Lépéshátrány

- Tudja min gondolkodtam?- tette fel a kérdést a nő, mire az ügyvéd, felnézve a papírjaiból mérte végig az ablak előtt fél ál járkáló nőt.

- Elárulja nekem is?

- Ha valaki eladja a spermájat, beteszi egy ilyen bankba, vagy mibe, akkor nem iegényelhet semmilyen kapcsolattartási szándékot, nemde?

- Igen, erre létezik egy jogszabály.- bólintott a férfi, miközben becsukta a bőrkötéses mappát maga előtt, majd tollára rányomva tetejét figyelte immár érdeklődve a fiatal nőt- Mire akár kilyukadni?

- Sokszor említettem, több barátomnak is, hogy amikor úgy érzem, hogy készen állok, akkor egyedül is hajlandó lennék bevállani egy babát, amennyiben megtalálom a tökéletes spermadonort, akár ismerem az illetőt, akár nem, habár előnyt jelentett volna, ha ismerem, mert így tisztában lettem volna az ő biológiai paramétereivel is.

- Maga biomechanikai mérnöknek tanult igaz?- tette fel a kérdést a férfi, miközben összecsukva szemüvegét lehelyezte maga elé, a nő pedig csak saját tükörképével farkasszemet nézve az ablakban bólintott egyet.

- Két évig, de abbahagytam, és szakot váltottam.

- Biztos benne, hogy erre vannak tanúi?

- Akár még Verstappen versenytársai között is.- bólintott Evangeline, majd leült a férfival szemben- Liam Lawson, jó barátom, így forogtam azokban a körökben ahol Verstappent is, egyszer felmerült ez a téma, egy nagyobb beszélgetésben, ahol többen ott voltak, biztos vagyok benne, hogy találok valakit onnan, aki emlékszik erre.

- Keresse meg, és esküszöm magának Evangeline, mindenre ami szent, hogy megnyerem a pert.

- Nem igazán hiszek ebben a voodo dologban.- jegyezte meg szárazon a nő utalva a férfi szent kijelentésére, mire ő csak hitetlenkedve elnevette magát, Evangeline azonban ekkorra már az ajtó túloldalán volt.

A férfi szemét forgatva dobta neki ismét a labdát a csapat úgyvédjének feje mellett a falnak, amivel immár a jogászt is igazán az őrületbe kergette, és ez valamilyen szinte megnuygtatta a hollandot.

- Mr. Verstappen, egy hét múlva esedékes az első meghallgatás.- emlékeztette azonnal a kényes részletekre az öltönyös, az ezzel az információval mit sem kezdő pilótát, aki csak bólintva jelezte, hogy tudomásul vette, amit a férfi mondott.

- Szerintem egy kicsit jobban kellene koncentrálni Max.- kapta el főnöke a visszapattanó lapdát, mielőtt még az ismét a holland kezébe csapódhatott volna vissza.

- Szerintem már midnent megbeszéltam a saját ügyvédemmel.- mutatott rá saját nézőpontjára a férfi.

- Igen Mr. Verstappen, azonban ez az ügy sajnos a csapattal kapolatos dolgokra is kiahtással lehet, így sajnos vagy nem, kénytelen lesz velünk is megosztni mindent, és mi is ott lelszünk minden egyes tárgyaláson, és még akár azt is kérvényezhetjük, hogy az exneje egyes meghallgatásain is ott legyünk.

- Nem az exnejem, csak a barátnőm. Volt.- egészítette ki magát a férfi.

- Nos, ez kicsit átalakítja a tényeket, de lényegi változást nem okoz a dolgokban, szóval semmi jelentősége.- rántotta meg vállát az öltönyös férfi, Max pedig csak ismét megforgatta szemeit, és azon gondolkodott, hogy mivel tudná szórakoztatni magát a labda helyet, amelyet a főnöke elvett tőle.

Nem szerette volna, hogy az apja belefollyon az ügybe, mert fogalma sem volt semmiről Evangeline-nel kapcsolatban, és ha valamit nem akart még, akkor az az, hogy a munkahelye belefollyon, mivel nekik még csak arról sem volt fogalmuk, mindezek előtt, hogy egyáltalán kapcsolata volt a nővel.

