Reggel izgatottan keltünk. Miután felöltöztünk, rögtön a fához mentünk. Mikor beléptünk a csarnokba, majdhogynem leesett az állunk. A teremben mindenféle lény volt. Például lélekfalók a sarokban, vagy jegesmedvék. Vagyis bocsánat, hófutók. Mindegyik hatalmas állatnak világoskék mancsa volt. 

-Üdv. Gorgon vagyok. - mondta mogorván az egyik - A hófutók kapitánya vagyok. Ti meg bizonyára fantomok. - szólt kissé megvető hangnemben.

-Igen - válaszoltam bizonytalanul. 

Hirtelen patadobogásra lettem figyelmes. Mielőtt bármit is reagálhattam volna, egy hófehér ló szökkent elém. Illetve... nem is ló volt. Három csillogó arany szarv volt a fején. Egy a homlokán, az volt a legnagyobb. Utána az üstöke végénél egy közepes, végül pedig az orra felett a legkisebb. 

-Szerbusz drágám. Dellingr vagyok. Gondolom nem láttál még aranyszarvúakat. Én a vezérük vagyok - mondta felszegett állal. Tess azonnal belelkesült, és mindenképp meg akarta simogatni a sörényét. Erre Gorgon csak morgott valamit. 

-Lécci hadd simogassam meg a sörényeeed! - sikoltozott Tess. 

-Kis drágám, a szirének ma reggel két dióhéjnyi kagylóporral szórták be a sörényem, csak nem gondolod, hogy hagyom, hogy összemaszatold? 

-Bocsánat, én csak... 

-Ne is foglalkozz vele - jelent meg hirtelen egy lány. Zöld haja a tenger illatára emlékeztetett, mezítláb lába épphogy kilátszott egy hosszú, hófehér vászonruhából. Bőre összehasonlíthatatlanul fehér volt, vállán megcsillant a felkelő nap fénye. Füle mögé simította hullámos haját, így láthatóvá váltak a kis vágásra hasonlító nyílások a nyakán, és a csikóhalak uszonyára emlékeztető fülei. - Sassy vagyok. Szirén királynő. Bár ez szerintem látszik. 

-Szia- köszönt Tess. 

-Sassy!- kiáltott egy női hang a hátam mögül. 

Megperdültem a tengelyem körül, és sokkot kaptam. Ott ált előttem egy, a történelemkönyvekből ismert mitológiai lény, azaz egy Minotaurus. Feje olyan volt, mint egy bikáé,  sötét szőr borította. Hosszú szarvak meredeztek előre, amikbe egy- egy fémkarika volt illesztve. Felsőtestét vastag bőr takarta, lábai pedig szintén a bikáéra emlékeztetett. 

-Brimhilda! De rég láttalak!- köszönt mosolyogva. 

-Üdv. Brimhilda vagyok- mosolygott (vagy inkább vicsorgott) rám a Minotaurus. 

-Ü... üdv...- dadogtam. 

-Nos - szólalt fel Galandír - Most, hogy mindenki megérkezett, ideje lenne megvitatni, amit e két lány a Képzelet Portálának megnyitásával látott. 

A teremben mindenki suttogni kezdett a portál hallatán. 

-Jól gondoljátok. Ő Amy Goldsteen. A Kiválasztott Fantom. Át is adnám neki a szót. Amy, kérlek mondd el mit láttál. 

Miután mindent elmondtam, a teremben felháborodott zúgolódás hallatszott. 

-Most mitévők legyünk?- pánikolt egy aranyszarvú. 

-Felkészülünk a történelmünk talán egyik legnagyobb háborújára - válaszolt Xan. 

-Így van. Most mindenki mennyen, készüljön fel! A Cápafoki Vasöntődét hála Brimhildának, tudjuk használni páncélok készítésére. A támadás időpontját még nem...- kezdett bele Garandír, de nem fejezhette be, mert egy holló repült be az ablakon. Egy pergamenköteget ejtett a földre, majd kirepült, és eltűnt a látóhatárról. 

-Ez mi?-kérdezte Tess, felvette a sárga papírköteget és lehúzta róla a bőrmadzagot. Mellé lépte, és elolvastam. 

-Ez... egy hadüzenet...- mondtam teljesen megsemmisülve. 

A teremben ismét a morajlás lett úrrá. 

-Csendet!- csitított le mindenkit Stella.

