Csak jártam a tábort de Silena-t nem találtam sehol.

Már a testvéreit is kérdeztem de ők se látták.

Pont az amfiteátrum mellett sétáltam el és megláttam a kicsi Annabeth-t ahogy a egy zugban a földön ül és sír.

Barátnőmet sehol nem láttam a közelben ezért oda mentem hozzá.

-Szia Annabeth. Miért sírsz?-ültem le mellé

-Silena azt mondta engem még nem ismertek el-emelte fel könnyes arcát kislány-Ez azt jelenti, hogy anyukám nem akar engem?

Majd megszakadt a szívem ahogy ránéztem.

-Shhhh, dehogy. Engem se ismeretek még el. Minden rendben lesz. Eljössz velem a Hermész kabinba. Ott mindenki nagyon kedves.-mosolyogtam

Felnéztem róla és a környéket pásztáztam hátha meglátom valahol Afrodité lányát,de semmi.

Viszont össze akadt a tekintetem az új fiújéval. Épp Chris-el sétált amikor mindketten megláttak.

Annabeth felé böktem a fejemmel mire vették az adást és kedvesen oda intettek neki.

A lány mosolygott egy kicsit aztán újra elsötétült az arca.

-Figyelj,gyere velem. Szereted a pille cukrot?-kérdezem miközben felálltam

-I-igen-hüppögött

-Akkor jó. Tudok egy helyet ahonnan szerezhetünk.-kacsintottam majd elindultunk.

Elmentünk a konyhához és intettem Annabeth-nek, hogy várjon kint amíg megnézem hogy van-e bent valaki.

-Oké, jöhetsz-intettem neki mire óvatosan megindult az ajtó felé.

Hol lehet a pille cukor? Nincs fent a szekrényben, se a kamrában.

-Biztos, hogy van?-kérdezte

-Persze, persze -mondtam majd kinyitottam még egy szekrényt

-Bingó-mutattam fel a cukros zacskót.

A lány mosolya széles lett de a szemében még látszottak a könnyek.

-Nem fogják észre venni?

-Van még ahonnan ez jött-kuncogtam

Felültünk a pultra és kibontottam a pille cukrot.

Ahogy a kislány a szájába vette az elsőt rögtön vidámabbnak tűnt.

-Van sejtésed, hogy ki az isteni szülőd?-kérdezte óvatosan

-Sajnos nincs-sóhajtottam-de elég keményen dolgozom, hogy kiderítsem.

Bólintott egy aprót és egy újabb cukrot tett a szájába.

Már majdnem megettük a felét amikor lépteket hallottam.

Nem volt időnk elbújni és vissza tenni ezért csak néztünk a fiúkra akik bejöttek.

Mindkettőnknek tele volt a szája és megszólalni se tudtunk.

-Mi az,vége a "hogy ne legyünk hülyék" tanfolyamnak?-nyeltem le végre a falatot és Annabeth elkuncogta magát.

-Nagyon vicces Eloise-mosolygott gúnyosan Chris

-Mit csináltok itt?-kérdezte Luke

-Szörfözünk-feleltem flegmán- Ne tegyél fel hülye kérdést mert arra csak hülye válasz van.

-Már most elegem van belőled -nézett rám az új fiú

-Kölcsönös.

-Csak szólni akartunk mindenkinek, hogy mindjárt kezdődik a tábortűz és hozni kéne pille cukrot.-mondta Chris mert érezte a feszültséget köztünk.

Kinyitottam a szekrényt amibe 20 perccel ezelőtt találtuk Annabeth-el a zacskókat, kivettem párat és egyesével hozzájuk vágtam.

-Elmehettek-mondtam a meghökkent fiúknak mire csak bólintottak.

-Na így kell ezt elintézni-néztem a lányra mellettem aki csillogó szemekkel emelte rám a tekintetét.

-Olyan akarok lenni mint te-mosolygott

-Aranyos vagy és szívesen átadom valakinek a bölcsességet.

Ennek annyira megörült, hogy szororsan megölelt.

Ekkor egy halvány, piros bagoly jelent meg fölötte.

-Apropó bölcsesség. Örvendek Annabeth Chase, Athéné lánya-mosolyogtam

Annabeth is felnézett és még épp látta anyja halványuló bagját.

-Azta-suttogta

-Menjünk keressük meg Keirónt.

Leugrottam a pultról és a kislánynak is segítettem lejönni.

Ahogy kiértünk a konyhából megfogta a kezem. Mintha a nővére lennék.

Rögtön a Nagyházhoz vettük utunkat ahol megtaláltuk a pókerező Mr. D-t és a kentaurt akit kerestünk.

-Zavarhatunk?-kérdeztem

-Nem látod, hogy most nem érünk rá Ella?-felelte alig felpillatnva Dionüszosz és megint elrontva a nevem.