- És ha nem szeretném, hogy ott legyen?- tette fel a kérdést Max, de a zsigereiben érezte, hogy ezzel az esettel kapcsaolatban is biztos hogy aláírt valamit, és nem fog ilyen könnyen menni az egész, mint ahogy ő azt gondolta.

- Ilyen opció nincs.- bólinott határozottan Horner.

- És azt hiszi,- tárta szét kezeit a nő, ügyelve, hogy be löttyintse ki a Whiskyt a poharából, a valószínűleg méregdrága hófehér szőnyegre- hogy opcionálisan akkor keres meg, és rángat haza, amikor csak szeretne.

- Haza?- tette fel azonnal a kérdést a férfi, közben az asztalra tette a kiürült poharát, amibe már nem szándékozott újratölteni.

- Aha, haza, Ausztráliába.

- Értem, mivel is foglalkozik az apád pontosan, hogy csak úgy szeretne hazarántani?

- Semmi olyannal,- hajolt előre a nő, hogy letegye poharát ő is az asztalra, Max azonban így mindent látott, amit valószínűleg a nő nem neki szánt megmutatni, viszont az immár jobban kigombolt ing alól kilógó csipke mégis felkeltette a férfi kíváncsiságát és fantáziáját is- amihez nekem közöm tudna lenne.

- És Monacóba menekültél előle?- tett fel egy újabb kérdést a férfi, még mindig a nőn jártatva tekintetét, mintha így könnyebben megfejthetné őt.

- Nem, ide egy álláslehetőség miatt kerültem, viszont elfelejtették közölni velem, hogy a cég portfólióját tekintve sokkal előnyösebb, ha van valami az ember lába között, az apám speciel csak utána hívott fel, ami miatt lekéstem a gépemet, amivel vissza tudtam volna repülni Ausztriába.

- Nem kaptad meg az állást, mert nem férfi vagy?- akadt felnt Max először a mondat első felén, úgy gondolta, majd szépen sorban végigvesznek mindent.

Evangeline elgondoldva élete ujnait álla alá, miközben a nyugodtan hullámzó tengert figyelte a hatalmas panorámaablakokon át, majd hanyagul megvonta a vállát.

- Lényegében igen.- bólintott Max felé, majd ingatagon ugyan, de felemelkedett a kényelmes fotelből, ahol eddig helyet foglalva ecsetelte a pilótanak, hogy mennyire utál igazodni a repülőterek őrült tempójához, és mennyire nem szereti a mikroállamokat- De hagylak pihenni. Köszönöm az italt, és a hallgatóságot.

- És hova szeretnél menni, ha már lekésted a géped?- tette fel a kérdést a férfi, miközben segített belelépni a nőnek a második cipőjébe, mert valószínűleg a már a lábán lévő magassarkún állva nem tudta volna megtartani ingatag egyensúlyát.

- Foglalt egy hotelt, oh, párdon,- nevette el magát a nő saját hibaján- csak egy szobát, a mai éjszakára.

- Itt is aludhattál volna nálam.

- Nem alszom idegenek házában Max Emilian Verstappen.

- De iszol idegenekkel a házukban? És ha leitatlak és megerőszakollak?

- Megerőstakoltál volna?- fordult kíváncsi, mégis kihívó tekintettel Evangeline Max felé.

- Semmit nem tennék veled, amiben nem egyezzel bele, vagy nem te kérsz rá.- ingatta a fejét a holland.

- Jó fiú vagy te Maxie.- simított végig Max atcán ujjbegyeivel a nő, a férfi pedig tűrtőztetve magát nem fogta meg a nő kezét- És finom Whiskeyd van.- bólogatott elismerően, majd elfordulva a férfitól nyitotta ki a lakás ajtaját, Max pedig kikapta az egyik kulcsát a kommódon lévő tartóból, és másik kezébe felkapva egy cipőt fogta meg az ajtót, mielőtt az még becsukódhatott volna a nő mögött.

- Nem értem, hogy miért nem lehet a targyalás Ausztráliában.- morgott a férfi, miközben a csomagokt rángatta be maga utána a szobába, ahová előtte Evangeline lépett be kezében a hordozóval, amiben Alexander mocorgott.

