-Jó reggelt kívánok! Mit csináltok meg nekem, hogy ezt itt ne mondjak el Marynek?- kérdezte reggel az oldalamat böködve Tess.

- Köcsög vagy nagyon remélem tudod...- mondta álmosan és egyhangúan Will, fejét még mindig nyakamba fúrva.
Háttal feküdtem neki, kezeivel viszont átkarolt.

-Nem. Inkább hihetetlenül jó szívű, ugyanis Maryt elküldtem itthonról, mert elfogyott a müzli.

-Dehát tegnap vettünk két dobozzal!- emlékeztettem barátnőmet.

-Soha többé nem eszek müzlit...-fogta kezeit a hasára. És akkor leesett.

-Jesszus Tessa McKarty te beteg vagy!!! Hogy bírtál felzabálni két doboz müzlit, anélkül, hogy kihánytad volna?! - Mondtam, és ki akartam pattanni az ágyból, ám Will kezei visszatartottak.

-Kóstoltad te már a "Pandás Párnácskák"-at?-válaszolt Tess poénkodva, mire én csak a szememet forgattam.

-Ne naaa!!!- nyújtotta el az "a"-t, mint valami óvodás, kis fáziskéséssel. Olyan édes volt. Nyomtam egy puszit a vállára, ezzel tudatva vele, hogy nem megyek el. Ám hallottam, hogy üzenetem érkezett.

-Tess, ide hozod a telómat?- kérdeztem. Egy sóhajtással jelezte, hogy hozza.

Anya: Szia Kincsem! fent vagytok már?

Amy: Aha, nemrég keltünk fel.

Anya: Tessa szólt, hogy elmentem?

Amy: Aha. Mikor jössz haza?

Anya: Későn. Találkoztam Clara-val, elmegyünk kávézni. És ha nem nagy baj, délután elmegyek vele bulizni. Régen voltam, és nagyon hiányzik.

Anya tényleg rég volt bulizni. Kb. olyan 5-6 éve mehetett utoljára, így meg is értettem, meg örültem is neki, hogy kicsit hármasban lehettünk.

Amy: Nyugodtan. :) Tényleg rád fér. De nagyon vigyázz magadra, sehova ne menny egyedül. Főleg ne idegen férfiakkal. És amint baj van, felhívsz, és elmegyünk érted. Oké?

Anya: Oké kicsim. Egy angyal vagy. Ha valakit át akartok hívni, légyszi szóljatok előtte. Szeretlek, szia!

Amy: Szia.

-Na?-kérdezve érdeklődve Will.

-Csak későn jön haza.

-Szuper! De müzlit hoz?- kérdezte Tess ördögi vigyorral a arcán, én pedig hirtelen felindulásból hozzávágtam az egyik földre esett párnát, amin persze mindenki elnevette magát.

Ezek után egy hosszas párnacsatába kezdtünk, amiben természetesen a farkas-kutya duó is részt vett. A kis "háború" után lementünk, csináltam egy rántottát, amit Tess természetesen annyira megsózott, hogy ehetetlenné vált, ezért ez Sky tányérjában landolt. Így inkább beértük a pirítóssal és a sonkával. A kutya szinte vigyorogva habzsolta az elrontott tojásrántottát, Stella pedig vágyakozva pillantott az előttem heverő csillag alakú sajtra, amit unalmamban vágtam ki. Rámosolyogtam, és odaadtam neki a kis formát, amit Skyhoz hasonlóan azonnal befalt. Megnyalta szája szélét, és egy elégedett mosoly kíséretében hátára feküdt és kukac módjára odacsúszkált hozzám, ezzel jelezve, hogy szeretné, ha megsimogatnám. Én eleget tettem kérésének, és lágyan megsimogattam.

-Na mi a mai terv?-kérdezte Will sonkával és kenyérrel teli szájjal.

-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk moziba.- vetettem fel az ötletet.

-Az nem jó. Mi lesz a fa... kutyákkal?- kérdezte Tess.

-Igaz. Akkor nézzünk csak itthon egy filmet. De ha nem baj, áthívom Billt, hogy ne én legyek az egyetlen fiú.-jelentette ki Will.

