-Szóval... Silena-kezdtem séta közben mire felém fordult-biztos, hogy ez egy jó hely?

-Persze butus, miért ne lenne jó?-kérdezte mosolyogva

Erre nem feleltem csak mentünk tovább. Silena megmutatja nekem a tábort, hogy mik a szokások, hol fogok aludni, esetleg kit kell elkerülni.

-Szóval ez itt a Nagyház, itt van Keirón irodája, az Orákulum és általában ide járunk a problémáinkkal-kuncogott

Haladtunk tovább, megnéztük a röplabda pályát, az amfiteátrumot és az eperföldeket.

-Szóval ezek a bungalók, itt szoktunk aludni és valaki itt lakik mert nem tud vagy nem akar haza menni. Aszerint osztják be hogy ki az isteni szülőd. Mind a 12 olimposzi istennek van egy bungalója. Akit elismertek abba a kabinba kerül amin az isteni szülője szimbóluma van.

-És én melyikben leszek?-kérdeztem izgatottan

-Téged még nem ismertek el-nézett rám szomorúan

-Oh értem...- hajtottam le a fejem

-De addig a Hermész kabinban leszel. Ő az u...

-Utazók és a tolvajok istene.-mondtam fel mint egy verset mire egy meglepő pillantást kaptam-Anyukám sokat mesélt nekem a görög mitológiáról

-Aaa értem,sokan nem tudnak annyit mint te-kacsintott

-És neked ki az apád? Vagy anyád,nem azért

-Semmi baj,az én anyám Afrodité, a szerelem és a szépség istennője. Tízes bungaló.

-Ez lett volna az első tippem, a vak is láthatja milyen szép vagy-mutattam végig rajta mire egy kicsit elpirult

-Oke,pakolj le aztán szerintem már eljön a vacsora idő és érted jövök - mondta majd elsietett

Beléptem a 11-es kabinba ahol zsibongó gyerektömeg fogadott.

Rögtön rám kapták a tekintetüket és egy kicsit csak néztük egymást amikor végre ki tudtam mondani egy heló-t.

Egy nálam idősebb lány jött oda hozzám, sötétbarna haja volt és nagyon szép kék szeme, mint ahogy megállapítottam, a legtöbb Hermész gyereknek.

-Szia, te vagy az új lány ugye? Én Anna vagyok- nyújtotta felém a kezét.

-Eloise.

-Rendben, Eloise, üdv a 11-esben. Elmondok pár alapszabályt amire nem árt majd odafigyelned. Első; ne hagyd elöl a cuccod! Mint tudod Hermész a tolvajok istene. Második; bungalókon belül nincs randi. A táboron belül azzal jársz akivel akarsz de a saját kabinodból senkivel!-sorolta a dolgokat

-Oke, szerintem ezzel nem lesz probléma.
És elismertek már vagy még téged sem...?-kérdeztem óvatosan hátha érzékeny pontra tapintok.

-Ó igen, Hermész az apám. Jelenleg én vagyok a bungaló vezető.-mosolyodott el-Gyere, megmutatom hol fogsz aludni.

Követtem egészen a "ház" végébe ahol egy ágyra mutatott meg egy hálózsákra. Emeletes ágyak voltak és hála istennek én az alsót kaptam,mert rettegek mindennemű magasságtól. Tudom, hogy hülyeség de ez van.

Az ágy mellett egy kicsi éjjeli szekrény volt ahová simán be fért volna az összes cuccom ami nálam volt.

-Valahol le tudok fürdeni? Egy kicsit mocskos vagyok-néztem végig magamon

-Persze, gyere megmutatom a fürdőt és hozok neked egy tábori pólót is.

Elvezetett egy kisebb faházig ahol a mosdók és a fürdő volt majd otthagyott egy törülközővel, egy narancssárga pólóval meg egy farmerral.

Miután lezuhanyoztam vissza mentem a Hermészesekhez és még sikerül szusszannom egy kicsit mielőtt Silena ideért.

-Szia-lépett az ágyam mellé-mehetünk?

-Aha,egy pillanat- mondtam majd felálltam és gyorsan megnéztem magam egy kis tükörben amit anyától kaptam.

Elindultunk az étkező pavilon felé, közben pedig Silena arról kérdezgetett, hogy eddig milyen a tábor.

