Annabeth és én Harryvel, Ronnal és Hermionéval szemben ültünk, mellettem pedig még Ginny ült.
- Szóval... félvérek - nézett ránk Ginny.
- Igen - válaszoltam. - Baj?
- Nem, csak... a Süveg azt mondta neked, Percy, hogy érzi benned a vizet.
- Fogalmam sincs, hogy mire gondolhatott - vallottam be. És ez nem volt hazugság, hiszen az emlékeim még nem tértek vissza, habár a süveg azt mondta, hogy Poszeidon az apám. Az a Poszeidon lenne? A víz istene? De az lehetetlen.
Ronra és Harryre pillantottam, és láttam rajtuk, hogy ők sem tudnak semmit. Majd Annabethre néztem, és azt vettem ki a lány arckifejezéséből, hogy valami emlék feltört benne.

Nemsokára azt vettem észre, hogy az igazgató, Dumbledore professzor jön felénk. Mikor mögém ért, megállt.
- Harry - szólította meg az igazgató a fiút. - Lennél szíves...
- Persze, professzor úr - válaszolta Harry, majd felállt.
- Megint emléktúra? - kérdezte Ron.
- Igen, Mr. Weasley - válaszolta Dumbledore, majd a vállamra és Annabeth vállára tette a kezét. Annabeth kapta a professzor jobb kezét, ami - valamilyen oknál fogva - feketellett. De úgy döntöttem, nem kérdezek rá. - És ti is gyertek! - mondta nekünk.

Annabeth-szel felálltunk, majd Harry és Dumbledore után iramodtunk.

∆∆∆

A professzor az irodájába vezetett minket, ami ugyanolyan volt, mint aznap délelőtt.
- Miért kellett jönnünk, igazgató úr? - kérdezte Annabeth.
- Mert ha megengeditek, egy kicsit szörfözni fogunk az emlékeitekben - válaszolta Dumbledore.
- Tessék?! - döbbentem meg.
- Jól hallottad, Percy. Mivel ti nem szokványos emberek vagytok, és nem is varázslók, meg kell tudnunk, hogy kik vagytok - mondta az igazgató. - A te apád, Percy, a Süveg szerint Poszeidon. Annabeth anyja Athéné. Ha arról a két személyről van szó, akikre én gondolok, akkor...
- Poszeidon... - suttogtam. - Ő a tengerek istene a görög mitológiában, ugye?
- Pontosan. Athéné pedig a bölcsesség és a hadviselés istennője.
- Akkor mi félistenek vagyunk?! - nézett rá Annabeth.
- Meglehet. De az is lehet, hogy nem erről a két istenről beszélt a Teszlek Süveg, viszont abból kofolyólag, hogy Percynek azt mondta, hogy érzi benne a vizet, nehéz lenne másképp értelmezni.
- "Hét félvér válaszol a hívásra,/ Vihar, vagy tűz, mi hull a világra./ Esküt tart az utolsó lehellet,/ Halál Kapujában fegyveresek." - szólalt meg egy hang, amitőp menten megugrottam. Aztán jutott eszembe, hogy ez a Teszlek Süveg volt.
- Ezt már hallottam - mondtam. - Nem tudom, hogy hol, de már hallottam.
- Én is - tette hozzá Annabeth.
- Akkor ti istengyerekek vagytok - mondta könnyeden Dumbledore, de látszott rajta, hogy elég ideges. - És a megjelenésetek nem tesz jót a Roxfortnak.
- Miért?
- Mert te, Percy - nézett rám - , a Nagy Triász egyik tagjának a félvér gyereke vagy. És te nagyon erős vagy, ezért vonzod is a szörnyeket. És Annabeth sem gyenge. Ha ez a Prófécia rólatok szól, pontosabban rólatok, akkor hamarosan meg fognak látogatni.
- De ki?
- Nem tudom - vallotta be az igazgató, aztán mielőtt folytathatta volna én a földre estem. Alig bírtam támaszkodni, mintha valami megbénított volna.
- Percy! - kiáltott fel Harry és Annabeth, majd hat kezet éreztem a vállamon. Próbáltak felsegíteni, de én még mozogni sem tudtam.

Képek villantak be a múltamból. Annabeth, a kecskefiú és egy egyszemű srác. Ismertem mind a kettejüket. Aztán egy másik srác. Sebhelyes arca volt és szőkés haja. Ismertem őt is. És harcoltunk. Arany szeme égette a bőröm, mikor rámnézett. És amikor vele harcoltam, mintha megállt volna az idő.
- PERCY! - kiabálta a fülembe Annabeth, amitől magamhoz tértem. Amikor felnéztem, láttam, hogy sok víz van körülöttem, Harry és Dumbledore pedig úgy néztek rám, mintha valami szörnyet látnának.