-Oké, de előtte szólnom kell Anyunak. Várjatok!-mondtam, előkaptam a telómat és megírtam Anyunak. Pár másodpercen belül érkezett is a válasz.

-Oké hívhatod.-mondtam Willnek.

-Szuper!- örvendezett. Már csengett is a telefon, Bill pedig órával később, 13:32-kor már a csengőnket nyomkodta, én pedig beengedtem.

-Cső Tess!!!-ordított ki a konyhából Will, miközben szószt csinált a chipshez és mikor meghallotta Bill köszönő hangját.

-Cső Tess!!!-ordította neki vissza a maga kultúrált módján. Erre Tess csak a szemeit forgatta szokás szerint.

-Na most akkor nézünk filmet, vagy nem?-kérdeztem játékosan a többieket. Erre egy hatalmas IGEN volt a válasz.

Végül egy horrorfilmere esett a választásunk. Hoztam egy kék és egy menta színű takarót és sok párnát, az egyik takaróba mi burkolóztunk be Willel, a másikon pedig Bill és Tess osztozott. De természetesen ez sem ment zökkenőmentesen. Tess és Bill azonnal összevesztek a kék takarón, szokásukhoz híven. A helyzet odáig fajult, hogy Bill teletömte Tess száját popcornnal, Tess pedig lelocsolta vízzel ellenfelét. Erre Will olyat sikkantott, mint egy hároméves kislány. Tess erre csak egy "eztnekedteszemét" nézést vetett meghökkent vetélytársára, aki inkább magához hívta Skyt, befektette az ölébe, és rögtön aludni kezdett. Szuszogása az egész nappalit betöltötte. Stella is idejött,és bekucorodott a takarónk alá. Will nyomott egy puszit a homlokomra, majd beindítottuk a filmet.

Kb. a felénél járhattunk, mikor egy nagyon ijesztő rész jött. Én a fejemre húztam a takarót, Will még szorosabban ölelt, Tess pedig... mikor kibújtam a takaró alól, Tess Bill nyakába ugrott, és mint egy kislány, még Billnél is nagyobbat sikkantott. Erre kitört a káosz. Stella felpattant, akkorát ugrott, hogy az épp Bill lábáról leguruló Skyra ugrott, aki beleesett a popcornos tálba, amire annyira megijedt, hogy felugrott a dohányzóasztalra, felborított minden cukros löttyöt, ezzel eláztatva a szőnyeget, Will már ugrott volna, hogy megállítsa a kutyáját, de az elázott szőnyegtől olyat esett, hogy egy pár centivel arrébb lökte a kanapét, ami egyenesen az éppen lenyugodni próbáló Stella hátának ért, ő erre pedig újra megijedt, megpróbált eljönni a kanapé előtt, de ő is elbukdácsolt Willben. Tess még mindig Bill nyakában volt, Bill pedig lesokkolódva nézte a történéseket.

Végül lenyugodtak a kedélyek. Will és én betettük a mosógépbe a ragacsos szőnyeget, miközben a másik két jómadár felmostak, Sky és Stella pedig igyekeztek minél több popcornt felenni a földről. Mikor mindent kitakarítottunk és a helyére raktunk, egy emberként huppantunk le a kanapéra. A z óra 18:45-öt mutatott. Az ég már besötétedett, az őszi levelek nagyja már a földön hevert. Ekkor telefonhívásom érkezett.

-Srácok, légyszi maradjatok csöndben, Anya hív!-mindenki így tett.

-Szia Anya!

-Kicsim azonnal gyere értem!- Hallottam, ahogy zihál

-Miért? Mi történt Baj van? Hol vagy?

-A 30. utcában! Á!-Hallottam a kiáltást. Végül semmi sem hallatszott a telefonomból.

-BILL KOCSIVAL JÖTTÉL IGAZ?!-kérdeztem, mint aki megőrült.

-Igen de...

-TUDOD HOL VAN A 30. UTCA?!

-Igen de...

-AKKOR INDULÁS!

-De...

