-Köszi Anya, hogy eljöttél értünk.-

köszöntem meg neki, miután találkoztunk a parkolóban.

-Szívesen kincsem! Ez a legkevesebb.-mosolygott Anya. Beszálltunk a kocsiba mind a hárman, utána elindultuk, és kigurultunk a parkolóból. Sok ideig furikáztunk, majd bementünk a szomszédos városba, hogy megnézzük a napfelkeltét. Sétálgattunk még, utána viszont olyan 16:37 körül visszamentünk a kocsihoz. Ismét beszálltunk, és majdnem 2 óra 30 percet mentünk. Szerencsére ezt az utat a kis potyautasok (mármint Stella és Sky) végigaludták.

-Will, Apukádnak dolga van, elutazott, ezért egy pár hétig nálunk fogsz lakni. De persze, hogyha ez nincs ellenedre. Sajnos Hennry- éknél, mint tudod, unokatestvérek vannak, így oda nem tudsz költözni.

-Köszönöm, nagyon szívesen beköltöznék egy kis ideig hozzátok, de csak hogyha tényleg nem nagy gond.

-Ugyan dehogy!-válaszoltam Anya helyett, amit egy játékos, kissé szúrós pillantással, a végén egy mosollyal, és kacsintással díjazott.

-Van esetleg valamilyen háziállatod?-érdeklődött tovább.

-Van egy kutyám, és egy tigriskígyóm, de...-nem tudta befejezni, mert anya egy hatalmasat rántott a kormányon, és behajtott a tesco nagy parkolójába, amire Tess egy hatalmasat sikkantott, amit szerintem még a szomszéd országokban is hallottak.

-Egy MICSODÁD?!-kérdezte megrökönyödve, a "micsodád" szót kihangsúlyozva.

-Tudod Anya borzalmasan fél a kígyóktól.

-Ó... Szerintem Apa elvitte őt magával, mert Tikka-t mindenhová magával viszi, mióta...-ám elharapta a mondata végét. Láttam rajta, hogy szomorú.

-Értem. Sajnálom, hogy csak így félre rántottam a kocsit, de ha csak meghallom, hogy valaki kígyókat simogatgat otthon, a frász jön rám.- sóhajtotta Anya.

-Viszont a kutyusomért, Sky-ért el tudnánk menni? Biztos jól el fognak játszani S...-ám inkább betapasztottam két kezemmel a száját, nehogy kiderüljön, hogy én titokban fent tartom a Holdfarkasomat. Értetlenül nézett rám, mire én csak eltátogtam neki, hogy "majd elmagyarázom", amire csak bólintott egyet.

-Elmehetünk érte. De előbb ne mennyünk be a tescoba, ha már úgy is itt vagyunk?-vetette fel az ötletet Tess.

-De, úgyis akartam venni chipset.-jelentettem ki.

-Hát akkor nyomááás!!!-kiáltotta Tess, elhúzva az "á"-t. Kiszálltunk a kocsiból, és beszaladtunk a boltba.

Mi hárman rögtön a hízlaló, kalóriadús chipsek csodálatos soraihoz rohantunk, ahol egy-két kisgyerek rángatta az anyja ruhája ujját, hogy "ugyanmár anyuci vegyél nekem is egy zacskóval, mivel a másik szőke kissrác is kaphatott!!!" Erre természetesen általában "nem" volt a válasz. Kivéve akkor, amikor a szülők megunták a sok hisztit, és beadták a derekukat. Olyankor unott fejjel hajították a kosárba a kalóriadús gyönyört, hogy az éppen hattyúk halálát meghazudtoló hisztiben szenvedő gyerkőc végre egy "köszi anyu" kíséretében tovább szögdeljen, mintha mi sem történt volna.
-Mintha csak magamat látnám...- tettette a meghatottat Tess, és letörölt egy kamu könnycseppet. Erre természetesen mind a hárman elnevettük magunkat. Mi is levettünk egy-két zacskóval, és megkerestük Anyát, aki éppen a 3. kassza kilóméteres sorának a végén volt. A kezébe nyomtuk a zacskókat, és kimentünk a kocsihoz, ahol kiengedtük Sky-t és Stellat, így el tudták végezni a dolgukat.

-Na mostmár elmondod, hogy miért kellett betapasztanod a számat?- kérdezte kicsit idegesen Will.

