"Ekkor besétált egy nagyon ismerős személy...."

-Jack? Te vagy az? - kérdeztem halkan.
- Igen. - jött egy erőteljes válasz.
- De miért hoztál ide? És hol vagyok egyáltalán? - le voltam kötözve, nem alig bírtam mozogni.
- Valakinek nagyon kell az erőd, és én neki dolgozok. - olyan hideg vérrel beszélt, hogy az hihetetlen. Viszont a szívverése nagyon szapora volt.
- Kinek? Kinek kéne az én kevés erőm? - kiabáltam rá.
- Nekem. - lépett be Peter Hale.
- Te?
- Én. - vigyorgott elszántan. - sajnos miután drága unokaöcsém kinyírt és elvette az erőmet elég gyenge lettem.
- Miből gondolod, hogy általam erősebb lehetsz? - váltam én is élesnyelvűbbé.
- Sss.. Ehez nem kell hang. - hirtelen gyomromba mélyesztette körmeit, és éreztem, ahogy szívja ki belőlem az életet.
- Miért nem nyerek erőt belőle? - kérdezte Peter idegesen.
- Nem tudom. - jött zavarba Jack. Ebben a pillanatban felragyogtak vörös szemeim, és kitéptem magamat az ágy lekötéséből. Elmenekültem. Nagyon sötét volt az utcákon.

Másnap reggel*-*

Huuu basszus hogy nézhettem ki a suliban. A szekrényemnél álltam amikor valaki hirtelen megölelt.
- Hála Istennek, hogy jól vagy. - Scott volt az.
- Jack az.. Jack és Peter... Peter az e..- kezdtem volna a mondatot amikor odajött Lydia ő is megölelt.
- Peter az erődre pályázik. Szerinte te erősebb vagy mint Scott vagy Derek. - mondta a banshee.
- Ez lehetetlen. - mondtam. Ekkor csengettek törim lesz, amin Stiles és Isaac között ülök.
- Hova lettél csajszi? - bökött meg Isaac.
- Hát a drága Jack elrabolt.
- Ki? - fordult hátra Malia.
- Jack.
- A kis jófiú mi? - bökött meg Isaac megint.
- Nem ilyen volt.... Ez nem ő.. És a szeme sem ilyen volt... Neki mindig is farkasként sárgászöld szeme volt... De most ibolyalila színe volt.
- Valamit kitalálunk. - mosolygott Malia.
- Miss Mccall! - szólított meg Mistres Martin. Lydia anyukája. - Tarthatom az órát?
- Elnézést Mistres Martin. - mondtam majd figyeltem

Órák után ( délután 2-kor )

- Viki! Valaki szerintem látni szeretne. - lopakodott mögém Kira és Allison.
- Lányok! - öleltem meg őket. - De kire gondoltok?
- Derekra hát ki másra? - karoltak át.
- Egyébként hogy vagy? - kérdezte Kira.
- Minden oké? - simította meg a vállamat Allison.
- Túléltem. Szerintem Scott fog majd tartani falkagyűlést a héten.
- Jólvan. Na és mizu Derekkel? - érdeklődött az éppen mellém lépő Hayden.
- Lányok nemár. - nevettem el magam. - Semmi extra.
- De jártok? Vagy valami? - faggatott Allison.
- Nem..
- Derek szemében látszik ám valami. - húzott Kira.
- Jó megígérem, hogy tudni fogtok róla. De most menjünk haza oké?
- Jójó. Sziasztok! Holnap tali. - váltunk le Kirával a többiektől. Hazaúton még beszélgettünk róla meg Scottról, és rólam meg Derekről is.
- Scott mikor jön haza? - kérdezte.
- Huu nem tudom. Nekem csak annyit mondott, hogy van még egy kis elintéznivalója suli után.
- Rendicsek.
- Figyu maradj nyugodtan amíg csak szeretnél. Várd meg Scottot. És addig is még dumcsizhatunk.
- Oksa.

