Nem rég elköltöztünk, és rendre nem találok semmit. Ezt úgy kell elképzelni, hogy fél percenként ,, Anyuuuu! "

Ezekben a pillanatokban szokta azt mondani, hogy ,,Kislányom. Próbálj meg úgy csinálni, mint aki itt lakik! "

Kezdjük azzal, hogy amikor első nap bepakoltunk, akkor az egyik szomszéd olyan részeg volt, hogy befordult az árokba....

Még most sem nagyon találok meg mindent, de mostmár fejlődtem.

Mondjuk az egy kissé meredek volt, amikor nem találtam meg a dezodoromat, erre anyám megfordított, és ott volt..... Azt ugye hozzá sem kell tennem, hogy mindössze 10-szer mentem el előtte ugyebár... Na akkor volt az a pont, amikor anyámnak elege lett, és akkor azt mondta, hogy őt már nem érdekli, ha valamit nem találok, majd előkerül, valamint, ha neki szólok, hogy ő tudja-e, akkor (idézem)kibasz az ablakon. Ezek után már mindent látható helyre teszek...