Ezzel pontosan egyidőbe Keirón is felkiáltott, hogy mondjuk csak, amit Mr. D csak egy szemforgatással díjazott.

-Annabeth-t most ismerték el. Az anyja Athéné. Engedélyt szeretnék kérni, hogy átköltöztethessem a hatosba.-vázoltam fel a helyzetet

-Persze persze menjetek. Gratulálok Annabeth-mondta a táborvezetőnk majd intett, hogy elmehetünk.

-Este már az Athéné bungalóban fogsz aludni szóval majd a tábortűz után tudsz kicsomagolni. Ugye nem baj?-néztem rá kedvesen mire csak megrázta a fejét.

Már kezdett sötétedni és a gyerekek is kezdtek szállingózni a tűz felé.

-Gyere Eloise, ott van Luke. Üljünk le mellé -rángatott Annabeth

Mire bármit is mondhattam volna már ott is voltunk a fiúk mellett és Annie lehúzott maga mellé.

-Örülök, hogy nem ettétek meg az összes pille cukrot.-szólalt meg először Luke.

-Holnap kardvívás óra. Ne felejtsd el. Nem szeretem ha késnek-vigyorogtam rá figyelembe se véve amit mondott

-Te tartod?

-Ó, Chris nem szólt neked? Nyugi új fiú, nem leszek kemény. Annyira.-vontam meg a vállam

-Eloise!

-Silena-ismertem fel a barátnőm hangját-hol a fenében voltál?

-Hát én..én...-dadogta

-Charlie?-húztam fel a szemöldököm mire elpirult.-Jaj te lány.

Majd magamhoz öleltem.

Elkezdődött a tábortűz aztán jött a közös éneklés is.

-Na nem,én megyek -mondtam és felálltam mert nem bírom az éneklést. Eddig egyen se maradtam.

-Ne mááááár Lois-nyaggatott Silena-énekelj nekünk valamit.

-Igen kérlek!-csatlakozott Annabeth is

-Eloise-kezdték el kántálni a nevem többen is amikor meghallották miről vitatkozunk.

-Eloise

-Eloise

-Eloise

-Eloise

És egyre hangosabbak lettek.

-Oké,oké énekelek egyet!-kiáltottam el magam mire üdvrivalgásban törtek ki.

-Lately, I've been, I've been losing sleep
Dreaming about the things that we could be-kezdtem

But baby, I've been, I've been praying hard
Said, "No more counting dollars, we'll be counting stars"
Yeah, we'll be counting stars

Mindenki tapsolt és ujjongott mert még sose hallottak énekelni.

I see this life, like a swinging vine
Swing my heart across the line
And in my face is flashing signs
Seek it out and ye shall find

/Luke szemszöge/

-Gyönyörű hangja van-suttogtam magam elé

-Nagyon is-értett egyet Chris

Hirtelen valami furcsát bizsergést éreztem a gyomromban.

Ugye nem? Nem lehetek belé szerelmes. Hiszen utál.

És elvileg én is őt.

De ez a hang.
A haja.
Az alakja.
A szeme.

Igen istenem a szeme. Még csak fél napja ismerem de örökre emlékezni akarok rá.

Nagyon bámulhattam mert új barátom megbökött.

-Vagy mégis szerelmes vagy?

-Nem. Vagy legalábbis nem hiszem.-feleltem hezitálva

Eloise biztos meghallotta mert felénk fordult és úgy nézett rám mint akit el kéne taposni.

Erre megint gyűlöletet éreztem.

-Felejtsd el-morogtam Chris-nek

Lassan befejezte a dalt és mindenki tapsolni kezdett Annabeth pedig olyan szorosan ölelte meg, hogy majdnem leesett a padról.

A gyerekek elkezdtek vissza szállingózni a kabinjaikba ezért mi is elindultunk.

-Nem hiszem el, hogy azt hittem képes vagyok beleszeretni-fortyogtam

-Azért ennyire nem nagy dolog -nézett rám a barátom

-De igen,ha egyszer elhatározok valamit az úgy is lesz. Még ő sem tudja megváltoztatni.

-Te már voltál szerelmes, igaz? És nem sült el valami jól-mondta Chris mire bólintottam.

Beértünk a bungalóba és Elosie már az ágyán ült és olvasott.

Felnézett majd biccentett Chris-nek de én csak egy szemforgatást kaptam.

-Jó éjt Elosie-mondtuk halkan amire elmosolyodott

Bebújtam az ágyba és szerintem utolsónak aludtam el mert már lámpa se volt égve és mindenki egyenletesen szuszogott.

És álmomban persze, hogy a világ legidegesítőbb lányát láttam.