Reggel hangos csipogásra keltem fel. Az éjjeli szekrényen az óra csipogott. Fogalmam sincs, hogy ez itt volt-e eleve vagy sem de nem is számít, már felébresztett. Elhúztam a terasz függönyeit, és a Nap fénysugarai egyből szemben találtak. Szememet összehunyorítva nézelődtem a ruhák között amiket Lydia hozott még nekem a múltkor. 4 nap telt el azóta amióta felkeltem az asztaltól mert Sebastian kurva csúnyán beszélt a családomról. Azóta nem is beszéltem vele ami különösebben nem is nagy baj nekem. Én csak örülök ha nem kell vele beszélnem. 

Kiválasztottam a ruhámat, ami egy kis laza szett volt, hisz ha minden igaz akkor ma valami dokkhoz kell menniük ahova én is velük megyek. Fogalmam sincs mi közöm van ehhez az egész maffiásdihoz, azon a kódon kívül, ami még mindig nem tudom mihez kell. 
A szettem egy farmer nadrág volt ami természetesen fekete színben virított. A felsőm egy bordó trikó volt amire egy fekete inget vettem fel, és egy fekete  vékony bakancsot. A nyár végére kezd hűvös lenni azért. A sminkemet is megcsináltam ami nem volt nagy kunszt. 

Az ágyamon ültem és vártam Lydiát, hogy végre kiengedjen ebből a szobából ahol előbb vagy utóbb meg fogok poshadni. Várakozásom nem is tartott sokáig mert Lydia kicsapta az ajtót ami a falról vissza csapódott szegény lányra.

-Az anyját ennek az ajtónak. Utálom.-löki vissza az ajtót-Na gyere, megyünk egy kis kiruccanásra-

-Milyen kiruccanás?-kérdezem

-Fent kell tartani a látszatot, hogy nem nagyon raboltak el. Itt a telefonod is..-nyújtja felém- írj vissza mindenkinek és mondjad, hogy elutaztál pár hétre. 

-Hétre? Ez egy kicsit túlzás nem?-vonom fel szemöldököm-

-Amíg nem tudjuk a kódot addig itt kell lenned szerintem. Sebastian igen elszánt a kód terén.-vonja meg vállát- De aztán kitudja lehet feladja, de az nem vall drága bátyámra. 

A lépcsőn lefelé megnyitottam a telefonom, és rengeteg nem fogadott hívásom volt, és rengeteg üzenetem. Na baszki, szuper. 
A lépcsőről leérve szembe találtam magam Sebastiannal aki még mindig irtó jól nézett ki. Kár, hogy egy tapló szegény. Fekete inget viselt, fekete nadrággal, és lakk cipővel, egy fegyver a nadrágjába süllyesztve, valamint egy szövet kabát. A tekintetem villámokat szórt a férfire, és átkoztam is magamat, hogy itt kell lennem előtte. Tekintetét végig vezette rajtam, ami a testemet fel is hevítette egyből. Bunkó. Tudja mit csinál, ezért a száját félmosolyra húzza, majd megszólal.

-Szervusz Hercegnőm. Igazán csinos vagy ma.-kacsint rám-

-Szervusz Sebastian. Te meg igen nagy fasz vagy ma is.-kacsintok vissza, amire szemét megforgatja-Vigyázz még a végén kiesik.

Felkaromat megfogva, vezet egy ismeretlen smaragd zöld helyiségben, ahol fura szekrények vannak, és üveges polcok. A  szobában Martin ott állt, amikor megpillantott hatalmas vigyor ült ki a száján majd intett. 

-Csáó Pen. Rég láttalak. Nem gondoltam volna, hogy pont a fegyverteremben látlak megint.

-Micsoda? Fegyverterem? Miért is vagyok itt Sebastian?-vonom kérdőre a férfit-

-Elmegyünk bevásárolni és fegyver nélkül biztos, hogy ki nem teszed a lábad ebből az épületből, mert egy csomó maffia keres téged.-néz le rám-

-Aha, oké. Biztos, hogy nem.-mosolygok rá-

-Ez nem kérés volt Hercegnőm, hanem parancs.Martin adjál valami light-os fegyvert kérlek.

Martin odalép a szekrényhez majd kivesz belőle egy kisebb fegyvert ami női kézbe tökéletes. Főleg egy olyan női kézbe ami még soha a büdös életben nem fogott fegyvert. Sebastian oda nyújtja nekem, nagy vacillálások után el is veszem tőle a fegyvert, majd elmagyarázza, hogy is kell használni. Igazából nem valami bonyolult dolog, így elsőre. Az a lényeg ne kelljen használni és akkor minden jó lesz. 

Egyáltalán nincs kedvem menni jelenleg vásárolgatni sehova, de ha menni kell hát menjunk