6 évvel ezelőtt:

Már nem éreztem a lábam a sok futástól.
Hülye istenek hülye félistenek. Miért nem lehet normális apám mint a többieknek? Aki velük is van nem csak jól megduja az anyát aztán ott hagyja a gyerekkel a szarban.

4 napja jöttem el otthonról mert anyám azt mondta, hogy különleges vagyok és hogy el kell jönnöm egy speciális táborba ahol biztonságban leszek.

4 nappal ezelőtt:

-Eloise, gyere le kérlek! - kiabált fel anya az emeletre

-Megyek!-válaszoltam

Ahogy leértem az egész család ott ült a nappaliban. Kol, Elijah,Klaus és Freya

-Oke,melyik barátomat öltétek meg megint?- kérdeztem felvont szemöldökkel

Néma csend.

-Ugye nem Kira-t?

-Senkit nem öltünk meg- mondta Klaus

-Valami fontosat kell mondanunk- kezdte anya- El kell menned

-Mi!?- kerekedett ki a szemem- Kirúgtok? De hát csak 12 vagyok.

-Nem, nem eszünkben sincs kirúgni a házból- állt fel Freya - Csak... csak van egy hely ahol sokkal nagyobb biztonságban vagy.

-Nagyobb biztonságban. Mint itthon. Oké és mi ez a csodálatos hely?- kérdeztem

-Az a neve hogy Félvér Tábor, olyan gyerekek vannak akik istenektől származnak és ebben a világban nincsenek biztonságban-kezdte Elijah

-És téged nagyon gyorsan oda kell juttatnunk- mondta anya

-De én nem akarok elmenni- válaszoltam könnyes szemmel

De mielőtt felelhettek volna valami szárnyas izé törte be az ablakot majd felkapott a levegőbe.

-Neked nem szabadott volna megszületned- krákogta

Annyira meg voltam rémülve, hogy csak kapálózni tudtam. Ami végülis jó ötlet volt mert elengedett.

Kol megpróbálta megölni de a lény már kirepült az ablakon.

-Sz-sz-szóval ezért kell elmennem- próbáltam levegőhöz jutni

Anya oda jött hozzám és szorosan megölelt.

-Sajnálom, de ha már egy tudja az összes tudja. Most kell indulnod.

Felmentünk a szobámba és a többiek segítettek pakolni. Nem gondoltam,hogy ennyire nagy bajban leszek.

Egymás után kerültek be a dolgok a hátizsákba; kötél, víz, étel, zseblámpa, tőr stb.

Aztán anya hozott egy kicsi zacskóban valamit. Először azt hittem, hogy valami citromos süti kockákra vágva de aztán fél lettem világosítva.

-Ez ambrózia/nektár-magyarázta Elijah-Csak akkor szabad megenned ha valami nagy sérülésed van mint egy mély vágás vagy hasonló. De akkor is csak egy kicsit. Ha túl sokat veszel be akár el is éghetsz.

Oké ez betett mindennek. Leültem a földre és sírtam.

Nem akartam itt hagyni őket, mert mivan ha vissza jön egy ilyen izé (mint később megtudtam fúria) és megöli őket?

Meg az út is veszélyes, mi van ha nem találok oda? Vagy miközben keresem a tábort engem ölnek meg.

Klaus vette észre először, leült mellém a földre és a hátát a falnak támasztotta.

-El tudom képzelni milyen nehéz lehet neked- kezdte majd átölelt- de sajnos muszáj menned. A saját érdekedben.

-Megértem- szipogtam- de ugye néha haza jöhetek meglátogatni titeket?

-Gyere drágám, ideje menni-szólalt meg Freya

Mind kikísértek az ajtóhoz majd egy nagy szoros ölelésbe vontak.

4 nappal később

Szóval ja, így kerültem az erdőbe. Egyedül.

Éppen aludni készültem amikor bokrok mozgását hallottam.

-Haho- kiabáltam de nem jött válasz szóval jobbnak láttam ha szedem a sátorfám,de a lehető leggyorsabban.

Életem legjobb döntése volt.

Egy hegyomlásnyi szörny közeledett felém. A feje közepén csak egy szemem volt.

Hallottam már ezekről a lényekről anya meséiben.
Küklopsz.

Olyan gyorsan futottam ahogy csak a lábam bírta.

Már a tábor közelében voltam mert anya azt mondta erre felé lesz és egy nagy furcsa fa a "bejárata" .(nem Thália fája!!)

Hátra néztem de az a fránya szörny még mindig üldözött.

"Hol lehet már az a tábor " mérgelődtem magamban amikor megpillantottam egy nagy fát egy domb legtetején.

Biztos ez lesz az.

Még gyorsabban futottam de a domoldal meredek volt és csúszott is mivel előző nap esett.

Nyilván megcsúsztam.
Nyilván visszagurultam a domb aljához.
Nyilván a szörny lába elé.

Miért vernek engem az istenek?!

Gyorsan feltápászkodtam még mielőtt palacsintává lapíthatott volna és elő húztam a tőrömet a táskámból.

-Na gyere- mondtam feltartott fegyverrel mire a küklopsz ordított egyet és megindult felém.

Oké, ezt nem gondoltam át.
Nagyon nem.

Amikor elért hozzám gyorsan arrébb ugrottam majd belevágtam a bal lábaba a tőrt.

Felordított és megpróbált elkapni de gyorsan megsebeztem a karját is.

Amíg a vérző testrészeivel volt elfoglalva kaptam az alkalmon és a mellkasába szúrtam a harceszközt.

Nem esett össze,nem vergődött.
Egyszerűen csak porrá vált.

Egy pillanatig még csak ültem ott a sárban aztán felálltam.

Mocskos voltam, éhes, fáradt és sebes.

Elvánszorogtam a domb tetején álló fáig és átléptem a határt.

Csodálatos kilátás tárult a szemem elé.

Eperföldek, bungalók és valahol a táborban megláttam egy tábortüzet.

Úgy gondoltam biztos ott van mindenki mert mintha alakok rajzolódtak volna ki a tűz körül.

Arrafelé vettem az utam és egy pár perc gyorsabb séta után oda is értem.

Először csak egy pár gyerek vett észre, aztán a többi is.

Vegyesen voltak héttől húsz éves korig.

Eddig mindenki nevett, hülyéskedett de amikor megláttak elcsendesedtek.

Hirtelen egy félig férfi félig ló ember(?) jött oda mellém.

-Szóval te lennél az új jövevény akiről mindenki beszél-mondta inkább magának mint nekem

-Eloise Mikaelson- mutatkoztam be

-Ifjú hősök,egy kis figyelmet szeretnék

-Ó, nem nem, ez egyeltalán nem szük-kezdtem volna mondani de már mindegy volt

-Egy új táborozó érkezett hozzánk, Eloise Mikaelson. Fogadjátok úgy be mint a többieket, ne bánjatok vele rosszul - fejezte be majd miután elmondta a nevét elügetett.

Keirón,hallottam már róla.

Nem nagyon tudtam hova ülhetnék le szóval inkább csak álltam.

Pár pillanattal később egy hosszú fekete hajú, velem egykorú, gyönyörű lány jött oda hozzám.

-Eloise, ugye?- mosolygott kedvesen

Bólintottam.

-Silena Beauregard- nyújtott kezet amit megráztam- Üdv a Félvér Táborba.

Ez lenne az első rész, remélem tetszett.
Nem tudom mikor hozok újat mert most van a felvételi időszak szóval ez egy kicsit stresszes.
De amint tudom hozom a következő részt.

Puszi babáim szép hetet💋