December. A kedvenc hónapom. Mindent hó borít, a plázákban a viszonylag rossz minőségű, a kínai boltokból leselejtezett égősorok díszelegnek, melyeknek a fele már a tavalyi év folyamán kiégett, a másik fele pedig olyan forró, hogy jobb helyen azzal melegítenek a gulyás alatt. Az emberek fejvesztve rohangálnak egyik boltból a másikba, hogy "nyakukon a karácsony, de semmit nem vettek még a Gabi néninek, a gyerekről nem is beszélve". Egyszóval, karácsonyhoz készülődik a nép.

A "friss gerlepár",tehát Bill és Tessa, Will, és szerény személyem éppen beléptünk az üzletbe, mellettünk pedig az elmúlt két hónap alatt igencsak megnőtt Stella, Sky, Dolly és Ginger lépkedett. A többiek éppen azt vitatták meg, hogy ki kit húzott a karácsonyi angyalkázásnál, amiből csak annyit hallottam, hogy Will Annat, Bill Biancát, Tess pedig Martint húzta. Amikor aztán  Stellával megláttunk egy mézeskalácsost, ő azonnal megrohamozta. Én nem tudtam lefékezni a tükörsima padlón, ezért megragadtam a mellettem sétáló Will kabátját, ezzel magammal rántva őt is. Szerencsére résen volt, elkapta Stella pórázát, és visszahúzta. Többen megijedtek, mivel nagyon megindult. Itt egy rendes ember elnézést kérne, és megnyugtatná a többi vásárlót, hogy semmi baj, csak kissé megindult a far... illetve kutya a mézeskalácsos felé és nem tudta lefékezni. De mi nem voltunk normális emberek. Hangosan röhögni kezdtünk, betántorogtunk a mézeskalácsoshoz, vettünk nyolc darab sütit, négy forrócsokit, és leültünk a legközelebbi padhoz, ahol elmajszoltuk a mézeskalácsokat, a maradékot pedig a kis négylábúinknak adtuk, akik nagy örömmel rágcsálták a puha tésztát, mi pedig mosolyogva szürcsöltük el a forrócsokinkat.

-És te Amy, kit húztál?- kérdezte Tess.

-Zoet. Egész jóban vagyunk, de fogalmam sincs, hogy mit vegyek neki...-panaszoltam.

-Szereti a csillogó csecse-becséket. Menny be a Zaphirába és vegyél neki valamit onnan!-javasolta Bill.

-Jó ötlet. De Bill, te mit veszel Biának? Alig ismered!- aggodalmaskodott Tess.

-Ne félj cica, majd kitalálok valamit-mondta Bill egy kacsintás kíséretében.

-Vegyél neki egy pandás zoknit! Úgyis imádja a mintás cuccokat...-szólalt meg Will is- Én egy jegyzettömböt adok Annanak, mert mért ne. Jobb ötletem nincs.

-Hát, ahogy gondolod...- mondta egyhangúan Tess- Én majd festek valamit Martinnak.

-Nem rossz ötlet! Úgyis oda van a képeidért! És csak hozzáteszem érted is!- mondta Will gúnyos mosollyal, mire Tess olyan rákvörös lett, amilyennek még nem nagyon láttam.

-Kinyírom azt a gyereket...-morogta Bill.

-Hát.. lesz alkalmad rá...-mondta, az osztály-karácsonyra utalva.

-Na jó, de lehetőleg én ne legyek ott!- jelentettem ki magabiztosan.

-Mi majd elmegyünk moziba, amíg ők kinyírják egymást...- mondta Will, és megajándékozott egy 1000 wattos mosollyal.

-Nem tom, hogy vagytok vele, de nekem haza kell mennem.-mondta Tess.-van kedvetek átjönni?-ajánlotta fel.

-Persze!- mondtuk szinte egyszerre.

Felszálltunk egy buszra, ami elvitt Tessék házához, ott lepakoltunk, és becsomagoltuk az ajándékokat. Csütörtök volt, már mindenki nagyon készült az osztálykarácsonyra rajtunk kívül. Tess neki állt festeni Martinnak, én valami képet posztoltam instára Stellaról, Gingerről, Skyról és Dollyról, ahogy a kandalló előtt lebzselt, a fiúk pedig mézeskalácsot sütöttek a húzottjainknak. Ha bele gondoltam, hogy vasárnap karácsony, de mondjuk Tessnek, Tess szüleinek és bátyjának semmit nem vettem, görcsbe rándult a gyomrom, mert régen mindig már három hónappal karácsony előtt megvolt az ajándéka mindenkinek.