-Persze bocsi. Nos... az a helyzet, hogy Anya nem tudja, hogy nekem van egy Stellam. Ez egy kis titok előtte. Azt mondta, hogy ő is szeretne kutyát, de úgy érzi, hogy ő erre még nem áll készen...- mondtam neki szégyenlősen.

-O... mostmár értem... akkor ezentúl ügyelek a nyelvemre.-mondta egy halvány mosoly kíséretében. Visszatettük Stellat és Skyt, és beültünk a kocsiba. Pont időben, mert Anya megjött.

-Mehetünk fiatalok?- kérdezte poénkodva, amire természetesen szinte egyszerre bólintottunk.

-Tess, találkoztam Anyukáddal, és azt mondta, hogy nem lesznek itthon, ők is elutaznak. Ők nem bíztak rám, viszont hogyha meg akarsz kicsit szabadulni a bátyádtól, akkor bekö...- ám ne tudta befejezni, mert Tess egy hatalmas nagy igennel válaszolt, amire Anyu ismét csak mosolygott.

-De csak akkor maradhattok, hogyha nem szeditek szét a házat. Soha nem voltam összezárva három 17 évessel, úgyhogy ezt még nekem is szoknom kell, kérlek nézzétek el nekem. Ja, és Will, nem szeretnélek meglátni a lányok szobájában este 10:00 után, hacsak meg nem kérdezel előtte.- figyelmeztette Willt szigorúan.

-Rendben Mary, úgy lesz.-engedelmeskedett Will.

Anya beindította a kocsit és felhajtottunk az M0-ásra, ami egyenesen hazavitt minket. Kb. olyan 19:54 lehetett, mert Tessnek meg kellett találnia a kedvenc babakori takaróját, ami nélkül nem mert aludni. Hihetetlen lehetett Will szemszögéből látni, amint a kemény, menő és örök single Tess úgy keres egy kis babatakarót, mintha csak kincs lenne. Én és Anya ehez természetesen hozzá szoktunk. De Will... úgy nézte ezt az egészet, mintha egy rózsaszín unikornis elkezdett volna használt zoknikat zabálni. Teljesen megértettem őt. Nekem is ez volt az első reakcióm, mikor először nálunk aludt.

Végül hazaértünk. Anya előkészítette a vendégszobát, közben mi pedig rendeltünk egy pizzát. Nincs is jobb, mint mikor péntek este a pasiddal és a BFF-eddel néztek egy filmet, egy jó kis chipses pizza mellett. Közben beborult az ég, hatalmas vihar kerekedett. Így mivel Tessen kívül senki nem bírta a horrorfilmeket, ezért egy hosszabb vígjátékot néztünk meg. Anya begyújtotta az emeleten lévő kandallót, és a farkas-kutya duó rögtön bekucorodott elé.

Mi is magunkra kanyarintottunk egy-egy takarót, és elkezdtük a filmet. Én Will és Tess között ültem, törökülésben, Will szintén így. Fejemet nekidöntöttem a vállának, ő pedig a saját és az én takarómat egybe hajtva egy szuper vastag, szuper puha, szuper romantikus környezetbe helyezett minket, kettőnket. Átkaroltuk egymást, és így néztük végig a vígjátékot.

A film végén Anya visszaparancsolta Willt a szobájába, minket pedig az alvás birodalmába.

Kb. 00:03 lehetett, amikor egyszer csak egy villám csapott valahova, de nem láttam hova, szerencsére nem a mi környékünkön. Míg Anya a kígyóktól, én a villámtól féltem. Nem akartam felkelteni se Tesst, se Anyát, így inkább átmentem Willhez, bár nem szabadott volna.

-Szia Will- suttogtam neki.

-Szervusz hercegnőm. Félsz a villámtól?

-Nagyon.

-Na gyere ide.-tárta szét karjait álmosan.

Én pedig bekucorodtam az ágyába, lábaimmal körbefontam őt, kezemmel pedig átkaroltam.
Ő is így tett. Így nyomott el mindkettőnket az álom.

Szóval itt vagyok egy újabb résszel. Kicsit késve, de ez is megérkezett. Nagyon igyekeztem, de S E M M I ötletem nem volt. Ettől függetlenül köszönöm a sok megtekintést, illetve voteot. Na most megyek. Vigyázzatok magatokra!
~💙💙💙💜💜💜~