Másnap sikerült nagy nehezen felkelnem a 6.00-ás ébresztőmre 6:38-ra, fél óra alatt felkészültem a reggeli rutinommal, amivel(szokás szerint) lekéstem a buszt, így megint a gördeszkámmal kellet útnak indulnom. Ám mikor mentem volna ki az ajtómon, egy állkapocs és sok gyémánt szerűen könnyed és sima fog ragadta meg a pulóverem ujját. Stella volt az. Ijedtemben majdnem felsikoltottam, ám tudtam türtőztetni magam.  Stella tekintete olyan tiszta és nyugodt volt, hogy bárki észrevehette volna, hogy aggódik. Nem engedte el a pulóverem ujját sem a tej, sem a labda láttán. Nem engedett ki a szobám ajtaján. Megnyugtatása képpen megsimogattam fejét, de ő nem engedett. Elkezdtem cirógatni a fülét, és erre szép lassan elengedte a pulóveremet. Már emelkedtem volna fel, ám egy ismeretlen gondolat, egy hang megszólalt a fejemben. 

"Vigyázz magadra  Amy. Ne dőlj be semmiféle álruhának. Az Árnyék ebbe a világba is eljutott. Nemrég itt látták a városban. Az a dolgom, hogy megvédjelek, ám ezt most mégsem teljesíthetem. Ha valamelyikünknek baja esik, vagy sebe lesz, azt a másik is érzi."

Hirtelen a fejemet Stella felé fordítottam. Elmélyedve fürkésztük egymás tekintetét. Közelebb hajoltam a farkashoz, és ezt suttogtam neki:

-Rendben Stella. Nem tudom felfogni, hogy hogy beszélsz, mikor csak a Főnixek Erdejében tudnád ezt megtenni, a mi világunkban nem. De meghallottalak, érezlek. Megteszem amit kérsz.-

Stella erre csak álló helyzetbe került, kikotorta a fiókból a pergamentokot, és azt szaglászta. Elmosolyodtam és kiosontam a szobámból. Rápillantottam a lépcső fölötti fali órára, és rádöbbentem, hogy mennyire nem telt el az idő. Mintha megállt volna. 

"Lehet, hogy ez egy látomás? Vagy egy jel?  Vagy fél órának el kellett volna telnie legalább. De nem. Megállt az idő..."

Gondolkodtam, miközben lefelé mentem a lépcsőn. Felkaptam a deszkámat, és már hajtottam is ki a főútra. És megláttam AZT a sötétkék Fordot. Hajtottam, mint egy őrült, hogy elérjem. Ám egyszer csak bekanyarodott, így én is elindultam a sötét kis utcácska felé. Hirtelen olyan nagy köd lett, hogy az orrom hegyéig sem láttam. Megpróbáltam visszamenni, de teljesen elvesztettem az irányérzékemet. Elkezdtem félni. Sosem féltem még annyira. Segítségért kezdtem kiabálni, és legnagyobb örömömre felbukkant egy árnyalak. 

-Jaj uram de jó, hogy itt van! Tudna segíteni? Nem találok ki olyan nagy a köd.- 

kérdeztem az alakot. Ám az nem válaszolt. Csak közeledett. Mint egy Árny... várjunk csak... hirtelen bevillant a Stella általi figyelmeztetés. Felsikoltottam, megfordultam és elkezdtem rohanni az ellenkező irányba.

 Hirtelen mintha kiléptem volna egy kapunk, felvillant a nap biztonságot nyújtó fénye. Ám amint átéreztem a nap meleg fényét kint találtam magam az út közepén és a másodperc ezredrésze alatt megfordultam, és egy autóval szemben találtam magam, ami hihetetlen sebességgel közelített felém. Ezek után teljes sötétség következett. 

"Amy. Itt vagyok, ne félj. Ezek után soha sem foglak elengedni magam mellől. Ébredj fel. Halld a hangom. Itt vagyok. Ne félj. Már biztonságban vagy."

 Hirtelen felriadtam. Egy autóban találtam magam. De nem anya autójában. Egy modern, fekete üléses autóban. Kinyitottam a szemeim és egy arcot láttam.

-Will... hol vagyo... -

-Semmi baj kincsem. Baleset ért. Apa már értesítette anyukádat, és a kórházban találkozunk vele.

Fejem az ölében volt, lábam pedig az ülésen, amire egy törülköző volt terítve. Megpróbáltam felülni, ám a bordámba hatalmas fájdalom nyilallt. 

-Szerbusz Amy. William apja vagyok. Joseph McBright. Te vagy a kis barátnője ugye? A fiam nagyon sokat mesélt rólad.- 

mondta mosolyogva a volán mögött ülő kissé ősz, de szintén barna hajú McBright.

-Köszönöm... izé... elnézé... illetve... uram..-

 dadogtam. Még mindig nem nagyon tudtam felfogni mi történt... 

-Nyugodtan hívj csak Josephnek.-

válaszolta lazán nevetve Will apja. Will pedig nyomott egy puszit a homlokomra, amitől én cékla vörös lettem.

 "Valaki ült az anyós ülésen is, de én ezt csak most vettem észre. Gratulálok Amy Goldsteen, megvakultál!"