- Mivel itt tettét meg a feljelentést, szóval itt kell lenni a tárgyalásnak is, asszem.

- Nem tanultál jogot?- dobott el mindent lihegve kezeiből a férfi, mire a nő csak megforgatta szemeit.

- Miért nem engedted, hogy valaki felhozza ezt helyetted?- mutatot a csomagokra nő, miközben lefeketette a halamas franciaágyra a kisfiát, majd megcsikizta a pocakját, miközben a kezébe adta plüssoroszlánját, amit ő azonnal meg is próbált betömni szájába- És miért tanultam volna jogot? Logisztikai szakember vagyok, semmi közöm a joghoz, vagyis ha mégis, akkor kikeresem egy könyvben.

- Tanultál jogot.- nézett összehúzott szemekkel a férfi testvérére, aki csak vállat  vont.

- Tanultam, de nem igazán izgattam magam rajta.

- Veszem észre.- bólintott Emanuel, majd elindult kifelé a szobából, hogy elfoglalhassa sajátját, de előtte meg megsímogatta az ágyon ágaskodó kisfiú pocakját.

Evangeline kihúzva a bőrönd cipzárját kezdett el kipakolni a polcokra, tudva, hogy ha a Verstappen famílián múlik, akkor bizony sokáig itt lesznek, és amikor csomagolt nem is számított másra. Sóhajtva nézett a még mindig a bőröndben tornyosuló ruhákra, majd a kisfiára, aki a körberakott párnák között játszott.

- Gyere szépen Xander.- emelte ki onnan a nő, majd a már jól betanult praktikával szétnyitott egy kézzel a babakocsit, és a pokrócok közé befektettek a kisfiút, aki azonnal felé kezdett kalimpálni, mire a nő azonnal felé is hajolt, hogy megtapogathassa arcát, majd egy csókot nyomott a kisfiú orra hegyére, majd egy sportcipőt felkapva indult el maga előtt tolva a babakocsit, és kisfiához beszélve.

A sportcipője orrával a monacói aszfaltot ütögette a nő hotelje előtt, majd miután már úgy gondolta, hogy Evangeline, akit tegnap este a hotel bejáratáig kísért, eleget aludt, elindult a recepció felé.

- Jó napot!- köszönt azonnal, mire a férfi felnézve rá mérte végig döbbenten.

- Szép napot, segíthetek valamiben?- csukts be maga előtt a fekete bőrkötéses könyvet.

- Igen, köszönöm. Egy barátom ma tegnap éjszakára itt szállt meg, és megígértem neki, hogy elviszem a reptérre, viszont a telefonja ki van kapcsolva, esetleg még tudná mondani, hogy melyik szobában találom Evangeline kisasszonyt?

- Azonnal, Mr. Verstappen.- bólintott a férfi, Max pedig megforgatta szemeit, hogy egy ilyen történet elég, hogy megtudja a nő szobaszámát- A 412-es lesz az, Mr. Verstappen, odavezessem esetleg?

- Nem kell, köszönöm, megoldom.- csúsztatt oda a férfi egy bankjegyet a márványpulton, és már úton is volt a liftek felé.

Az biztos, hogy senki akit ismer nem fog megszállni többé ebben a szállodaban...

Max az ajtó előtt megállva gondolkodott el azon, hogy vajon mennyi az esély arra, hogy a nő az orrára csapja az ajót, majd vállat vonva kopogott hármat.

Több, mint ötven százalék.

- Igen?- nyitotta ki az ajtót a nő, már teljesen más öltözetben, mint tegnap- Max?

- Nem azt mondtad, hogy egy napra jöttél?- tette fel a kérdést Max, miközben tekintetét a nőn, ahogyan után ő is tette.

- Nem értem sem a kérdést, sem azt, hogy mit keresel itt.- dőlt neki az ajtófélfának Evangeline.

- Másik ruha van rajtad, csak innen a kérdés.- vont vállat Max- És azért jöttem el, hogy elvigyelek a reptérre.

- Azt se tudod, hogy mikor megyek, és egyáltalám honnan tudod, hogy melyik a szobám?- tette fel azonnal a következő kérdést a nő, miközben összehúzott szemekkel figyelte a férfit.

