Felültem a talajon, és megláttam Annabeth-t előttem kisírt szemekkel és csodálkozó tekintettel. A lány a nyakamba ugrott.
- Ezt meg hogy élhette túl? - kérdezte az egyik griffendéles lány.

Szememmel megkerestem Harryt, majd mikor megtaláltam a szintén csodálkozó srácot, akkor meg is kérdeztem tőle:
- Muszáj volt felrobbantani?!
- Már bocsánat, hogy le akartam szedni a gurkót! - csattant fel Harry.
- Igaza van Percynek, Harry - oktatta ki Hermione. - Nem kéne egy gurkót megpróbálni eltalálni, ha valaki felé repül, főleg nem egy robbantó átokkal!
- Ó, szóval robbantóátok?! - csattantam fel, majd felpattantam. - Nálatok így megy a barátkozás? Felrobbantjátok a másikat, azt ha majd túléli, akkor lespanolhat veletek?
- Mondtam, hogy nemakartam! - veszekedett tovább Harry.

A földre néztem, hogy a hely, ahol feküdtem tiszta víz volt, de az én hátam egyáltalán nem volt vizes. Reméltem, hogy ezt a többiek nem vették észre. De ez most nem annyira érdekelt. Megfordultam, és az ujjaimat összezárva azt a kevés vizet Harry arcába irányítottam, majd Annabeth-szel együtt elmentem a tömegből.

- Szép kis mutatvány volt, Jackson - jött oda hozzánk egy szőke hajú vézna srác. A Mardekár csapat mezét viselte.- De ha mégegyszer lejáratsz a házam előtt, akkor nagyon megbánod.
- Két dolog: az egyik, hogy fogalmam nincs, hogy mi a jó büdös fenével járattalak le. A másik, pedig hogy ne fenyegess, mert nem tudod mire vagyok képes - vágtam neki vissza.
- Láttam az előbb - fintorgott a srác. Aztán ránézett Annabethre, szintén undorodva, majd elszelelt.
- Tuti meleg - súgtam Annabethnek.
- Honnan gondolod? - kérdezte. - Lehet, hogy csak nem tetszettem neki!
- Hát épp ez az! - fogtam meg a lány vállát.
- Attól, hogy nem tetszem neki, attól még nem biztos, hogy meleg - fejtette ki Annabeth. - Amúgy is, lehet, hogy barátnője van, és ezért nézett rám így.
- Nincs barátnője - jött egy hang hátulról. Ginny volt az Deannel együtt. - De úgy tudjuk, hogy nem meleg.
- Viszont elég... kellemetlen alak tud lenni - tette hozzá Dean.
- Ja, azt észre vettük... Szerintetek mivel járattam le? Nem is ismerem, azt idejön keménykedni.
- Miért, mit mondott? - nevetett Dean, s elmondtam neki szórul szóra.
- Fogalmam sincs, miért akadhatott ki ennyire rád... - gondolkodott el Ginny.- Ahogy arról sincs fogalmam, hogy te miért vagy ennyire kiakadva Harryre.
- Szép váltás... - ironizáltam. - Ő kérte, hogy beszéljetek velem?
- Nem... - habozott Dean. Sóhajtottam.
- Tudom, hogy csak segíteni akart, hogy lelövi a gurkót. Nem is a varázslata miatt lettem ideges, hanem az... az álom miatt.
- Milyen álom miatt? - kapott a szón Annabeth.
- Nem hiszem, hogy erről szabadna beszélnem... - vallottam be. Ugyan a Pálcák Ura egy szóval sem mondta, hogy nem mondhatom el senkinek a víziót, de nem tudtam, hogy mit gondoljak. Jobbnak láttam tartani a számat.
- Bennünk megbízhatsz - mondta Ginny.
- Emlékszel Charles Beckendorf-ra? - néztem Annabethre. - És Silenára?
- Igen - válaszolta a lány derűsen. Úgy tűnt, hogy ő még nem idézte fel a haláluk emlékét, amit én az előző nap tettem meg.
- Az ő halálukat láttam - hazudtam. Láttam, hogy Annabeth lesüti a szemét, és elsírja magát.
- Ők a barátaitok voltak? - kérdezte Dean.
- Igen - válaszoltam.
- Részvétünk - nézett a szemembe Ginny.

Egy kis ideig kínos csöndben álltunk, és egymást néztük. Aztán Annabeth törte meg a csöndet:
- Most lesz Bájitaltanotok, ugye? - kérdezte.
- Ja - válaszolta Dean. - Bejöttök?
- Hogyne! - válaszoltam, majd mind a négyen elindultunk a kastély felé.