Lassan megpróbáltam felnyúlni Will nyakához, hogy súgjak neki valamit, ám ez nem bizonyult jó ötletnek. A fájdalom ismét bele hasított a bordámba. Will ezt észrevette, és segített letenni a kezemet magam mellé, majd fejét közel az én fejemhez hajtotta, hogy jobban hallja, mit mondok:

-Will. Ki az az anyós ülésen?- suttogtam neki, és alig láthatóan előre böktem a fejemmel. Ám válasz helyett így szólt:

-Oké meglepetés mutasd magad!- 

mondta kissé hangosabban. Erre egy fej bukkant elő az ülés mögül.

-Fú kislány. De most komolyan! Mire mennél nélkülem?!-

 röhögött Tess. Erre mi is csak nevetni kezdtünk Willel. Ám e közben megérkeztünk. Will lassan felemelte a fejemet és kivette alóla lábait. Át ment a másik ajtóhoz, ott pedig kisegített. Kezeimet összekulcsoltam, és nyaka köré fontam, ő pedig megfogott a térdhajlatomnál és a derekamnál, mint azokban a romantikus tini filmekben szokott lenni és kiemelt a kocsiból. Mikor már mindenki a parkolóban gyülekezett, anya rohant oda hozzám. 

-Jaj édes kislányom, minden rendben van? Nem esett semmi bajod? Will nagyon köszönöm nektek hogy elhoztátok Amyt!-

na várjunk. Anya honnan ismeri Willt? Ezt még meg kell beszélnünk.

-Nem anya nincs semmi csak kicsit fáj a bordám.-

válaszoltam nyugodtan, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. De nem volt jó ötlet.

-Akkor lehet hogy eltört a bordád! Will, azonnal mennyetek a sürgősségire, mi addig megbeszélünk pár dolgot apáddal. Tess, te is menny!- 

parancsolta anya ellentmondást nem tűrő hangnemben. Willnek, Tessnek és nekem így nem volt választása, mentünk a sürgősségire. Csak most vettem észte, hogy Tessnél van egy edzőtáska. Az én edző táskám. 

-Tess? Mit keres nálad az ÉN edző táskám?-

vontam kérdőre. 

-Azt keres nálam, hogy pakoltam neked néhány ruhát, megy egy két kisebb nagyobb"meglepetést". Jobb, mintha Mary pakolt volna, tudod mennyire nincs stílusa... már bocs.-

válaszolt flegmán. És igaza volt, mert anyának tényleg nincs stílusa... 

-Jól van na.-

-Mit mondasz ilyenkor?-

-Köszi Tess.-

-Nem az igazi. Kicsit segítek: Tess, aki nélkül nem mennék semmire. Próbáld meg újra.-

-Pff... na jó. Köszi Tess, aki nélkül nem mennék semmire. Remélem most boldog vagy. 

-Nagyon is!- 

mondta fülég érő vigyorral az arcán, amit Will egy angyali nevetéssel jutalmazott. E közben beértünk sürgősségire, ahol megvizsgáltak, és kiderült, hogy rohadt nagy mázlim volt, ugyan is nem tört el a bordám, mindössze egy hajszál vékony repedés van rajta. Pedig ezt emberek ezrei nem élik túl országszerte. Mindenesetre egy éjszakára bent tartottak. Így volt pontosan 22 órám és 46 percem, hogy azt csináljak, amit akarok. Szerencsére Tess és Will velem maradhattak, ám anyát nem engedték, hogy velem maradjon.

 Elő készítettek nekünk egy három ágyas szobát és haza küldték a szülőket. Anya sokat vitázott még az ott dolgozókkal, hogy márpedig ő velem marad, de végül sikerült meggyőzni őt, hogy vigyáznak rám a többiek, és hogy nem kell aggódnia. Végül magunkra hagyott az összes nővér, miután tájékoztattak minket a házirendről. Itt Will és Tess elmagyarázta, hogy mi történt. A "mese" végén Tess odaadta végre a táskámat. Ám mielőtt kinyithattam volna, besötétített és elhúzta a függönyöket, majd felkapcsolta a villanyt. Lassan kinyitottam a táskát és egy fekete kutya ugrott ki belőle, egyenesen Will nyakába, aki mellettem ült az ágyon. Én majdnem eldobtam a táskát ijedtemben, ám mikor megláttam az aljában Stellat, azonnal kikaptam őt a táskámból, és szorosan magamhoz öleltem. 

-Úgy sajnálom Stella!-

erre ő csak finoman megnyalta az arcomat. Ahogy láttam, a fekete kutya Willé volt.  A két állat finoman összeérintette orrát, majd heves játékba kezdtek. Stella láttam, hogy jobban volt, mint én, így hagytam, hogy játszanak. Mi még hosszas órákon keresztül beszélgettünk, a kutya-farkas páros azonban hamar elfáradt, és bekucorodtak az ágy alá, ahol el is aludtak. Pont időben, mert jöttek a nővérek, és hoztak nekünk ebédet. Kaja után kicsit ledőltünk, és elnyomott mindenkit az álom.

Sziasztok!Bocsi a "kis" kihagyásért, de most itt az új rész! Remélem nem okoz csalódást, és tetszik nektek. Remélem mindenkinek jól telt a húsvét, és ki tudtátok magatokat pihenni. nemsokára érkezik a következő rész, addig is vigyázzatok magatokra!

~💙💙💙💜💜💜~