-Nagyon tetszik minden,tényleg. Csak még nem igazán szoktam meg. És szereztem még egy barátot, Anna ugyanúgy a tizenegyesből.-újságoltam

-"Mégegyet"?

-Hát persze, hogy te is a barátom vagy-mosolyogtam mire konkrétan a nyakamba ugrott.

-Azért nem hiszem el hogy nincsenek barátaid és ezen így még kell lepődni-nevettem

-Vannak, vannak, csak velük nem sikerült ilyen gyorsan kapcsolatot teremtenem mint veled. Na mindegy. Van már ötleted, hogy ki az apád? Mert az biztos, hogy nem vagy Hermész gyerek. Te más vagy.

-Gondolom, én nem értek ehhez.

Egy darabig még csendben mentünk mikor megszólaltam.

-Ha most elmondok egy titkot, megígéred hogy nem mondod el senkinek és még a barátom maradsz?-kérdeztem

-Persze,habár most egy kicsit félek.

-Nem kell,nyugi. Szóval az anyám nem egy egyszerű ember. Nem is ember hanem egy... egy vámpír-nyögtem ki végül-a nagybátyám pedig egy vámpír-vérfarkas kombináció és a nagynéném pedig egy boszorkány. Szóval én mindegyik vagyok. Egyben.

Csak néztünk egymásra Silena arcán pedig látszott a megdöbbentség.

-Kérlek szépen mondj valamit!

-Hát ez...ez nagyon király-sikkantott fel

-Tényleg?

-Igen! És nyugi nem fogom elmondani senkinek. Majd te ha készen állsz rá-mosolygott

Oda értünk az pavilonhoz és Silena azt mondta, hogy minden kabinnak megvan a saját asztala szóval oda kell ülnöm.

Először segített ételt választani aztán "sorsomra hagyott".

A szememmel kerestem a többi Hermészest és egy kicsi forgolódás meg nyak nyújtóztatás után megláttam Anna-t ahogy nekem integet.

Viszonylag hamar értem oda mert még kevesen voltak szóval lét tudtam ülni.

-Tetszik a tábor?-kérdezte

-Igen nagyon, de honnan szerezzek valamit inni? Üres a serleg és nem látok sehol kancsót vagy üveget amiből tölthetnék.

-Aaa igen. Szóval ki gondolod, hogy míg szeretnél inni és oda suttogod a poharadnak. Bármit kérhetsz kivéve alkoholos italt.

-Azt a rohadt ez nagyon menő-ámuldoztam

Egy darabig még ettünk aztán megszólalt valami csengő féle, mindenki felállt a tányérjával és egy nagy tüzes üsthöz sétáltak.

-Mi történik?-súgtam az egyik tizenegyesnek, név szerint Alex-nek

-Égő áldozat az isteneknek. El kell égetned valami számodra fontosat, innen tudják, hogy komolyan gondolod és meghallgatják az imádat.-válaszolta a fiú

Oda sétáltam az üsthöz és beledobtam a sajtos tésztámat. Fájó szívvel néztem ahogy elég majd lejjebb hajoltam egy kicsit és bele suttogtam:

-Apámnak

Majd visszaültem a helyemre.

Miután megette mindenki lassan vissza kellett menni a bungalókba így elkezdtünk szállingózni.

-Lois!-kiáltott utánam Silena.

Megfordultam és kérdőn néztem rá.

-Lois?

-Egy új becenév. Ugye tetszik?

-Majd megszokom-feleltem és átkaroltam a vállát.-járunk még egy kicsit? Még nem vagyok fáradt.

-Nem lehet-biggyesztette le az ajkát-Keirónnal kell beszélnem

Majd ezzel a lendülettel el is futott.

Az este hátralévő részében csak olvastam vagy beszélgettem az új kabintársaimmal
aztán mindenki elment aludni.

Az ágyamban még végig gondoltam vajon mennyi idő lesz mig apám elismer,de pár perccel később elnyomott az álom.

Az egyik kedves barátom is ír itt wattpadon és úgy gondoltam megemlítem mert szerintem tök jó könyveket ír.
_Anna_Writer
Még ő is kezdő szóval nézzétek el neki ha valami olyan van ami neked nem tetszik.

Puszi babáim💋