-NINCS DE AZ ANYÁM BAJBAN VAN!

-Mi?!-kérdezte Tess.

-WILL HOZD A KUTYÁKAT TESS, KULCSOT, VIZET!-ordítottam, egy könnycsepp pedig lefolyt az arcomon.

-Oké meglesz!

-Bill, indítsd a kocsit, keresd ki a legrövidebb utat a 30. utcába!-adtam ki az utasításokat.

Egy percen belül már a kocsiban ültünk, én az anyósülésen, Bill a volánnál, Tess és Will pedig hátul Stellával és Skyal bámultak ki a fehér mercedes ablakából. Épp a 30. utca felé tartottunk. Bill úgy ment, mint egy őrült. Felhajtottunk az autópályára, és 5 perc után már Croydon utcáit róttuk, keresve a 30. utcát jelző táblácskát. Egyszer csak Tess felkiáltott:

-OTT VAN MARY!- mindenki odafordította a fejét.

Anyát egy fekete pulóveres ember rángatta, száját kezével betapasztotta. Bill egy hatalmasat rántott a kocsin, felmentünk a padkára, megfordultunk, és egyenesen feléjük hajtottunk. Ám a férfi berángatta Anyát egy behajtani tilos utcába, ahová már kocsival nem mehettünk be. Megálltunk, kipattantunk mindannyian, Tess azonnal tárcsázta a rendőrséget, mi pedig eleresztettük Stellát és Skyt, akik már hangosan ugattak és vonítottak, illetve rángatták a pórázt.

-KAPD EL STELLA!- ordítottam utána.

Gondolkodás nélkül megrohamozták a férfit. Mi pedig a két fiúval utánuk rohantunk. Stella, mikor odaért, felugrott, és beleharapott a férfi karjába, ami egy nagy reccsenéssel eltört. Sky a hátának ugrott, így elvesztette az egyensúlyát, és egy hatalmas csattanással a betonnak csapódott. A férfi felordított, és ellökte magától a már ájulás szélén álló Anyát. Bill rögtön odarohant és elkapta őt. Stella továbbra sem engedte el a mocsok kezét, pedig Will már a bordáit taposta. Idő közben már a rendőrség is ideért. Kirohantak a kocsiból, és letartóztatták. Ám Stella még mindig nem engedte el a karját.

-Stella ereszd!-parancsoltam neki, ő pedig elengedte, odafutott hozzám, és a szembejövő rendőr német juhászra morgott. Az behúzta farkát és lehajtotta fülét. Stella egyértelműen tudatta a többi kutyával: ő a falkavezér.

Ezt a rendőrök tátott szájjal bámulták.

-Ömm... elnézést kisasszony... ha szabad megkérdeznem, milyen fajta a kutyája?-kérdezte egy barna hajú, jól kigyúrt 45 év körüli férfi rendőr.

-Husky... Keverék.-hazudtam, és feltettem a pórázt Stellára.

-Oh értem. Pont ilyen erős kutyákat alkalmazunk a rendőrségen, de ehhez hasonlót még sosem láttam. Minden német juhászt évekig tanítunk a szakmára, de ahogy látom a maga kutyája még csak kölyök.

-Igen még csak kölyök. Kérem, amint sikerül valamit kideríteni a férfiról, értesítsen.- mondtam, és átadtam neki a telefonszámomat.

-Azonnal értesítjük kisasszony, de szerintem Ön lesz az édesanyja kísérője a két hét múlva esedékes kihallgatáson.

-A micsodán?- kérdeztem értetlenkedtem.

-Kihallgatáson. Kihallgatjuk Mrs. Goldsteent, hogy hogyan zajlott a támadás.

-Értem. most már muszáj mennem. Viszlát!

-Viszlát kisasszony!

Éssssss sziasztok... nagyon nagy kihagyás után újra itt vagyok egy picit hosszabb résszel. Remélem tetszett, és élveztétek. Várom az építő kritikát, illetve kommenteket, véleményeteket. legközelebbi részben találkozunk, sziasztok, vigyázzatok magatokra!

~💜💜💜💙💙💙~