Mert mióta az eszemet tudom, a karácsonyt a McKarty családdal töltöttük anyuval. Egy, hatalmas karácsonyfa alatt bontjuk ki az ajándékokat, ami évtől függően mindig vagy nálunk, vagy náluk van felállítva. Idén rajtunk volt a sor. Íratlan szabály továbbá, hogy amelyik család érkezik vendégként, akár átléptük a 18 éves kort, akár nem, kötelező hoznia legalább egy kancsó alkoholmentes, narancsos-fahéjas tojáslikőrt, amit a karácsonyi vacsora után és az ajándékok felbontása előtt kötelező megkóstolni. A fa színe és "témája minden évben meglepetés volt, mi idén a fehér-ezüst kombinációt választottuk. A házat szürke, csillámos, vagy mattos ezüst girlandok díszítették, néhol egy-egy olyan szürke fadísz lógott, ami már nem fért rá a fára. A karácsonyi égősor a fehér karácsonyfán a kék különböző árnyalataiban villódzott, majd elhalványult, aztán ezt ismételgetve világította be a szobát. A karácsony ismerős illata betöltötte Tessék nappaliját, a mézeskalács, a kis karácsonyfa, és természetesen az égetett fahéj. Igen, mert nekik az a füstölő karácsonykor. Ebből is a Thai-féle, amit Tess bátyja, Emet hoz a minden évben a barátnője által leszervezett Thai-földi utazásukból hoz a családjának, akik gondosan félrerakják a karácsonyi időszakra, hogy aztán karácsonykor mélyen beszippantsák a friss fűszer illatát, és egy maradandó emléket raktározzanak el magukban...

-Amy! Amy! Figyelsz te rám egyáltalán?!- zökkentett ki gondolataimból Bill.

-Mi mi mivan néha talán asszem biztos...-hadartam a lehetséges válaszokat a nem hallott kérdésre.

-Az volt a kérdés, hogy tudod-e figyelni a mézeskalácsokat, amíg elmegyünk vajért és cukorért, mert drága barátnőm nem szólt, hogy elfogyott.-mutatott gondolatban Bill a még mindig aktívan festő Tessre.

-Parancsolsz, drágám?-kérdezte Tess, fel sem nézve a festésből.

-Szeretlek édesem!- fújt visszavonulót Bill, mert láthatóan Tess nagy hatással volt rá.

Elindultak a boltba és egy 15 perccel később már a cukormázat gyártották több-kevesebb sikerrel. Először ehetetlenül sós lett, mert összekeverték a cukrot a sóval. Aztán olyan édes lett, hogy már a illata sem volt valami étvágygerjesztő, így hát ez is elfoglalta méltó helyét a sós máz mellett egy kinti kukában. Harmadik próbálkozásra végre sikerült kicsikarni valami ehetőt a furcsa mázból, így kezdődhetett a díszítés. Egész szépek lettek, ám Bill... készített pár elég megkérdőjelezhető mintát... mindegy is... A dekorálás után hagyni kellett, hogy megszáradjon, így felnyaláboltuk az ajándékokat, amiket vettünk, már elkezdett sötétedni, ezért mindannyian hazamentünk. Otthon Stella és én is kifeküdtünk a kanapéra, szerváltunk egy nagyon nagy takarót, bebugyoláltam magamat és Stellát, és beindítottunk egy karácsonyi filmet, ahova idő közben anya is becsatlakozott, így már hárman néztük a filmet.

Reggel ugyan ott keltem, ahol elaludtam. A nappaliban. Fáradtan, büdösen kikászálódtam az ágyamból, elszaladtam fürdeni, fogat mosni, megcsináltam a hajamat, majd büszkén konstatáltam, hogy van 18 percem indulásig, ezért komótosan betettem minden ajándékot a táskámba és rábíztam a már régóta ébren lévő anyura Stellát, aki már majd' kicsattant az energiától. Elindultam Tessék házához, ahol már a többiek összeszedték a húzottaknak mézeskalácsot, becsomagolták, gondosan ügyelve arra, hogy ne törjék össze azokat, majd beletették egy- egy színes csomagolópapírral bevont dobozba a többi ajándék mellé. Amint ezzel megvoltunk, rögtön elindultunk az osztálykarácsonyra, ahonnan szokásom híven ismét elkéstem, velem együtt pedig a többiek is.

Ahoi! Igen, tisztában vagyok vele, hogy nyár van, nem karácsony. De szeretném folytatni a storyt abban az időintervallumban amiben én kitaláltam anno. Nagyon sietek, de marhára nincs ötletem, és marhára nincs kedvem ehhez, hogy itt nyűglődjek. Úgyhogy nem fejezem be a könyvet, de akkor rakok ki részt, amikor van rá ihlet, kedv és hasonló szépségek. Most megyek, igyekszem a kövi ihletáradattal. A következő részben még találkozunk, addig is vigyázzatok magatokra!
~💙💙💙💜💜💜~