én tőled, és olyan lesz mint én.
- Soha nem lesz olyan mint te.
- Anna és én teszünk róla, hogy olyan legyen. Hárman fogunk uralkodni minden felett.
- Nem fogom hagyni... - hirtelen termet elém, és egy újabb "kedves játékszert" kaptam az oldalmba.
- Hupsz ez félre ment... Milyen kár is lenne, ha neked a hasad sérülne, hisz akkor nem lesz kire vigyázni, miközben Tina-anyuci éppen új családot keres.
Abban a pillanatban rájöttem, hogy össze vagyok kapcsolva Tinával, ami velem történik az vele is. Ha olyan helyen sérülök meg akkor Tina elveszti a gyermekét, és az életét is.
- Tudod mit? Játszunk! Alkut ajánlok, ha megtalálod a lányt életben marad, ha viszont én találom meg akkor nem.
- Menj a picsába. - rángtam a láncon.
- Enye-benye. - rúgta meg a bordáimat. - Hát, hogy beszélsz te egy hölgy elött?
- Ribanc vagy! - morogtam.
Eloldva a bilincseket estem a földre.
- Tudod, az én erőm müködik. Szóval te most szépen ott maradsz leszögezve a földön fekve. - hajolt közelebb és fejemet megfogva verte a földhőz. - Mivel ilyen gonosz vagy, ezért hátrányból indulsz. - majd még egyszer jó erősen a földhőz csapta a koponyámat.

*******

Felkelvén nagy nehezen tudtam, csak felülni, majd mégnagyobb nehézségek árán kerültem le az emberekhez. Tina anyjának már hült helye volt, és sehol se érzékeltem, csak a hangját hallottam, viszhangozni a fejemben.
Szakad és véres volt a ruhám, és magamat is pont ilyennek éreztem.
A Tinára való összpontosítás tartotta bennem azt a kicsit akarat erőt amit összetudtam kaparni. Ha ezen az egészen túl vagyunk akkor asszem nyaralni, megyek és semmi se fog érdekelni.
Kerestem egy nyilvános telefonfülkét és tárcsáztam a számot.
- Hali itt Stamatina Johnson. Most nem tudom, fel venni, de vissza hívom. Ha nagyon sürgős hívja Sam...
Gyorsan letettem majd hívtam a fiatalabb Winchestert.
- Hol vagy? - szólt bele az idősebb testvér. - Tina kórházba került.
- Melyikbe?
Megkapva a címet azonnal fogtam egy taxit és mentem is kórházhoz.
- Hol voltál? - fogadott Dean.
- Hosszú. Most azonnal látnom kell Tinát. - indultam meg a vadász után.
- Nem lehet. Most műtik.
- De ez...
- Jó kezekben van Lucifer. - odaérvén a folyosóra a többiekhez, körülnéztem.
Itt volt Sam, Balthazar, Gabriel és mellette egy nő. Ha nem ilyen körülmények lennének, még egy kisebb természet feletti buli is lehetne ennyi résztvevővel.
- Mi történt pontosan?
- Eltörtek a bordái. - válaszolta Gabriel. - Majd összes eset és elájult.
Sam rámkapta a tekintetét miközben az angyal ezeket mondta. Kimerült, ideges, aggódó, és frusztrált volt egyben.
- Fontos, hogy lássam, mert... - kiszúrván az új "asszisztenst" eredtem meg a műtő felé.
- Maradj itt testvér. - ragadott meg a hirtelen felbukkanó őcsém.
- Nem láttad? A nő... - összeszedve minden erőmet, vágtam a falhoz a testvérem, majd rohantam tovább amikor Balthazar az utamat állta.
- Húzz innét. - próbáltam félre lökni, de nem tudtam.
Éles kacagás visszhangot a fejembe.
" Elkéstél Lucifer. Én nyertem. Ő már az enyém!"
- Ezek nem igazi orvosok. - borultam térdre. Majd a következő pillanatban, már jöttek is ki a megszállt dokik.
- Sajnáljuk Mr. Winchester! Mondja, mi lesz a gyerekek neve? - állt meg egy ember ápoló Dean előtt.
A férfi előhúzott egy lapot a kabátja zsebéből, majd az ápolóval tartva elhaladtak az ellenkező irányba.
- Ha tényleg azok lennének küzdöttek volna az életéért. - suttogtam.
Kis idő múlva, Sam Winchester felrángatott a földről, majd magával húzzva, terelt ki a kórházból.
Most már nem csak rémálmomba, szünt meg az mi a teljes jóságot jelentette számomra, hanem a valóságban is.