- A levélben az áll, hogy e hét vasárnapján megtámadnak minket, pont a Napéjegyenlőség nulladik percében. Most kedd van. Úgyhogy sürgősen kezdjük meg a munkálatokat. A hófutók menyjenek Brimhildával a vasöntődébe, az aranyszarvúak készítsék fel a katonákat, a szirének pedig gyógyítsák fel a sebesülteket. A lélekfalók szabadítsák már fel végre az öreg fantomokat a szenvedésből, lejárt az idejük. Az isten szerelmére. Nyakunkon a háború és még páncélunk sincs! Stellaval, Xannal és Wann ezredessel mi elkezdünk kidolgozni egy tervet, addig pedig Jack tábornok és Kormon megadja a fantomoknak a megfelelő alaptudást. Amennyiben nem óhajtjuk átadni a Főnixek Erdejét, készüljünk fel, és számoljunk le a felkelő sötét hatalommal! - szavalta a végén már kiabálva Dolly. 

A teremben ujjongás tört ki. Az aranyszarvak felágaskodtak, a hófutók ugráltak, a főnixek lángot köptek, a szirének egymást ölelgették, a lélekfalók pedig hátukat nézegették, mikor nő vissza a hiányos testrészük. Még átbeszéltük, kinek mi lesz a feladata, majd mindenki elindult a kijeltölt helyekre. Brimhilda és a hófutók a Cápa-fokra, az aranyszarvúak vissza Szeder-Völgybe, a Szirének a sebesültekhez, a lélekfalók pedig Xan vezetésével megrohamozták a Holtak Házát, ahol a lejárt idejű, félig holt fantomok raboskodtak. Voltak, akik már több éve ott voltak, és csak arra vártak, hogy a lélekfalók bekebelezzék elhalt lelkeiket, és végre holdfarkasukkal együtt köddé váljanak. 

-Mennyetek a faházaitokba. Ott megtaláljátok a felszerelést, ami szükséges lesz a kiképzésre. Szóljatok a többi ifjú fantomnak is, Jack a táborban vár titeket. Mennyetek - mondta Garandír, ám amikor kiléptem volna a trónteremből, még utánam szólt:

-Amy, vidd az íjadat is. 

Mélyen meghajoltam, majd elmentem a faházakba. Dolly és Stella nem voltak már velünk, mert elmentek az ezredessel a haditervek kialakítására. Mi a faházakban voltunk, átvettük a ruhánkat, ami szinte teljesen olyan volt, mint a mi világunk-beli katonáké. Terepmintás, sok zsebbel. Tess-nek nagyon tetszett, és szerintem nekem is jól állt. A hátamra kaptam az íjamat és a nyíl tartó tokot, majd megindultunk a faházaktól 2 km-re találkató táborba, ahol rajtunk kívül még kb. 100 fantom volt, holdfarkasok nélkül. Hirtelen a fegyvertár mögül előlépett egy magas, izmos, szőkés-barna hajú srác. Khaki színű felső volt rajta, ami megfeszült bicepszén, amin egy tetoválás húzódott fel. Több lány is végig pásztázta, de mi Tess-es tartottuk magunkat. 

-Jack tábornok vagyok, fantom. Én fogom nektek megadni a kellő kiképzést. Lányok jobbra, fiúk balra. Külön fogom megtanítani, hogy használjátok az erőtöket.

A lányok sóvárogva követték Jack-et, mi meg Tess-el furán összenéztünk, majd követtük a tömeget. Lopva hátra pillantotta. A fiúkat egy vékonyka lány elvitte a fegyvertárba, ami a tábor szélén volt.  Még épp elkaptam Michael tekintetét, aki a mellettünk sétáló Selly-vel tartotta a szemkontaktust. Selly elvörösödött, Michael pedig rákacsintott, majd megfordult, és eltűnt a látókörünkből. Selly oltári nagy vigyorral az arcán sétált tovább. 

-Valakinek nagyon jó éjszakája lehetett - mosolygott kacéran Tess. 

-Az biztos- nevetett Selly, majd látva, hogy kicsit lemaradtunk, belehúztunk, és Jacket követve bementünk a sötét erdőbe, ahol megkezdődött a kiképzés. 

Ésss.... Íme. Itt az új rész. Ha tetszett, akkor lécci ajándékozz meg egy csillaggal, ha nem tetszett, akkor pedig kérlek írd le, min változtatnál. Sokat melóztam ezen a részen, és ez kicsit unalmasabb lett, mint terveztem, de nemsokára jön a kövi, ami izgalmasabb lesz, ígérem. Ám nemsokára itt a vége, úgyhogy szerintem készüljetek, én is sietek. A kövi részben találkozunk, addig is vigyázzatok magatokra! 

~💜💜💜💙💙💙~