Nagy botrány lett ebből. A kapuban a barátnőm várt. Úgy nézett rám, mint borjú az új kapura, majd elmosolyodott. A szobámba beérve el is kezdett faggatni. Én pedig elmeséltem neki mindent.

- Érdekes. Nagyon érdekes. És mi a véleményed róla?

- Mi lenne? - tetettem komolyságot, de belül visítoztam.

- Na...Liza. Ne mond, hogy nem éreztél semmit se.

- Csak liftezett a gyomrom.

- Áhh... az első szerelem.

- Mi?!? Én nem is?!?

- Dee~.

Délután 6 körül ment el. Én meg már teljesen elfáradtam, így csak egy kis fürdésre vágytam. Ez meg is volt. Amikor kiszálltam a zuhany alól, Thomas berontott a fürdőszobába. Visszarántott a zuhany alá. Én meg vizesen itt álltam mellette a zuhanyzóban. Ő csak kifelé nézett. Rajtam meg csak egy törülköző volt. Teljesen vörös volt az arcom. Amikor hátra nézett zavarba jött.

- Ne nézz így rám- szóltam rá rekedtes hangon.

- S..Sajnálom. - fordította gyorsan előre a fejét.

Hirtelen nagy csörömpölést hallottam. Megijedtem. És reszkettem. Egy lövést is hallottam. Hátulról meg ragadtam Thomas pólóját. Ő meg fordult. Gondolom látta, hogy reszketek, mert oda jött és megölelt. De felfelé nézett. Még egy lövés. Most szorosabban magamhoz húztam. Nem értem egyáltalán mire lőnek? Fél óráig maradtunk a zuhanyzóba. Amikor minden csendes lett zavartan engedtem el Thomast. Mi ez az érzés?

-Bo..Bocsánat.

Nem szólt semmit csak kiment.
Pillangók repdestek a gyomromba. Mikor ki értem azt hittem rendetlenség lesz. Olyan volt a ház, mint amikor fürödni készültem. Már nem is érdekelt más csak az ágyam. Nagyon elfáradtam. Rögtön bementem a szobámba és az ágyamra dőlve, el is aludtam.

Reggel olyan nyugtalan voltam. Csak egy törülköző volt rajtam tegnap. De ma mikor végeztem a készülődéssel, rögtön lesiettem, de ezzel volt egy kis probléma. Az utolsó lépcsőfokon megbotlottam és egyenesen Thomas kezeibe estem. Óvatosan felnéztem, mosolygott.

- Mi-mi az?

- Ön nagyon szép esés közben is.

Ellöktem magam tőle pedig nem akartam. Érezni akartam az illatát. Amikor meg akartam állni nem tudtam. Elestem a lépcsőbe. Hirtelen egy kezet éreztem a derekam körül. Rá néztem, még mindig mosolygott. Istenem hogy lehetek ilyen ügyetlen. Kétszer elesni egymás után?! De egyszerűen nem bírtam megállni a lábamon. Azon kaptam magam, hogy még mindig figyelem. Hirtelen elkaptam a tekintetem.

- Ha ennyire ügyetlen, fogni fogom a kezét.

- N-Nem kell-habogtam.

- Hát jó. - mondta lágyan - de, ha még egyszer elesik, nem engedem el a kezét. Megegyeztünk? - nyújtotta a kezét.

Ó hogy mibe keveredtem. A suliba érve bementem a kapun. Mivel nem vettem észre egy faágat és megbotlottam, de nem estem el. Amikor hátra akartam nézni valaki megfogta a kezem. Rá néztem a kézre, majd végig néztem az idegen karon fel az arcáig. Ez nem ő volt. Ő elment. Aki fogta a kezem az-az a fiú volt aki, egy folytában zaklat. Szakadt gatyában fekete pulcsiba volt csak a szokásos.

- Engedd el a kezem William - szóltam rá és megpróbáltam kirántani a kezem az övéből. De nem hagyta inkább magához rántott.

- Ki volt ez? Csak nem féltékennyé akarsz tenni? - kérdezte szomorú arcot vágva.

z~|@I
Ha tetszett csillagozzatok és írjátok meg kommentbe a véleményeteket is.😘😘😘