- Egy kis kenőpénz ide, egy kicsi oda, és már rögtön minden kérdésedre meg is kapod a választ, habár, inkább ne akarj többé itt megszállni, mert csak megemlítetten lent, hogy ismerlek, és azonnal megadták a szobaszámod, szóval itt még csak fizetnem sem kellett.- jegyezte meg Max, miközben megpróbált befurakodni a nő mellett a helyiségbe a nő mellett, aki azonban ezt nem engedte.

- Akkor most vagy fizess le engem is, vagy mondd el neked, hogy miért vagy itt.- jegyezte meg a nő, miközben felvont szemöldökkel figyelte még mindig a férfit, miközben az elgondolkodott azon, hogy vajon mi is lehet a válasz a nő kérdésére, mert valójában bár tegnap és ma reggel még jó ötletnek tűnt, de most valahogy már nem teljesen érzi ezt helyesnek, vagy akár logikusnak...

- Valójában, akkor azt hiszem, hogy nekem is kellene akkor egy kis kenőpénz.- jegyezte meg orra alatt motyogva Max, mire a nő felvonva szemöldökét, állt el az ajtóból, hogy a holland be tudjon lépni mellette a nyugodt napfényben úszó szobába.

Ami ismét csak egy fehér ágyneművel és barna bútorokkal telenyomott helyiség volt, legkevésbé sem megpróbálva az otthon látszatát vagy hangultát kelltve.

Max felkapcsolta a TV-t, amiben éppen az Agymenők egy epizódja ment, a holland férfi pedig csak megforgatta szemeit, és belépett a fürdőszobába, ahol megnyitotta a zuhanykabinban a meleg vizet, majd ledobva magáról ruháut lépett be a kabinba, és csak hagyta, hogy a forró vízcseppek végigfollyonak testén, majd amikor már sokkal inkább idegesítette dolog, mint megnyugtatta úgy döntött, hogy elindul kiszellőzteti a fejét a szabadég alatt is.

Miközben a harmadik kilóméterg futotta le a férfi elkanyarodott egy stég felé, majd a feléhez érve állt meg a közepén, mert a móló végén egy nő ült, mögötte egy babakocsival és egy férfi sziluettjével, és minden egyes tag túl ismerős volt neki mind a nő, mind a férfi.

Lassan indult el a három alak felé, hogy minél halkabban tudjon közel jutni. Már több mint fél úton volt, amikor realizálta, hogy honnan is ismeri az alapokat. Liam Lawson megcsikizte a kisbaba pocakját, majd kezei közé véve kezdett el repülőzni a kisbabával, amit a nő csak nevetve figyelt, Max szívét pedig mintha valaki összeszorította volna, pont úgy, ahogy ő tette azt mindkét öklével, de valami miatt nem tudott tovább menni, egyszerűen nem tudta, hogy hogyan is kellene reagálnia erre a helyzetre.

Liam Lawson teljesen beleillett ebbe az idilli környezetbe.

Liam Lawson tökéletesen megértette a kisbaba minden mozdulatát.

Liam Lawson most is ott állt Evangeline mellett.

Liam Lawson teljesen tökéletesen beleillett Max Verstappen családjába, és mindig mellettük állt, amikor a holland nem.

Verstappen azonnal visszafordult, és lábait a padlódeszkáknak csapva futott vissza a mólóról a szárazföldre, mire a móló végén ülő páros azonnal hátra kapta a fejét, de már csak a férfi távolodó sziluettjével találták szembe magukat.

- Ez nem Verstappen volt?- tette fel a kérdést a férfi, miközben a kisbabát visszaadta édesanyja kezébe.

- Hát, ha ez ő is volt, akkor azt hiszem megint meglépett minden elől, amit én képviselek.

•♟️•

Drága Olvasóm!

A magyar költészet napja akalmából...

Nagyon remélem, hogy ha eddig eljutottál, akkor tetszik a történet, és hogy ez töretlenül így is marad a továbbiakban is!
(Ha bármilyen észrevételed van, azt szívesen olvasom🥰)

Legyen gyönyörű hétvégéd, és élvezd ki ezt a gyönyörű időt!❤️