Scott szemszöge:
Valami furcsa szagot fogtam az erdőben, ami a Nemetonhoz vezetett. Ott találkoztam Parrishhel.
- Szia Scott!
- Szia! Mi járatban vagy erre?
- Nem tudom valami furcsa dolog idevonzott.
- Figyelj ne keressétek Vikit, ma már jött suliba. Nem mondott még el mindent, de tudjuk, hogy ki vitte el. Jack. És Peter meg akarta őt fosztani az erejétől. - ebben a pillanatban valaki meglőt engem. De az illletőt gyorsan földre terítette Parrish. Ekkor bukkant fel Derek. És segített fel.
- Mi történt Scott?
- Ez az alak rálőtt? - vonszolt oda Parrish egy számunkra ismeretlen srácot. Derek a nyakanál fogva egy fához nyomta.
- Ki küldött?
- Nem tudom.. Nem ismerem... Nem beszélgetek.
- Hol van Jack? - kérdeztem most én.
- Egy olyan helyen amit soha nem találtok meg. - ebben a pillanatban valaki lenyilazta a srácot.
- Derek...Valamit látnod kell.
- Mit?
- Gyere velem. - hazamentünk hozzánk.

Otthon^-^

- Hahó! Megjöttem! - kiabáltam. Kira robogott le a lépcsőn. Megölelt majd hallottunk, ahogy még valaki ballag le a lépcsőn.

Derek szemszöge:
Valaki lassan jött le a lépcsőről. Nem tudtam ki lehetett itt Kirával. Ám amikor leért nagyon örültem.
- Viki. - néztem csodálkozva.
- Derek. - elém lépett. Magamhoz öleltem.
- Jól vagy?
- Túléltem. - hajolt le és hajtotta fel a bokája fölé a nadrágját. - Kissebb sérülésekkel. - tiszta véraláfutás volt a bokája. - De már gyógyul.
- De ez hogy történt?
- Mikor Peter belém mélyesztette a karmait, hogy elszívja az erőmet hirtelen kiszakítottam magamat a láncból és egy kicsit megmaradt a nyoma.
- A nagybátyád? - nézett rá Kira.
- Sajnos igen. - sütöttem le szememet.
-De az a fontos, hogy Viki jól van. - mosolygott Kira, és fogta meg a kezemet.
- Nekem ideje mennem. - mondtam, majd megöleltük egymást Vikivel elköszöntem Scottéktól és hazamentem. Otthon hirtelen megzizzent a telefonom. Lydia írt.

Lydia: Szia! Két nap múlva ( november hatodikán ) lesz Viki és Scott szülinapja. Szervezek nekik egy bulit. Légyszíves gyere el este 6-kor hozzám.
Derek: Szia! Rendben Lydia.

Másnap reggel

Viki szemszöge:
Nagyon fura volt, hogy amikor keltem csak anya volt otthon. Meglepődtem, hogy Scott nem várt meg.
- Jó reggelt Anya! Scott hol van? - kérdeztem. Anya nagyon furcsán nézett rám.
- Szia Kincsem! 0. órája van.
- Ohh szegény. Akor majd elmegyek egyedül. - felballgtam kiválasztottam a mai ruhámat és elmentem a suliba.

- Szia! Mizu? - karolt át a suliba Stiles .
- Hali! Meg vagyok. Scottnak milyen 0.-ja volt?
- Ő.. Azt hiszem földrajzon van. Valami dogát pótol.
- Ohh értem. Stiles, milyen órával kezdünk?
- Huu.. Talán kémia.
- Uu az izgis. Király lesz.
- Sziasztok! - lépett mellénk Lydia is. - Mehetünk órára?
- Menjünk. - itt Stiles mellett ültem.
- Viktória kérlek állj fel és számolj be nekem az előző óra anyagáról. - felálltam elmondtam amit tanultam mára, és reménykedtem, hogy nem hagytam ki semmit.
- Remek! Ügyes vagy! 5-t kapsz. Jól felkészültél. - még pár embert feleltetett majd egy jódos kísérletet csináltunk és vége is volt az órának. Azt hittem megöl a csengő. Mivel ma sportnap lesz, így elmaradt a többi óra. Az egész iskola valami "sportolj a természetben" cuccom vesz részt, így tetepfutás lesz. Mind átöltöztünk, és felalltunk a rajthoz. Mi Scottal és Isaaccal együtt futottunk az élen.
- Aahhuuu! - üvöltött fel Isaac. A lába egy rókacsapdában akadt. De vajon ki tette ki?

Sziasztok! Meghoztam ez újabb részt. Remélem tetszik nektek!❤ Ha igen azt kérlek jelezzétek nekem egy vote-al. Puszy!💋