∆∆∆

A Bájitaltan terem a kastély pincéjében volt, és ez egy nagyobb szoba volt pár asztallal. A teremben már egy pár diák álldogált, és éppen a tanár beszédét hallgatták. A tanárt Horatius Lumpslucknak hívták.

A teremben a sok diák közt megláttam Harryt, Ront és Hermionét. Mihelyst bólintottam nekik, a tanár felénk fordult.
- Áh, újjonnan jövők! - kiáltott fel. - Könyveket a szekrényben találhattok.

Elsétáltunk a szekrényhez, kivettünk két könyvet, majd beálltunk a diákok közé, pontosabban Harryék mellé.

Miután a tanár elmondta, hogy milyen jóságos anyagok vannak a pulton, elküldött minket, hogy csináljunk meg valami főzetet, aminek én már a nevét sem értettem.
- Élet-halál eszenciája - ismételte el Annabeth.
- Ezt csináltuk a múltkor is! - csattant fel Ron.
- Igen, de akkor csak Harry tudta tökéletesen megcsinálni - morgott Hermione, mintha zavarná, a barátja ügyessége. - Most meg éppen tanársegédkedik.
- És ti miért vagytok itt? - kérdezett rá Ron. - Szenvedni akartok, mint mi?
- Csak beugrottunk, megnézni, hogy milyen egy óra... - válaszolta Annabeth. - De segíthetünk, ha a...
- Mindenki egyedül dolgozik! - jött oda hozzánk Lumpsluck. - Áh, te voltál az egy hete, aki azzal a karddal nekimentél egy varázslónak, ugye?
- Igen - válaszoltam. - De elkergettem őket, nem?

Lumpsluck nagyot nevetett.
- Így igaz, Johnson!
- Jackson - javítottam ki. Ekkor ismét felderengett bennem valami. Dionüszosz szokta mindig elrontani a nevem. És aztán mindig azt mondja, hogy:
- Mindegy - legyintett a tanár. - Meg akarjátok próbálni megcsinálni a főzetet? Ehhez nem kell varázserő.
- Kviblik! - hangzott el egy gyűlölködő hang a diákok közül.
- Pofa be! - kiáltott vissza Harry és Ron egyszerre, amitől elmosolyodtam.
- De legyetek szívesek egyedül dolgozni, és nem pedig együtt! - kötötte az ebet a karóhoz a professzor.
- Persze, tanárúr - legyintettem nemtörődöm módon, de a szívem mélyén tudtam, hogy Annabeth úgyis komolyan fogja venni a tanár szavát.

Hát elkezdtem megcsinálni a főzetet a könyv receptje szerint. És elég gyorsan végeztem vele. Ez nekem tartott kb fél óráig, a többi diáknak pedig Mondjuk nekem besegített a víz "ismerete", és ez egy kicsit bájital főzésénél nagyon... hatásos segítség.

Mikor Lumpsluck ellenőrizte a főztömet, gyorsan egy fedővel le is zárta, azzal az indokkal, hogy ez annyira jól sikerült, hogy még a füstje is halálos. Ettől még Harrynek is leesett az álla. Pedig elvileg még ő csinálta tökéletesre. Sőt, még Annabeth is meglepődött:
- Nem is mondtad, hogy tudsz mérgeket csinálni! - nézett rám.
- Néha azért van értelme Poszeidon fiának lenni - dőltem hátra. - Főleg ha mérgeket csinálsz.
- Úgy beszélsz, mintha csináltál volna mérget... Ezen kívül.
- Nem tudhatod, hogy mit csinálok én ott a kis bungallómban egyedül - nevettem, Annabeth meg a fejét fogva azt mondta:
- Hülye...

Bájitaltan után Annabeth, Ginny, Dean, Harry, Ron, Hermione és persze én rögtön a Griffendél klubbhelyiségbe vettük az irányt.
- Milyen órátok lesz most? - kérdeztem Harryt.
- SVK Pitonnal - húzta el a száját. - Figyelj, tényleg nem akartam azt az átkot rád küldeni.
- Semmi baj! De én is bocs, amiért úgy letámadtalak - mondtam. - Elvitt a hév.
- Akkor végre béke van? - kérdezte Ron.
- Ja - válaszoltam. - És hogy egy kis meglepetést is kapjatok: megyünk veletek arra az SVK-ra. Kíváncsi vagyok rá, hogy hogy varázsolgattok.